Az Inka Birodalom a Kolumbusz előtti Amerika legnagyobb birodalma volt. Az inkák birodalma nem vette át a kerekek vagy állatok használatát a nehéz sziklák hegyre szállítására, ennek ellenére képesek voltak a történelem egyik legimpozánsabb királyságát felépíteni. Több mint 150 épület alkotja a Machu Picchut. Használatuk a templomoktól, szentélyektől, fürdőkig és lakóházakig terjedt. A Machu Picchuban több mint 100 lépcső van, melyek legtöbbjét egyetlen kőlapból vágták ki.
 

A Machu Picchu volt az egyetlen inka város, amely az inka civilizáció alatt épült és túlélte a spanyol hódítást. Machu Picchu Dél-Amerika leghíresebb erődítménye és Peru leglátogatottabb látványossága.
 

A Yale-n dolgozó Hiram Bingham amerikai felfedező az 1900-as évek elején több expedíciót indított Peruba az inkák legendás, utolsó városa, Vilcabamba keresésére. Amikor megérkezett a Cuzco közeli vidékre, helyi őslakos parasztok kalauzolták fel a hegyhátra. Amikor Bingham a romok feltárását követően hatért Peruba, több ezer értékes műtárgyat vitt magával Machu Picchuból. Ezek között voltak kerámiák, szobrok, ékszerek és emberi maradványok is. Expedícióját a Yale Egyetem támogatta. Az egyetem nyilvános kiállítást tervezett a leletekből. A peruiak Alan Garcia elnökük vezetésével tiltakoztak ez ellen, és pert indítottak a Yale ellen. A két fél 2010-ben megegyezett, és az első darabokat 2011-ben visszaszolgáltatták Perunak. Az utolsó darabokat 2012-ben adták vissza, és később Peru és a Yale létrehozta az UNSAAC-Yale Nemzetközi Központot a Machu Picchu és az inka kultúra tanulmányozására Cuscóban.

Machu Picchut bár az inkák elveszett városaként emlegetik, ez így nem teljesen fedi a valóságot. A város XVI. századi hirtelen elnéptelenedésére több teória is van. Mivel erőszaknak nem találták nyomát, valószínűsíthető, hogy nem a spanyol hódítók végeztek az itt lakókkal. Elképzelhető, hogy az európaiak által behozott betegségek pusztították el a lakosságot.
 

5.

A Machu Picchu építésének pontos oka a mai napig nem ismert. Számos találgatás létezik arra vonatkozóan, hogy mire szolgált a hely. Egyesek szerint titkos női menedékhely, vagy talán egy uralkodó inka királyi birtoka volt. Mások úgy vélték, hogy vallási szertartások helyszíne volt. A közelben talált sírok felfedezése a helyszínen megerősítette azt a feltételezést, hogy a Machu Picchu a Nap szüzeinek, a falvakból kiválasztott lányok egy csoportjának kolostora volt, akik templomokban szolgáltak, és akiket emberáldozatként ajánlhattak fel az isteneknek.

A XII-XV. század közötti Inka Birodalom Dél-Amerika hatalmas részét uralta, és a XIII. században Amerika legnagyobb királysága volt. A dinasztiát egy Sapa Inka néven is ismert uralkodó irányította, akiről úgy vélték, hogy a Napistentől származik. Az Inkák számos regionális törzsből álltak, akik egy 300 000 négyzetkilométeres területen éltek. A birodalom lakossága a feltételezések szerint 3 és 12 millió ember között lehetett. A Tahuantinsuyu nevű királyságnak 32 187 kilométer úthálózata, tartományi kormányzói, raktárai, magas szintű gazdálkodása és a Mita nevű gazdasági rendszere volt. A Mita révén a birodalom polgárai élelemért és védelemért cserébe munkát, árut vagy katonai szolgálatot ajánlottak fel az államnak.

A Machu Picchu szent hely volt. Az inka vallás a Intit, a napistent imádta sok más természeti elemmel, például a holddal, a folyókkal és a hegyekkel együtt. A hegyeket azért tartották fontosabbnak, mert közel voltak számos inka városhoz és településhez. A Machu Picchu, a Huayna Picchu és a Salcantay-hegy csúcsainak mindegyike a szent Intihuatana-kőhöz, egy kétméteres gránitkőhöz kapcsolódott. A város főterének közelében állították fel, amelyről úgy tartják, hogy napóraként vagy naptárként működött. A helyszínen más nagyszabású építmények is voltak, amelyeket vallási vagy szertartási céllal emeltek. Ezek közé tartozik a Három ablak temploma és a Nap temploma, melynek egy olyan ablaka van, amely tökéletesen a nyári napfordulóhoz igazodik.

A Machu Picchu eddig nem szenvedett károkat a Peruban gyakran előforduló földrengésektől. Mivel két törésvonal tetején fekszik a komplexum, a kőművesek feltételezhetően úgy tervezték meg a kövek összeépítését, hogy azok kibírják a nagyobb földmozgásokat is, vélhetőleg ezért nem használtak habarcsot sem az építéshez, mert akkor nem tudtak volna mozogni a kövek és sokkal nagyobb kár keletkezik.

A Machu Picchu építéséhez szükséges nehéz gránittömböket emberi erővel juttatták fel a hegyre. Az építéshez felhasznált kövek több mint 23 kilogramm súlyúak voltak, melyeket a kőművesek szerszámok nélkül, kézi erővel toltak fel a hegyoldalon.

A köveket úgy vágták ki, hogy tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz, összeillesztésükhöz nem használtak habarcsot. A fellegvár építéséhez használt technikát ashlarnak nevezik, még egy kés pengéje sem fér el a kövek között.