„Az alámerülő sárkány öble” Észak-Vietnamon, egy süllyedő mészkősíkon terül el. Az 1500 km2 –es területen közel kétezer, több száz méter magas mészkőszikla emelkedik ki a vízből. Többségük sűrű növényzettel, dzsungellel borított lakatlan sziget vagy szirt. A természet erői barlangokat alakítottak ki a kőzetben, az üregeikben egyedi formájú cseppkövekkel. A legenda szerint a festői öböl létrejöttét egy sárkánynak köszönhetjük, innen is ered a hely neve. A közeli hegyekben élő állat a farkával mély barázdákat húzott a földbe, majd elmerült a vízben. A területet ez követően elárasztotta a tenger, létrehozva Vietnam egyik legszebb tájegységét. A turisták által is látogatható legnagyobb szigeten Cát Bà-n elsősorban halászatból, osztrigatenyésztésből élnek a helyi lakosok, de felkészülten várják az ide érkező turistákat is. Hanoiból könnyen eljuthatunk Haiphong-ig, ahonnan pedig egy másfél órás kompozással elérhetjük Cát Bà szigetét.

A több, mint 150 éves szingapúri botanikus kertet a városállam központjában helyezték el, így könnyen megközelíthető mind az itt lakók, mind a turisták számára. Az 52 hektáron eredetileg az Egyesült Királyságból hozott facsemetéket és palántákat kezdték el szaporítani és nemesíteni. A brit gyarmati botanikus kert világszerte elismert tudományos intézménnyé vált, amelynek eredeti szerkezete és épületei napjainkig megmaradtak. Európai ember számára nagyon nagy élmény ez a park, ahol példásan gondozott tavakat, erdei ösvényeket találunk. Rio de Janeiro mellett ez az egyetlen hely, ahol akár órákig bolyonghatunk az őserdőben egy városon belül, sétálhatunk a számunkra egzotikus és jobbára ismeretlen fák és növények között. A legnagyobb élményt talán a Nemzeti Orchidea Park jelenti, ahol a világ összes orchideafajtája megtalálható, a legkülönbözőbb színekben és formákban. Sétánk során felfedezhetünk néhány híres emberről (még Horn Gyuláról) elnevezett példány is. Nem véletlen, hogy az orchidea Szingapúr nemzeti virága.

A hétmillió lakosú Laosz nem csak egy izgalmas ötvözete egy zárt kommunista rezsimnek és a buddhizmusnak, hanem a régió egyik leghangulatosabb UNESCO világörökségi helyszínét is nyújtja: Luangprabangot. Az Indokínában fekvő ország első, történelmi fővárosa, a hagyományos laoszi kultúra és a buddhizmus központja az ország északi részén, a Mekong folyó partján, a fővárostól 220 km-re található. A gyalog is könnyen bejárható város nevét - a "Királyi Buddha Képe"- a településre hozott ősi Buddha szoborról kapta, a buddhista vallás ma is a mindennapi élet fontos részét képezi. A város hangulatos belső terekkel rendelkező házainak jelentős része fából épült, míg a templomok és pagodák kőből készültek. A városka utcáin állandóan szerzetesekbe botlunk, akik kora reggelente alamizsnát gyűjtenek, énekelnek, meditálnak, zenélnek, vagy egymás fején vágják kopaszra a hajat. Itt a mai napig kötelező a gyerekeknek egy buddhista kolostorba bevonulni, így a "gyerek szerzetesek" mindennapos látványt nyújtanak Luangprabangban.

Az Egyenlítő közelében lévő Muluba csak repülni lehet, kisgéppel a dzsungel felett. Vállalnunk kell ezt a kalandot, hogy felfedezzük a világ egyik legnagyobb barlangrendszerét, mindezt az érintetlen esőerdők között, a modern világtól elzárva. Sarawak legnagyszerűbb nemzeti parkjában, a Mulu Nemzeti Parkban egy elvarázsolt földalatti országban, új világban érezhetjük magunkat. Délkelet-Ázsia leghosszabb barlangrendszere, benne a Deer-barlanggal lélegzetelállító látványt nyújt és több millió denevér otthonául is szolgál, melyek rendkívül látványos formációkban repülnek ki élelmet keresni. A maláj nemzeti park első számú látványossága azonban a lenyűgöző Pinnacles sziklatornyai, itt megértjük miért is került fel az UNESCO listájára. Az égbe törő, közel 50 méter magas sziklatűk egészen hihetetlen formákat öltenek.

A Sukhothai Történelmi Park 1991-ben került fel az UNESCO kulturális világörökségi listájára. Az egykori és első thai főváros 1238-as megalapítása előtt khmerek éltek itt. A Thaiföld északnyugati részén lévő Sukhothai közepén helyezkedik el a falakkal és vizesárkokkal védett Királyi város, melynek spirituális központja a Wat Mahathat volt. Az egykori város romjai és környékük Bangkoktól 427 km-re északra fekszik és közel 70 km²-t foglal el közel 200 templommaradvánnyal és chedivel. Ez a vidék valamikor a mesés Arany Háromszög része volt, a thaiföldi civilizáció bölcsőjének tekinthető. A Wat Si Chum templom hatalmas ülő Buddha szobrával különös figyelmet érdemel, a lábai közti távolság eléri a 11 métert.

A Sziámi-öböl partján fekvő Kambodzsa és a területén lévő Angkor Délkelet-Ázsia egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. Angkor Kambodzsa északnyugati részén, 240 km-re Phnompentől található, a legközelebbi repülőtér Siem Reap. Itt találhatók a Khmer Birodalom fővárosának maradványai, mely birodalom ötszáz éven keresztül Délkelet-Ázsia legerősebb állama volt. A régészeti és történelmi fontosságú park hatalmas területet foglal el, benne a Kambodzsa jelképévé vált (megjelenik a nemzeti zászlón és címeren is) Angkor-Wattal, ami egy óriási elkülönített részen fekszik. Ázsia legnagyobb szakrális épületegyüttese több tízezer építőmunkás, ezernyi szobrász és kőfaragó 30 évi munkájának lenyűgöző eredménye, s a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. A hely mai napig működő fontos szakrális központ, központi szerepet tölt be mind a hindu, mind a buddhista hívők életében.

A 200 000 hektár területű, három kis szigetből álló nemzeti park Indonéziában található, nevét a Föld legnagyobb hüllőjéről, az itt élő hatalmas komodói varánuszról kapta. A szigetcsoport tulajdonképpen egy kerítés nélküli állatkert, itt testközelből láthatunk több komodói sárkányt, és sárkányfészket is.  A 3-4 méteresre is megnövő, másfél mázsás sárkányok félelmetes ragadozók, lesből támadnak: vagy a préda nyakát kapják el, vagy farkukkal verik le az áldozatot a lábáról. Ha nem sikerül azonnal elkapnia áldozatát és a sebesült állat elmenekül, akkor is hamar elpusztul, mivel a harapás helyén fertőző nyál kerül a vérkeringésébe. Nem nagyon van menekvés, mivel 8 km-ről is megérzik az áldozat szagát és könyörtelenül marcangolják szét a nem ritkán még élő áldozatot.

A Tubbataha -zátony legpontosabb leírása talán a „víz alatti Édenkert”. Puerto Princesa városától délkeletre kell keresni a térképen, a Palawan szigeten. A gazdag tengeri élővilággal rendelkező zátonyt két színes korallsziget alkotja, melyeket egy mély és széles csatorna választ el egymástól. Igazi búvárparadicsom, kezdő és profi búvárok álma, hisz a Tubbataha korallfal több ezer hal- és növényfaj otthona. A Tubbataha-zátony az egyik a legjobb merülőhely a Fülöp-szigeteken, sőt egész Délkelet-Ázsiában, ahol a sekély korallzátonyokat hirtelen hatalmas mélységek követik. A szigetnek nincsenek állandó lakói, itt mindenki vendég, legyen az búvár vagy környékbeli halász.

Emlékeznek még a történelemkönyvek első oldalaira? Szinte mindegyik a A Homo erectus (magyarul: „felegyenesedett ember” ) leckével kezdődik és elmagyarázza nekünk, hogy az előemberek közé tartozik és mintegy 1,8 millió évvel ezelőtt jelent meg és kb. 200 ezer évvel ezelőtt tűnt le. Az első leleteit az Indonéziához tartozó Jáva szigetén találták meg, és a jávai előember nevet kapta. Sangiran egy 7x8 km területű ásatási helyszín múzeummal és látogató központtal, ahol megismerkedhetünk fajunk történetével. A helyszín 20 éve került fel az UNESCO listájára, így idén jubileumi tárlatokkal várják a látogatókat.

II. Fülöp spanyol királyról elnevezett szigetcsoportot Magellán fedezte fel, majd a spanyol korona javára gyarmatosították. A hispán domínium idején egyesítették az előzőleg egymástól független szigeteket és közösségeket, és bevezették a nyugati civilizáció elemeit: törvénykönyvet adtak ki, nyomdát működtettek és bevezették a Gergely-naptárt. A spanyol gyarmati korban számos várost alapítottak, infrastruktúrát építettek ki, ennek első számú építészeti emléke Vigan városának központja, melynek épületeit spanyolok és kínai kereskedők emelték, ennek megfelelően mindkét fél kezének nyomát fel lehet rajtuk fedezni. Keveredik itt az európai díszítés a jellegzetesen kínai belső struktúrával. Az európai hittérítőknek köszönhetően az ország Délkelet-Ázsia államai közül az egyetlen döntően keresztény vallású állam.