A brit sziget nyugati partján fekvő település az elmúlt évtizedben hatalmas változásokon ment át. Egykori dohos dokkjai kulturális intézmények formájában keltek újra életre, ultramodern bárok, designos éttermek, világszínvonalú múzeumok sora és a pezsgő éjszakai élet jelzi, hogy a város belépett egy egészen új jövő kapuján.

Nyaralás ide vagy oda, érdemes korán kelni és egy rövid sétát tenni reggel a Bristolt kettészelő Avon-folyópartján: az ébredő napsütésben a történelmi utcák és épületek azonnal magukkal ragadnak. A Temple Meads vasútállomástól (2 percnyi séta a kikötőtől) indul a bristoli komp, mely 1977 óta szállítja az utasokat. A 10 és 18 óra között 40 percenként induló hajójáratokról különös arcát mutatja a város, 17 megállója olyan nevezetességeket érint, mint az SS Great Britain, az Arnolfini múzeum vagy a belvárosi Vízesés lépcső. A legtávolabbi megálló csupán rövid sétára van a híres Underfall Yard-tól, a történelmi hajójavító műhelytől. Az úszó kikötőt 1809-ben építették azzal a céllal, hogy megakadályozzák, hogy közeledő hajók a sárba ragadjanak, illetve megelőzzék a kikötői tumultust. A Bristol Packet Boat Trips érdekes túrákat kínál a környéken, mely olyan fontos nevezetességet is érint, mint a Matthew, John Cabot hajójának hiteles másolata, mellyel 1497-ben kelt útra az Újvilág felé.
A város büszkesége a Brunel által tervezett gőzhajó, az SS Great Britain. 1843-as vízre bocsátásakor nem csak a világ legnagyobb, de leggyorsabb hajója is volt. A gigantikus óceánjárót az összegyűlt tömeg ünneplése közepette indították el első, alig két hetes útjára New York felé. Eredetileg 120 első-, és 132 másodosztályú utas, ill. 130 felügyelő fért el rajta, majd további átépítésekkel 730 fősre bővítették kapacitását. Több, mint 20 évig szolgált luxushajóként, de üzemeltetési költségei és a hajózási társaság adósságai akkorák voltak, hogy el kellett adni. Sorsa 1937-ben tragikus fordulatot vett, Falkland partjainál elsüllyesztették. Szerencsére azonban nem ez jelentette karrierjének végét,1970-be visszavontatták Bristolba és egy alapos, 30 éven át tartó felújítási után ma régi pompájában tündököl. Napjainkban múzeumként működik: a belsejét teljes egészében restaurálták, a hatalmas termek és a kabinok tucatjai között járkálva úgy érezzük, mintha időutazáson vennénk részt. A hangulat annyira életszerű, hogy az istállóban trágyaszag van, de kipróbálhatjuk a hajó kormányzását is.
És mivel a városban minden a hajóról szól, így ebédre vagy vacsorára kézenfekvő választás egy úszó étterem. A Glassboat-ban 2 vagy 3 fogásos ebédmenüt fogyaszthatunk igen kedvező áron, különleges hangulatban.

Ha rövid időre érkezünk Bristolba, vagy éppen családi nyaraláson vagyunk, akkor Pete-tel, a kalózzal mindenképp hozzunk össze egy randevút! A város zsivány idegenvezetője minden szombat és vasárnap délután 2-kor indul egyórás városnéző túrájára az Blue Reef Akvárium elől. Szórakoztató sétája során feltárulnak a város legsötétebb titkai és Robert Louis Stevenson Kincses szigetének helyszíneire is ellátogat a rövid kirándulás. Ki gondolná, hogy a helyi rabszolgakereskedés és a világhírű bristoli kék üveg között bármiféle összefüggés lehet?! Egykor Bristol volt Anglia második legnagyobb üvegipari központja London után, az üveg előállításához szükséges finom homokot itteni bányákból termelték ki. A homokot nem csak az országon belül használták fel többek közt sörösüvegek gyártásához, de még Amerikába is exportálták. Az izgalmas részletekről és minden egyéb helyi érdekességről kérdezzék bátran Pete-et! A túra után térjenek be a Llandoger Trow-ba, Bristol történelmi fogadójába, ahol a legenda szerint Alexander Selkirk elmesélte történetét a hajótörésről William Defoe-nak, aki aztán ez alapján írta meg a Robinson Crusoe-t.

Igazi sikertörténetnek számít a bristoli helyi pénz, hiszen nem csak éttermekben vagy a helyi piacon használhatjuk a helyi bankót, de akár a buszjegyet megvehetjük Bristol fonttal. A Bristol font egy az egyben váltható angol fontért. A bankjegy 1, 5 és 10 fontos címletben kapható a város számos pontján, néhány elég extrém helyszínen is: a pénzváltók között a Bristol font központi irodája mellett nem csak könyvesboltot, de kocsmát is találhatunk. A nyomtatott pénz használata megegyezik az államiéval. A megmaradt fizetőeszköz nem váltható vissza angol fontra, de az elfogadó helyen eldönthetjük, hogy a visszajárót Bristol vagy angol fontban kérjük-e. A papírpénzek szín és képi világa igencsak kreatív és különleges a hagyományos (és unalmas) állami bankókhoz képest. Ki ne választaná inkább ezt a színes, vicces fizetőeszközt unalmas társa helyett? De a legmeggyőzőbb érv mégiscsak az, hogy a legtöbb helyen kedvezményt kaphatunk, ha a helyi fizetőeszközt használjuk.

A város legrégibb kávézója, a Corn Street-en lévő Cafe Revival 1718 óta fogad vendégeket, nagyszerű választás, hogy stílusosan kezdjük a napot egy kiadós reggelivel. Tökéletes kontrasztban van az ultramodern Full Court Press-szel, mely hetente változó, egyszerű, frissítő menüvel csábít. Valami erősebbre vágyik? Kézműves sörökből olyan hatalmas a választék, hogy itt képtelenség mindet felsorolni. Megteszi ezt a Bristol Beer Factory, ahol minden hónap utolsó keddjén vezetett túra keretében ismerkedhünk meg a „folyékony kenyér” készítésével. Energiára van szükség a városnézéshez? Egy tipikus British bangers-szel biztos nem lövünk mellé! Nem másról van itt szó, mint egyfajta krumplipüréről jó minőségű kolbásszal és szósszal. A Clifton Sausage évi 10 000 adagot szolgál fel, nem véletlenül népszerű. De akkor sem fog csalódni, ha a Bravasba tér be egy tapasra, a Cotham Hill-en. De a legautentikusabbat minden bizonnyal a piacon ehetjük, így feltétlenül látogassunk el a St. Nicholas vagy a Temple Quay piacra!

Érdemes betérni az idegenforgalmi hivatalok egyikébe, kitűnő térképeket szerezhetünk be és már indulhatunk is egy-egy gyalogos városnézésre. Ha látogatásunk hétvégére esik (szombat-vasárnap), akkor bátran csatlakozzunk egy-egy ingyenes városnéző túrához! Foglalás sem szükséges, elég pontosan megjelenni a Victoria Rooms előtt (a szökőkút mellett) 10:30-kor vagy 14:30-kor. Egy kb. 2 órás sétára készüljünk, melynek során a város főbb nevezetességeit mutatja be a helyi vezető. Biztos nem marad ki a város jelképének számító függőhíd, az SS Great Britainhajó, a katedrális, a kikötő. És még akkor hátra van a St. Mary Redcliffe templom, a Blue Reef Aquarium, az Állatkert, a Glenside Múzeum, a Királyi színház. Elő a fényképezőgépekkel!

2015-ben Bristol nyerte el Európa Zöld Fővárosa címet a közlekedés-fejlesztésre, a hatékony energiafelhasználásra és a megújuló energiaforrásokra irányuló projektjeinek köszönhetően. A közlekedési és városfejlesztési intézkedéseknek hála javult a város levegőminősége és az elmúlt években megkétszereződött a kerékpárral közlekedők száma. Az ide látogatók könnyűszerrel bérelhetnek kerékpárt, akár az elektromos változatot is és irány a Brandon Hill vagy felfedezhetjük a nyugat-bristoli Ashton Udvar palotát is. Szervezett keretek között is nyeregbe pattanhatunk, számtalan túra közül választhatunk.

A modern művészetek és a street art kedvelői imádni fogják a város. Banksy, a helyi művész alkotásai díszítik a Frogmore és a Park Street, a Hanover Place, az M Shed, Stokes Croft és Easton falait. A Bristol Post internetes változata térképpel segíti a „kincsvadászatot”. A Nelson Streeten is találhatunk néhány rajzot, onnan pedig vegyük az irányt Arnolfini felé vagy a Spike Island-re további modern művészeti csodákért.
Ha tradicionálisabb művészeti élményre vágyunk, akkor a Bristol Múzeum és Művészeti Galériába érdemes betérni, de kitűnő tárlatokkal vívogat a Királyi Akadémia a Queens Road-on, ahol akár rajztanfolyamra is beiratkozhatunk.

Banksy mellett a legendás hollywoodi színész Cary Grant is Bristol híres fia. Archibald Leach néven született 1904-ben, és korán, 16 évesen ment Amerikába szerencsét próbálni. Bár hírnévre az USA-ban tett szert, Grant sosem feledkezett meg gyökereiről. Látogatásai alkalmával mindig a College Green-en lévő Marriott Hotel-ben szállt meg, szobra a Millennium Square-en áll. Grant sosem játszott a Bristol Old Vicben, az idén 250-ik születésnapját ünneplő színházban, helyette Jeremy Irons és Daniel Day-Lewis koptatták a színpad deszkáit. Az 1766-ban gyakorlatilag illegálisan (a szükséges királyi engedély nélkül) megnyitott színházban nem más, mint a legendás Laurence Olivier alapított színitanodát 1946-ban.