CHARLES DICKENS ÉS LONDON

Korának ünnepelt irodalmi sztárja, a karácsony divatba hozója, Viktória királynő egyik kedvenc írója volt. Charles Dickens fordulatos élete és rendkívüli munkássága London kulisszáitól elválaszthatatlan, s London ma nem lenne ugyanaz Dickens művei nélkül. A viktoriánus Anglia egyik legkedveltebb írója, Copperfield Dávid és Twist Olivér „atyja” idén 150 éve, hogy örökre lehunyta szemét. Korának valóságos sztár-írója volt, könyveit, személyét, felolvasásait rajongás övezte. Karácsonyi ének című kisregénye ma is a téli ünnepkör egyik legolvasottabb műve, világszerte hozta divatba a karácsonyi ünneplését.
Charles John Huffam Dickens 1812. február 7-én született Portsmouth-ban, Elizabeth és John Dickens második gyermekeként. A Dickens család a korai, boldog Kentben töltött évek után 1823-ban Londonba, a Camden Townba költözött, ahol azonban az apa hamarosan az adósok börtönébe került, a 12 éves Charles pedig a Warren’s Blacking Warehouse cipőpasztagyár munkása lett. Lelkileg sosem heverte ki az itt eltöltött éveket, s remek jellemábrázolásai, szociális érzékenysége és a társadalmi reformok iránti figyelme később is ezekből az időkből táplálkozott - elég csak a mostohaapja gyárában dolgozó Copperfield Dávidra gondolni. Ifjúként ügyvédi gyakornok volt, majd a londoni parlamentben volt tudósító, mielőtt az írást választotta hivatásául. Napilapokban, folytatásban megjelenő regényeit kezdetben Boz álnéven írta. Egyre növekvő rajongótábora hétről hétre felfokozott izgalommal várta a szereplők sorsának alakulását a bravúrosan, a legnagyobb izgalmaknál elvágott történetekben. Hatalmas népszerűségét részben annak köszönhette, hogy olvasói úgy érezték művei által, ő is egy közülük. Kis emberek sanyarú sorsáról írt, gyári munkásokról, zálogházban, adósok börtönében szenvedőkről, a jó és a rossz szembenállásáról, tiszta és nagy érzelmekről, melyekkel könnyen azonosultak az olvasók. Charles Dickens Karácsonyi ének (eredeti címén: A Christmas Carol) című kisregénye 1843-as megjelenése óta a legnépszerűbb karácsonyi történet és számos filmes feldolgozást is megélt. A zord szívű és fösvény Ebenezer Scrooge találkozása a múlt, a jelen és a jövő karácsonyainak szellemeivel, végül jó útra térése az olvasók tömegeinek szívét melengette meg és a modern karácsonyok ünneplését keltette életre világszerte. A kisregény állítólag az első karácsonyi képeslap megszületésére is hatással volt: Sir Henry Cole fejéből a mű megjelenésével egy évben pattant ki a postai úton kézbesített, ünnepi jókívánsággal és képpel ellátott üdvözlőlap gondolata, mely így gyorsabban célba ér, mint a kézzel írott, személyesen kiszállított levelek. Az első karácsonyi képeslapon John Calcott Hosley illusztrációja magát Cole-t és családját ábrázolja ünnepi környezetben. A dickensi London képe a mindig ködbe burkolódzó, sötét utcákkal, az ódon házak ablakaiból kiszűrődő fényekkel nagyban hozzájárult a mai London imázsához, Dickens és London ma is elválaszthatatlanok. Az író legnagyobb múzsája és műveinek egyik állandó főszereplője London volt, kontrasztjaival, szegénységével és gazdagságával, sötétségével és csillogásával. Varázslámpásának hívta a várost, mely segített életre hívni fantáziáját. Zord utcáit gyakran rótta éjszakánként, állítólag olykor akár több tíz kilométert is megtéve, miközben fejében újabb és újabb karakterek és cselekmények rajzolódtak ki. Műveinek lapjain pedig London az angliai nagyváros prototípusaként kelt életre. Noha a mai metropolisz régi részletei sokban idézik fel az akkori várost, Dickens korának Londonja merőben más volt: az utcák keskenyek és sötétek voltak, a Covent Garden helyén zajos piac működött és a Temze partja is egészen másként festett. Az egykori cipőpaszta gyár a mai Hungerfort híd lábánál állt. A Waterloo hídtól kőhajításnyira lévő Wellington Streeten két házhoz is köze volt az írónak: előbb a 16-os szám alatt lakott, majd a 26-os számba költözött, ahol ma tábla tanúskodik az 1859 és 1870 közötti időkről, amikor Dickens „All year round” című magazinjának irodái és magánlakásai működtek itt. A Tavistock House-ot Dickens 1851-ben vásárolta meg és 1861-ig élt itt. A ház falai között született az Örökösök, a Nehéz idők és a Kis Dorrit című regénye. Tovább haladva észak felé, a Doughty Street 48-49 alatt ismét fontos Dickens-helyszín áll: a Charles Dickens Museum, mely 1837-39 között szolgált az író otthonául. Twist Olivér és Nicholas Nickleby is e házban „született”. A különleges múzeumban a legendás íróasztaltól a személyes holmikon, kéziratikon és ritka kiadásokon át az apró relikviákig több mint százezer tárgy őrzi hűen Dickens emlékét. A múzeum weboldalán interaktív túrával is be lehet lesni a legendás falak közé, ezen kívül számtalan virtuális program és beszélgetés is megtekinthető, decemberben karácsonyi különkiadásokkal és aktualitásokkal.
Dickens regényeiben több mint száz különböző londoni helyszín bukkan fel, némelyik igen gyakori vendég a lapokon. A Szent Pál-katedrális mellett kedvencei voltak a régi hidak is: a London Bridge, a Westminster Bridge, a Blackfriar Bridge és a Waterloo Bridge jelent meg leggyakrabban könyveiben. Mégis, a legtöbbször a Westminster-palota jutott szerephez műveiben, talán azért, mert Dickens parlamenti újságíróként kezdte pályafutását. A Dickensi helyszínek bejárására remek városi séták kínálnak lehetőséget Londonban járva, vagy akár otthonról virtuálisan is, például a London Walking Tours oldalán .
  Charles Dickenst hosszú gyengélkedés, ám rendíthetetlen felolvasó-turnéi után, 1872-ben érte a halál kenti otthonában, a Gads Hill Place-n, mely ma magániskolaként működik. Bár végakaratában szerényebb temetésre vágyott, földi maradványait a londoni Westminster Apátság Poet’s Cornerében helyezték örök nyugalomra. Temetése szűk körben zajlott, de sírjánál három napig róhatták le tiszteletüket kedvelői, rajongói.

Kapcsolódó inspirációk:

Kapcsolódó ajánlatok: