A kisgyerekek még nem viselnek fejfedőt, az ő életükben nagy ünnep az első hajvágás. Anyjuk kis fonatokba köti a hajukat, és minden rokon, aki eljön, levág ezekből egyet, majd ajándékot ad cserébe. A lányoknak ezek után soha többé nem vágják le a haját, mert a szépség szimbóluma a minél hosszabb copf. Ha egy lány végül eldönti, hogy megtalálta a párját, és megházasodik, akkor szerelme jeléül levágja a copfját, és a párjának ajándékozza, aki ebből övet sző. A lánykéréskor a pár férfi tagja sapkát köt, és azt elviszi a leendő apósnak, anyósnak. Ekkor azt megtöltik vízzel és ha az nem ereszti a vizet, azaz megfelelően készítették, akkor a család áldásával elveheti a lányt. A menyasszony sem tétlenkedik, övet készít, mely házassági szerződésként szolgál. Az övbe szövi a férjtől elvárt kötelezettségeket: házat erős tetővel, nyári és téli termést, éles kést, tejet adó tehenet vagy épp egy erős vízhordó edényt. A ceremónia után a férj a vízálló sapkát hordja, a feleségnél pedig mindig kéznél van az öv, hogy házastársi kötelezettségeire emlékeztesse urát. Az esküvői szertartás során az eladósorban lévő hajadonok egy édesebb tradícióra cserélték a nálunk megszokott csokor dobását. Az esküvői torta rétegei közé szalagokat fűznek be, melyek közül az egyiknek a végén egy ál-jegygyűrű található. Mielőtt felvágnák a tortát, a hajadon lányok megfognak egy-egy szalagot, és kihúzzák a tortából. Az a vendég, amelyik a gyűrűs szalagot húzza ki, lesz a következő menyasszony a sorban.
A karácsonyi ünnepek sem telnek eseménytelenül. Peru hegyvidéki részén Karácsony első napja egybeesik a Takanakuy ünnepével, amikor a helyiek egy nagy zenés-táncos fesztivál keretében jól összeverik egymást. Gyerekek és öregek, férfiak és nők egyaránt. A dolog lényege, hogy a pofozkodással le lehet zárni az év közben felgyülemlett összes sértődést és vitás ügyet, így aztán az új esztendőt mindenki boldogan és szeretetben kezdi. Aki verekedni készül, az színes maskarába öltözik, és amikor a falu apraja-nagyja összegyűlt a főtéren, megnevezi, hogy kit akar megverni. Ha az illető elfogadja a kihívást (megfutamodni nagy szégyen), a falubeliek kört alkotnak, és ebben a ringben megy a pofozkodás. A verekedések szigorú szabályok szerint, egy az egy ellen zajlanak, bírók irányításával, és hogy ne legyenek súlyosabb sérülések, a résztvevők rongyokat tekernek az ökleikre. A bunyó általában pár pofon után, egy percen belül véget is ér, a végén a küzdők megölelik egymást, és azzal minden harag és sérelem el is van ásva. A perui egyébként is barátságos nép. A férfiaknak van egy kis táskájuk, amiben kokalevelet hordanak. Amikor találkoznak egymással, úgy köszöntik egymást, hogy kicserélik a kokaleveleiket. Ez azt szimbolizálja, hogy egymás testvérei és mindenüket megosztják egymással.
A végére maradjon egy újévi hagyomány! Jó, legyen kettő! A peruiak újév napján sárga fehérneműt ajándékoznak családtagjaiknak, barátaiknak, a számukra kedveseknek. A sárga szín a szerencsét és a boldogságot jelképezi. A másik újévi tradíció szerint üres bőröndökkel, hátizsákokkal, utazótáskákkal futják körbe a házaikat illetve háztömböt, ettől remélve a szerencsés utazásokkal teli újesztendőt.
Kapcsolódó ajánlatok:
Sajnos nincs megfelelő találat. Kérjük, módosítsa a keresési feltételeket.