A legenda szerint 1727-ben a jóképű katonatiszt Francisco de Mallo Palheta diplomácia útra indult Francia Guyanába. Az útja során elcsábította a guyanai kormányzó feleségét, akitől a szerelmi szolgálataiért cserébe egy kávécserjét kapott ajándékba. Később Palheta a kertjében elültette és ezt követően a kávécserje elkezdett szaporodni, majd a szomszédok kertjeibe is átterjedt. Idővel pedig a helyi farmerek is rákaptak, a kávéőrület így robbant ki egész Brazíliában. Mára az ország a világ kávétermesztésének az egyharmadáért felel, az elmúlt 150 évben pedig a legfontosabb export cikkévé vált. Legjellemzőbb az arabica termesztése, de a robusta is megtalálható a palettájukon. Kellemes lágy édes ízvilágúak a brazil kávék, alacsony savassággal. A baristák imádják párosítani a közép-amerikai és kelet-afrikai kávékkal, mert az édes brazil képes megszelídíteni a többi, savasabb arabicát, ráadásul megfelelő elkészítés mellett tökéletes cremát, vagyis kávéhabot képez.

A XVIII. században hozták be a jezsuiták az első kávébabokat Kolumbiába, majd száz évvel később már hatalmas mennyiségben termesztették. Nem szerették volna, ha rabszolgák dolgoztak volna az ültetvényeken a XX. században, (mint Braziliában), így megalapították a kávéfarmerek a szakszervezetüket. Ez megoldást hozott a kereskedelmi és a szállítási gondokra is. Jelenleg fél millió család él Kolumbiában kávétermesztésből. A kolumbiai kávék többféle ízvilággal rendelkeznek, mivel több területen és másfajta feldolgozási módszerekkel dolgoznak. Ezek közül három kiemelkedő kávéja van: Medellin, Armenia, és a Manizale. Az itteni kávék általában a telt testességről, gazdag ízvilágról és komplex savasságról híresek. Igazi klasszikus Latin-amerikai lágy, gyümölcsös ízvilág.

Bolívia Dél-Amerika szívében található, ahol a politikai instabilitás nem kedvez a helyi gazdálkodóknak, ezért bizony megpróbálnak szövetkezetekhez csatlakozni, hogy megosszák a tudásukat és kiépítsék a piaci hálózatukat. A megtermelt kávé 40%-át a helyiek fogyasztják. A bolíviai kávé az elhatározás és az új kezdetek szimbóluma. Ezen kívül – az íze igazán fényűző. A csokoládé, narancs és a tűlevelű fák tónusait hordja magában, erős teste lenyűgözi a szakembereket és az alkalmi kóstolókat is.

Peru a XVIII. század óta termeszt kávét. A kávéültetvények túlnyomó többségét erdős területeken termesztik olyan kistermelők, akik gyakran kakaót és kokát is termelnek. A jövőben nagy lehetőség van a megművelt területek kiterjesztésére, mivel még nagy mennyiségű szűzföld áll rendelkezésre. Ha stabil gazdasági támogatás és gazdasági helyzet állna fenn az országban, Peru biztosan az egyik legfontosabb termelő lenne, de így csak a 17. helyet foglalja el a világranglistán. Különleges, kissé csokoládés ízvilág jellemzi a perui kávékat.

A kávétermesztés gyökerei a XIX. századra nyúlnak vissza Ecuadorban. A XX. század elejére a kávé már az ország esszenciális export cikke volt – nem csoda, hiszen a vidék minden olyan adottsággal bír, amely az ideális kávé termesztéséhez szükséges. A térség sajnos mégsem szerzett ehhez méltó hírnevet a nem megfelelő betakarítási és feldolgozási eljárások alkalmazása miatt. A kávé termesztése az alacsony árak miatt került mélypontra a 80-as években, olyannyira, hogy sokan a cserjéken hagyták a termést, mert nem érte meg betakarítani. A kávébárók az azonnali profit érdekében nagy mennyiségű, olcsó robustát hoztak be Vietnámból, hogy kielégítsék a keresletet, amely még jobban ellehetetlenítette a helyi termelőket. A szomorú igazság az, hogy az ecuadoriak többsége ma is a vietnámi robustából készülő instant kávét fogyasztja, amely a helyi kávépiac 80-90%-át uralja. A jó ecuadori kávé közepesen testes, kiegyensúlyozott, lágy, letisztult ízvilágú, amelyben alkalmanként virágos jegyek is felfedezhetők.