A perui utazás másik nagy élménye a repülés a Nazca- vonalak felett. 4 személyes kisrepülővel szállhatunk a különféle alakzatok fölé s találgathatjuk, vajon hogyan is kerültek ide ezek az évszázados, rejtélyes figurák. Máig csupán hipotézisekkel találkozhatunk, pontos válasz egyelőre nincs a kérdésre. Természetesen érdemes lenne földközelből is szemügyre venni a híres vonalakat, melyeket úgy készítettek, hogy a talaj felső rétegét mintegy fél méterig eltávolították. A levegővel kevésbé érintkező felületekre nem rakódott le a mangán- és vasoxid, így világosabb csíkok keletkeztek. A rajzokat azonban csak nagy magasságból lehet értelmezni. Az 520 km2-en elterülő rajzok vonalháló és más geometriai alakzatok mellett emberalakokat és állatfigurákat ábrázolnak. Van itt gyík, albatrosz, kolibri, majom, keselyű és delfin. Mivel az elmúlt évtizedek turistái sok vonalat megrongáltak, ma már nem szabad belépni a világörökség részét képező területre. Így a vonalakat közelről csak a Palpa-völgyben vehetjük szemügyre. Ez 40 km-re van Nazcától és újabban fedezték fel, hogy ott is hasonló vonalak szabdalják a talajt.

A környéken hőlégballonos repülésre, dzsipes vagy buszos kirándulásra is befizethetünk. Ezekkel eljuthatunk Los Paredones inka romterületére vagy Cahuachiba a legfőbb nazca szertartásközpontba. Megtekinthetjük Cantalloc föld alatti vízvezetékrendszerét és a napórát, mely egy spirál alakú hatalmas geoglifa a pánamerikai országút mellett. Meglátogathatjuk a Nazca-vonalak megszállott kutatójának, Dr. Maria Reichének egykori lakóházában berendezett emlékmúzeumot. Mindemellett pihenéssel is eltölthetünk néhány napot mielőtt újabb kalandra vállalkoznánk. Innen aztán folytathatjuk utunkat Cuzco vagy a délre fekvő Arequipa felé.

Arequipa, a „fehér város”, ahol belekóstolhatunk az igazi inka hangulatba. A hegyek köveiből épített épületek ragyogása miatt kapta a fenti becenevet. A csodálatos hegyek és az El Misty vulkán társaságában található város főterét jellegzetes árkádos épületsor veszi körül. Számos lenyűgöző látnivalóinak egyike a Szent Katalin kolostor, a legszebb középkori épület az országban. Régen az apácák külön kis városának számított, és meglepően hangulatos.

Cuzco, ez a mesésen hangulatos város Dél-Amerika régészeti központja, a világ egyik legrégebben lakott települése. Hosszú ideig az Inka Birodalom központja volt, ami a város hangulatán még ma is érződik. A látnivalók egész sorából választhatunk: katedrálisok, templomok, múzeumok, a városon kívüli romok. Szinte hihetetlen és elképzelhetetlen, de az egykori inka erőd, Sacsayhuaman falának hatalmas kőtömbjeit (8,5 m a legmagasabb) olyan pontosan illesztették egymásba minden kötőanyag nélkül, hogy egy papírlapot sem lehet közéjük csúsztatni.
Cuzco árkádos főtere, a spanyol hódítás emlékei és az Inka Birodalom megmaradt falainak összeolvadása lenyűgöző egységet alkot. Az itt élő, ősi kecsua nyelvet beszélő indiánok színes ruháikban piacokon, bazárokban árulják igencsak tetszetős áruikat. Nehéz ellenállni. De kecsua és ajmara indiánokkal (és portékájukkal) bőven találkozhatunk, ha kirándulást teszünk Punoba illetve a Titicaca-tóhoz.

A tó az Andok félelmetes hegycsúcsai között, Peru és Bolívia határán található, és a Föld legmagasabban fekvő (3820m), hajózható tava. A tó és a benne található szigetek megannyi meglepetést tartogatnak számunka: felszínét 41 sziget pöttyözi, az úgynevezett Uros úszó szigetek. A nádkötegekből álló, víz tetején lebegő szigetek megőrizték eredeti funkciójukat, továbbra is otthont jelentenek a halászó ajmara és kecsua indiánok számára. Hagyományosan családalapításkor csak akkora szigetet alakítanak ki maguknak, hogy a nádból készített kunyhójukban elférjenek. Ahogy nő a család, úgy bővítgetik a szigetüket, mindig hozzákötöznek újabb és újabb nádkötegeket a szigetükhöz. Az itt élő őslakos indiánok jellegzetes népviseletükben, kemény kalapjukban, hosszú fekete fonott hajukkal barátságosan fogadják a látogatót.