A Madidi Nemzeti Park területe az Andoktól az Amazonasig húzódik. A több mint 7000 négyzetmérföldet magába foglaló Madidi a világ egyik biológiailag legváltozatosabb parkja. A Madidi látogatói találkozhatnak jaguárral, óriás vidrákkal és a titi majmok egyik fajával, amely sehol máshol nem található meg a világon. Ráadásként pedig akár a Föld 9000 madárfajának több mint 11 százaléka megismerhető a Madidi Nemzeti Parkban.

A régió hat missziós városból áll, amelyeket egy maroknyi jezsuita pap alapított a XVII. században. Míg a paraguayi és argentin jezsuita missziók azóta pusztulásnak indultak, bolíviai társaik továbbra is élénk kulturális és vallási centrumok. A missziós városok közül a legnagyobb és legismertebb San Jose de Chiquitos, de mindegyikük gyönyörű, eleven példái az egykori spanyol gyarmati kultúrának.

A "világ legveszélyesebb útjának" nevezett Yungas Road La Pazból Bolívia Amazonas régiójába vezet az ország északi részén. La Pazból az út 4600 méter magasról indul, majd körülbelül 1300 méterig ereszkedik Coroico városáig. A hely vonzza az adrenalinszomjas kerékpárosokat, akik a közel 65 kilométer hosszú lejtős szakaszt hajmeresztő bátorsággal tekerik végig.

Az Eduardo Avaroa Rezervátumot Bolívia zord, délnyugati vidékén a veszélyeztetett vikunya (Vicugna vicugna) és a llareta (Azorella compacta) védelmére hozták létre. A rezervátum a bolygó legszokatlanabb tájainak is otthont ad. A ragyogóan fehér sós síkságok és a Los Lipez szivárványszínű tavai menedéket nyújtanak számos ritka és veszélyeztetett dél-amerikai fajnak, köztük több nagy flamingókolóniának. Egy utazás ide olyan, mintha egy idegen bolygóra tennénk egy kiruccanást.

A Potosí városa fölé magasodó "gazdag hegy" vagy "Cerro Rico" egykoron a spanyol konkvisztádorokat az ezüstjével ejtette foglyul. Bár az ezüst már régen eltűnt, a Cerro Ricón ónt még mindig bányásznak. A látogatók megtekinthetik a bányákat, valamint a Casa Nacional de Moneda múzeumot, amely egykor a királyi pénzverdének adott otthont.

A "négy név városa" néven ismert Sucre-t Charcasnak, La Platának és Chuquisacának is nevezik. Az 1500-as években spanyol gyarmatosítók által alapított Sucre bepillantást enged a XVI. századi arisztokratikus Spanyolország életébe. Sucre számos fontos történelmi épülettel büszkélkedhet, többek között a La Casa de la Libertaddal, ahol Simón de Bolívar megírta Bolívia alkotmányát.

Oruro városában minden évben, közvetlenül hamvazószerda előtt rendezik meg a Carnaval de Orurot, amely az egyik legfontosabb folklór- és kulturális esemény egész Dél-Amerikában. A fesztiválon több mint 28 000 táncos vesz részt, akik népi táncok széles skáláját adják elő. A táncosokat mintegy 10 000 zenész kíséri. A riói karnevállal ellentétben, ahol minden évben új témát választanak, az oruroi karnevál mindig a diabladával vagyisa az ördögtánccal kezdődik. 

A Bolíviával és Peruval határos Titicaca-tó Dél-Amerika legnagyobb tava. Az inkák, valamint számos más őslakos nép származik ebből a régióból. A tó délkeleti partja közelében fekszik Tiwanaku, az ősi városállam, amely a tudósok szerint az Inka Birodalom elődje volt. A Titicaca-tó népszerű célpont. Az itteni (eredeti) Copacabana a turisták és a helyiek kedvelt üdülőhelye.

A bolíviai Titicaca-tó délkeleti partja közelében áll Tiwanaku az Inka Birodalom előtti civilizáció központja. A közösség a VII. és a IX. század között élte a virágkorát, és fontos regionális hatalommá vált a déli Andokban. A város virágkorában 15 000-30 000 fő élt itt. Ma Bolívia egyik legjelentősebb turisztikai látványossága.

Ha igazán szokatlan és meghökkentő úti célt keresünk a Salar de Uyuni tökéletes helyszín. A 4000 négyzetkilométeres sós síkságot egy őskori tó alakította ki. A látogatók terepjárókkal járhatják be a sós síkságot, és csodálhatják meg a teljes egészében sótéglákból készült építményeket. A sós síkságok egyébként eső után a leglátványosabbak, amikor a megkeményedett só tetején ülő víz visszatükrözi az égboltot.