Vietnám fővárosában a régi és az új világ keveredik, ahogy az óvárosban a modern felhőkarcolókhoz ősi templomok, többemeletes pagodák és francia gyarmati kúriák simulnak. Ha Noi megtartotta különleges báját a modernizáció ellenére is. A Hoan Kiem-tó az óvárostól keletre bújik meg, mint egy édesvízi könnycsepp, mely kikapcsolódást kínál Hanoi nyüzsgéséből. Északi szélén, egy kis szigeten áll a Ngoc Son-templom, mely a parthoz az ikonikus, skarlátvörös Felkelő Nap hídján keresztül kapcsolódik. A Ba Dinh kerületben, az üzleti negyed közelében található Hanoi régi negyede, ahol a francia gyarmati épületekkel szegélyezett utcákon nyüzsgő piacélet veszi körbe az ide érkezőt. A környéket „36 utca” negyedeként is ismerik, hiszen külön utcát kaptak az egyes mesterségek képviselői, illetve boltjai, úgy mint a selyemárusok, a kelmefestők, az aranyművesek, a legyező- és ernyőkészítők, kosárfonók.

Ninh Binh tartománya remek helyszín a csodálatos vietnámi mészkővidék felfedezéséhez. A környék legnépszerűbb látványossága a Dinh és Le templomok, melyeket a vietnami nép hálájának kifejezésére építettek a X. században Vietnám két királyának, Dinh Tien Hoangnak és Le Dai Hanhnak. Az ő uralkodásuk idején Ninh Binh volt az ország fővárosa, ezért úgy döntöttek, hogy ezt a helyet építik fel tiszteletükre. A másik népszerű látványosság a környéken az egyik legnagyobb vízzel elöntött természetvédelmi terület, Van Long, mely a Ninh Binh-i Gia Vien körzethez tartozik. Nagyon változatos, egyedülálló ökológiai rendszerrel rendelkezik, ahol számos állatfaj lel otthonra a gyönyörű hegyek és barlangok ölelésében.

Észak-Vietnám elsőszámú turisztikai központjának számítanak a smaragdzöld vízből ég felé törő mészkőoszlopok és erdőkkel borított szigetek. Az 1994-ben a világörökség részévé nyilvánított Halong-öböl szétszórt szigetei és szél által erodált barlangjai éteri szépséget tárnak szemünk elé. Itt található Cat Ba gyönyörű nemzeti parkja, mely 32 emlősfajnak ad otthont, köztük a világ 65 fennmaradt aranylangurjának, mely a világ legveszélyeztetettebb főemlősének számít.

Az egyik legszédítőbb város Vietnámban, a kereskedelem és a kultúra központja. A város sikátoraiban igazi időutazók lehetünk, hangulata visszarepíthet minket az időben, miközben nem messze innen modern felhőkarcolók árnyékában sétálhatunk. Ez a kettősség szövi át az egykori Saigon városának életérzését. Régebbi nevét a város mellett futó Saigon folyóról kapta. Az 1877 és 1883 között épült Notre-Dame székesegyház Ho Si Minh-város kormányzati negyedének szívében található és a város egyik fő látványosságának számít. Jade császár temploma 1909-ben épült és Ho Si Minh-városának egyik leghangulatosabb templomaként tartják számon. Valóban képeslapra illőek gondosan megmunkált tornácai.

Ez a hatalmas vízi világ, ahol a hatalmas Mekong ritmusára táncol az élet, csónakok, házak, piacok úsznak a Mekong különböző csatornáin, melyek artériaként szövik át ezt a különleges tájat. A városok nyüzsgő kereskedelme éles ellentétben áll a vidéki élet nyugodt, szinte altató tempójával. A rizsföldeken bivalyok nyüzsögnek, míg a kókuszdióval és gyümölcsökkel megrakott csónakok lassan úsznak a vízen. A szűk sikátorokban a helyiek mindent elsöprő vendégszeretetében olyan gasztronómiai különlegességeket kóstolhatunk és olyan élmények várnak ránk, melyek egy életre szólnak. A magroveerdő nyüzsög a madárvilágtól, míg a dzsungelben Vietkong bunkerek, díszes khmer pagodák és buddhista templomok maradványai tárulnak szemünk elé.

Ennek a figyelemre méltó alagúthálózatnak két szakasza látogatható. Az egyik Ben Dinh falu közelében található, a másik pedig 15 kilométerrel arrébb, Ben Duocnál. Az eredeti alagútrendszer hossza 200 km volt, de ebből mára már csak 120 km maradt meg. A bonyolult hálózat összekötő helyiségekből, szellőzőnyílásokból, menekülési útvonalakból és csapdákból állnak, melyeket kézzel faragtak ki a francia megszállás alatt az 1960-as és 70-es években. Huszonöt évükbe telt, hogy kiássák ezeket az alagutakat, melyek eredetileg a falvak közötti kommunikációs eszközként épültek, de ezek az alagutak segítettek a helyieknek abban is, hogy elkerüljék a francia csapatokat a térségben. Az amerikai háború alatt azonban a Cu Chi alagutakat mintegy 250 kilométeres területre terjesztették ki, így stratégiai jelentőséget kaptak a Vietkong harcoló csapatai számára. Az alagutak több ezer vietkong gerillának adtak otthont, de olyan összetett szerkezeteket is tartalmaztak, mint bunkerek, csapdák, bombabunkerek, árkok és szellőzőrendszerek. Itt főztek, ettek, aludtak, dolgoztak a katonák a konfliktus alatt. Kórházakat és iskolákat is építettek ezekbe az alagutakba, gyakorlatilag a föld alatt éltek és innen indították támadásaikat is.