Ha egy társaságban két beszélgető ember között kellene áthaladnunk, a Fülöp-szigeteken szavak nélkül is jelezhetjük, hogy "elnézést" vagy „bocsánat”. Ezzel ugyanis csak megzavarnánk a csevegésüket. Nem kell mást tennünk, csak lehajtani a fejünket, a kinyújtott karjainkat pedig magunk mellé ereszteni és nyugodt szívvel átballaghatunk közöttük. A gesztust anélkül, hogy bármit is szólnánk, minden Fülöp-szigeteki azonnal megérti.

A nyugati kultúrákban a közvetlen szemkontaktust pozitív dolognak tekintjük. A filippínó kultúrában azonban más a helyzet. Sokakat kifejezetten zavarba hoz a hosszan tartó szemkontaktus. Ezért gyakran kerülik is. Nem kell ezen megsértődnünk, nem a bizalmatlanság jele. Ugyanakkor a filippínó anyák egyetlen átható, szigorú pillantással is rendre tudják utasítani a rendetlenkedő gyermekeiket. A szemükkel fegyelmezik a csemetéiket.

A legtöbb országhoz hasonlóan a Fülöp-szigeteken is hétköznapi gesztusnak számít a kézfogás, különösen, amikor először találkoznak valakivel. A férfiak és nők egyaránt kézfogással üdvözlik egymást és általában a bemutatkozó személy nyújt először kezet. A férfiaknak természetesen meg kell várniuk, hogy a nők nyújtsák először a kezüket.

A mára már hétköznapivá vált gesztus korábban csak a felsőbb társadalmi rétegek tagjai között volt gyakori. Idővel azonban más társadalmi rétegekre is átragadt, és mára a filippínó nők körében rutinszerű üdvözléssé vált. Néhány nő beso-beso-val üdvözli a férfi ismerőseit is. A gesztus azonban már hordoz némi intimitást is, ezért az első találkozásnál nem gyakorolják. 

Ne lepődjünk meg, ha a Fülöp-szigeteken jártunkban-keltünkben az utcán olyan emberekbe botlunk, akik az ajkukkal mutogatnak valamire vagy valakire. Ilyenkor az illető nem puszira szomjazik, hanem utasításokat, jelzéseket ad. A Fülöp szigetek lakói ezt a gesztust ngusónak nevezik, és véletlenül sem szabad csókra való felkérésnek tekinteni!

A Fülöp-szigeteken az idősebbek iránti tisztelet része a mindennapoknak. Erről árulkodik a sűrűn gyakorolt pagmamano nevű gesztus is. A mozdulatsor abból áll, hogy a fiatalabb személy kissé meghajolva, az idősebb kezét a homlokához emeli és megérinti azt.

A száj tágra nyitása a Fülöp-szigeteken nem csak a fogorvosi rendelőben szokásos mozdulat és még csak nem is a meglepődés jele. Azt is jelentheti, hogy a beszélgetőpartnerünk nem értette vagy nem hallotta megfelelően, amit mondtunk. A tátott száj tehát nem más, mint a kérdezés nonverbális módja. És nagyjából annyit tesz: „mit is mondtál?”

Bár egyes filippínók udvariatlannak tartják, gyakran találkozhatunk olyan helyiekkel, akik sziszegő hangot kiadva próbálják felhívni magukra fegyelmet. Éttermekben, ahol az vendégek sutsot segítségével hívják fel a pincér figyelmét, gyakori a gesztus. Ebben a helyzetben el is fogadható, de az utcán vagy nagy tömegben már udvariatlanságnak számít.