Az Amazóniai őserdőben hozzávetőleg minden négyzetkilométerre 75000 különböző fafajta, és 150000 magasabb növény jut. A faji változatosság itt a legnagyobb a Földön, az esőerdőben levő fajok számát csak megbecsülni lehet, mivel az erdő nagy része máig ismeretlen a felfedezők előtt. Jelenleg 5-10 millióra teszik az itt fellelhető fajok számát. Ez jelenti a legfőbb attrakciót Dél-Amerikában. A dús rengeteg jellegzetes növényei a kaucsukfa, a fügefajok, a paradió, a pálmafélék, az orchideafajok, a kaktuszfélék. Az erdő belsejében a fák felső ágain majmok, lajhárok, kolibrik, papagájok, hatalmas pillangók és denevérek rejtőznek. A vízpart elengedhetetlen vendégei a színpompás jégmadarak, kócsagok, tukánok és íbiszek. Emellett 2500 halfaj és legalább ennyi hüllő otthona a terület. Az Amazonas-medence legnagyobb ragadozója a fekete kajmán, amely a 4,6 m-es hosszúságot is eléri, biztos észre fogjuk venni, ha szembe jön velünk egy dzsungeltúra alatt.

Manaus északi részén, Amazonas államban található Presidente Figueiredo városa, a "Vízesések földje". A Manaustól körülbelül két órányira található település több mint 100 vízesése miatt követel helyet e listán. A térség egyik legszebb zuhataga az úgynevezett Cachoeira do Santuário, amely az Amazon egy viszonylag érintetlen szakaszán van, az Urubui folyó csatlakozik be ide. A másik csodálatos vízesés az Iracema, ahol az alázúduló vízfüggöny alatt fürdőzhetünk is. A festői vidéken számtalan barlang is található, az egyik legkülönlegesebb a Maroaga.

Mi is lenne jobb módja az Amazonason megismerésének, mint egy hajózás a folyón? Így felfedezhetjük, mi rejlik az iszapos vízfelszín alatt. Igazi véres dráma. A folyók jellegzetes halai az élénk színű tetrák és angyalhalak, de tüskés rája és elektromos angolna, óriásvidra, kajmán is előfordul. A világ legbővízűbb folyójában élő legnagyobb ragadozó hal a 3 m hosszúságot és 200 kg-ot is elérő arapaima, de folyami delfinek is találhatóak. Az Amazonas vízrendszerének leghírhedtebb hala kétségkívül a vörös pirája, amely nagy rajokban vadászik és pengeéles fogaival pillanatok alatt képes csontig lerágni a húst egy nagyobb testű emlősről is. De még a közismert ragadozók is gyakran azzal szembesülnek, hogy ők is válhatnak zsákmánnyá. Az Amazonasban és mellékfolyóiban a bikacápának nincs vetélytársa. Hossza eléri a három és fél métert, tömege meghaladhatja a 220 kilogrammot. A zavaros vízben kifinomult szaglásukra támaszkodik, szaglószervével beméri áldozatai pontos helyét és onnantól nincs kegyelem.

A Teatro Amazonas története, ahogy egész Manausé is, szorosan összefügg a gumiiparral. Az operaház a kaucsukboom bevételeiből épült, a színház építéséhez használt anyagok a világ minden tájáról származnak. Nem spóroltak a dekorációkkal és a belsőépítészeti megoldásokkal: a 36000 kerámia tetőcserepet (a brazil nemzeti lobogó színeire festve) Elzászból, a lépcsőkhöz és a szobrokhoz a márványt Olaszországból, a bútorokhoz a bársonyt pedig egyenesen Párizsból hozatták. A csillárok a szintén nem olcsó muranói üvegműhelyben készültek. A festményeket szintén olasz és francia művészek készítették és mindegyik témája valamilyen módon Amazóniához kötődik: dzsungel, a helyi élővilág vagy egyszerűen csak a város szimbólumának számító vizek találkozása. 1897-ben gördült fel először a függöny, ám az operaházat hamar bezárták, egyidejűleg a gumikereskedelem hanyatlásával. Ezt követően 90 évig nem volt előadás a színházban, egészen 1990-ig, amikor a Teatro Amazonas ismét megnyitotta kapuit.

Földön, vízen, levegőben. Bizony, akár 30 méteres magasságból, drótkötélpályán végigsuhanva is bebarangolható az egzotikus esőerdő. Ennél vagányabb módja aligha lehet a titokzatos Amazónia felfedezésének. Szakképzett vezetők segítségével gyapotfától gyapotfáig csúszva olyan perspektívából csodálható meg a flóra és fauna, amely igazán egyedülálló. Amellett, hogy jó buli, így zavarjuk legkevésbé az erdő lakóit. Néhány órástól egész naposig terjed a túrakínálat, a legtöbb program Samaúmaban van. Ide a Rio Negron hajózva lehet eljutni Manausból, izgalmas ráhangolódás a fő műsorszámra. Mivel az esőerdőkben a fény jobb kihasználása céljából a növényzet többszintű, így olyan növényeket és állatokat lehet látni a kaland során, melyet a hagyományos dzsungeltúrákon nem. Egészen különleges biológia órára számíthatnak a résztvevők- felelés nélkül.

A brazil gyarmati gazdaság húzóágazatának számító gumigyártás, valamint az alapanyagul szolgáló kaucsuk előállítására afrikai rabszolgákat hurcoltak be nagy számban. Az új anyag felismerése és ipari alkalmazása megindította a vállalkozók, munkások nagy seregét Amazóniába. Brazília ezen része elképesztő fejlődésnek indult. A nagy folyók mentén kaucsukgyűjtők telepei alakultak ki, sőt később városok is születtek, az egyik legismertebb és legnagyobb Manaus. A kaucsukláz felbolygatta a dzsungel életét. 1830-ra a világ kaucsuk felhasználása az Amazonas mentén termelt kaucsukból elérte az évi 150 tonnát. Az Amazonason felúszva közepes űrtartalmú hajók is meg tudták közelíteni az ültetvényeket, így egyszerűen lehetett a kaucsukot Európába, illetve Amerikába juttatni. A fentebb említett Manaus lakói a gumiból pompás palotákat emeltek, gazdag tulajdonosaikat „kaucsukbáróknak” nevezték el. A dzsungel mélyén kövezett utcák voltak és még villamos is közlekedett. Erről az időszakról mesél a Museu do Seringal Vila Paraíso. Van itt helyreállított vegyesbolt, ahol a munkások vásárolhattak, de persze a latex megmunkálásáról is minden megtudható az érdekes tárlaton.

Egy érdekes és fölöttébb látványos geológiai jelenség Amazónia egyik legnagyobb attrakciója. Az Amazonas hatalmas, európányi vízgyűjtőterületéről több, mint 1100 folyó vizét gyűjti össze, két nagyobb ág pedig történetesen pont Manausnál torkollik egymásba. A déli ág maga az Amazonas, más néven Rio Solimões, az északi pedig a Rio Negro, a maga 2250 km-es hosszával. A két nagy ág gyökeresen eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, miként maga a dzsungel is más északon, mint délen. A Rio Negrot nem véletlenül hívják Rio Negronak, a színe ugyanis tényleg fekete. Vize lassan hömpölyög, hőmérséklete kellemes 28 fok. Ezzel szemben a Rio Solimões színe sárgásbarna, a megfelelő hasonlat ide a tejeskávé lenne. Folyása is gyorsabb és a vize is hűvösebb. A manausi torkolatnál 6 km-en át szabad szemmel is jól láthatóan hömpölyögnek tovább egymás mellett, egy mederben, míg végül keverednek. Ez a jelenség elvileg a partról is jól látható, de nem árt hozzá egy távcső, mert a folyó itt már több km széles. Sokkal nagyobb élmény közel menni hozzá csónakkal, egészen a vonalig, megdöbbentő, mennyire éles a határ. Balra sárgásbarna, jobbra fekete.

Ha pénztárcája vagy ideje nem engedi, hogy komplett dzsungeltúrára induljon, akkor sem kell lemondania a természetbúvárkodásról. A Brazil Nemzeti Amazóniai Kutatóintézet 13 hektáros parkja könnyen elérhető Manausból, és élményben nem lesz hiány. A botanikus kertben növény-, és állatritkaságok láthatók érdekes magyarázattal. Gyapotfák, fikuszok, gyógynövények, szőlőritkaságok gyűjteménye a park rengeteg őshonos állattal: manátuszok, vidrák, teknősök kajmánok, tepsifejű harcsák élnek itt. Csaknem száz olyan madárfajt fenyeget a kihalás veszélye, amelyek az Amazonas egyre háborgatottabb és ritkuló erdeiben élnek, belőlük is találunk itt néhány csodás példányt. A tudományos munkatársak pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy szükség van komoly nemzetközi összefogásra, amely segítheti az esőerdők még fokozottabb védelmét.

Az Anavilhanas Nemzeti Park a Föld egyik legnagyobb 90 kilométer hosszan elterülő édesvízi szigetvilága, különlegessége okán 1997 óta az UNESCO védelme alatt áll. Eredetileg abból az üledékből képződött, amit a folyó a Guyana-hegységből hordott le. A szigetcsoport a Rio Negro folyóban található, ami az esős évszakban 30 kilométer szélessé duzzad, és a vízszint emelkedésének köszönhetően mintegy négyszáz hosszúkás sziget és csatorna jön létre az esőerdőben. A szigeteket az elárasztott esőerdő magasabb részei alkotják, ahova az állatok is menekülnek. Az Anavilhanas Nemzeti Park a Föld egyik legnagyobb 90 kilométer hosszan elterülő édesvízi szigetvilága, különlegessége okán 1997 óta az UNESCO védelme alatt áll. Eredetileg abból az üledékből képződött, amit a folyó a Guyana-hegységből hordott le. A szigetcsoport a Rio Negro folyóban található, ami az esős évszakban 30 kilométer szélessé duzzad, és a vízszint emelkedésének köszönhetően mintegy négyszáz hosszúkás sziget és csatorna jön létre az esőerdőben. A szigeteket az elárasztott esőerdő magasabb részei alkotják, ahova az állatok is menekülnek.

Ha pihenős, strandolós napra vágyunk, ahhoz is van tökéletes helyszín. A Ponta Negra Beach izgalmas, pezsgő partszakasz, ahová a helyeik is szívesen jönnek lazulni. Élő zene szól, melynek ritmusára boi bumbát, néptáncolt járnak a táncos lábúak. Az árusok isteni snackeket kínálnak, így megkóstolhatjuk a tacacá-t (manióka krémleves rákkal), a tápiókát vagy a pamonha-t is. A partmenti sétányon kellemes sétát tehetünk, a naplementét pedig egy bár teraszáról, finom itallal kezünkben érdemes megcsodálni.