Az étel neve spanyol szóból származik, és a sült szopós malacot jelenti. Ez az egyik legnépszerűbb étel a Fülöp-szigeteken. A lassan sült malacot általában citromfűvel, tamarinddal, fokhagymával, hagymával és metélőhagymával töltik meg, majd egy nagy bambusznyárson, nyílt tűzön sütik. Hagyományosan egészben, tálcán tálalják ünnepi eseményeken, esküvőkön és karácsonykor.

A lechon kawali hasonlít a mi töpörtyűnkre. A sertés hasalját először fűszeres vízben megfőzik, majd sóval bedörzsölik, darabokra vágják, majd addig sütik, amíg aranybarna, ropogós külsőt nem kap. Ez az egyik leghíresebb Fülöp-szigetek-i étel, amelyet az egész országban fogyasztanak. A forrón tálalt lechon kawali mellé általában fűszeres ecetes szószt vagy hagyományos lechon-mártást adnak.

A sinigang ezen változata különböző sertéshúsdarabokból áll, amelyeket tamarinddal együtt hosszan párolnak. Az összetevők között gyakran találunk paradicsomot, hagymát, fokhagymát, okrát (más néven bámia), fehér retket, vízi spenótot és zöld hosszú paprikát is. A malajziai konyhában is létezik egy hasonló étel, a siniggang. A sertés sinigang egyik változata a sinigang na miso, amely az erjesztett rizsből és árpából készült japán fűszerrel ízesítenek.

A tapa vékonyra szeletelt marhaszegy, amelyet hagyományosan kalamondin limonádéból és szójaszószból készült édes, sós pácba tesznek, amit cukorral és apróra vágott fokhagymával ízesítenek. Grillezik vagy serpenyőben sütik, és a legfinomabb, ha az úgynevezett tapsilog-ként tálalják, ami tulajdonképpen fokhagymás rizst és tojás körítést jelent. A tapsiloghoz gyakran szeletelt paradicsomot vagy savanyított papayacsíkokat is adnak. A legtöbb filippínó számára ez az egyik legkedveltebb reggeli étel.

Hagyományos filippínó marhahúsleves. Luzon régió specialitása, ahol hagyományosan hideg időben fogyasztják, és általában vacsorára szolgálják fel. A leves legtöbb változata olyan zöldségeket tartalmaz, mint a káposzta, a zöldbab, a hagyma és a kukorica. A Fülöp-szigetek legtöbb előkelő éttermében megtalálható, köszönhetően annak, hogy a marhalábszár és a csontvelő nem tartozik a legolcsóbb húsfélék közé az országban.

A lumpiang shanghai a lumpia legnépszerűbb változata, a ropogós, sült snack, amely a kínai tavaszi tekercsekből fejlődött ki. Bár a lumpia a Fülöp-szigeteken számos változatban létezik, a sanghaji változatot a sós töltelék jellemzi, amely darált sertés- vagy marhahúst sárgarépával, hagymával, különböző fűszerekkel és (esetenként) garnélarákkal kombinál. A lumpiang shanghai-t általában édes-savanyú mártással tálalják.

A tortang talong egyszerű, de nagyszerű Fülöp-szigetek-i fogás, amely sült padlizsán és enyhén felvert tojás kombinációjával készül. Az egész padlizsánokat belemártják a tojásos keverékbe, majd rövid ideig serpenyőben sütik, egészen addig, amíg az egész étel egy ropogós omlettre nem kezd el hasonlítani. A sokoldalú finomság könnyen variálható. Az olcsó és gyorsan elkészíthető tortang talong a nap bármely szakában fogyasztható kiadós reggeli, ebéd vagy vacsora formájában.

A Fülöp-szigetek egyik legnépszerűbb desszertje, amely lényegében egy tejből, cukorból és tojásból álló karamellás puding, vaníliaaromával kiegészítve. Lehűtve, karamellsziruppal bevonva tálalják. A leche flan mindig az asztalra kerül a nagyobb ünnepségeken és fontosabb társadalmi összejöveteleken. A spanyol gyarmatosítás idején került a Fülöp-szigetekre, ezért úgy vélik, hogy a spanyol és francia határ menti régiók valamelyikéből származik.

A Fülöp-szigetek kedvenc fagylaltja a sorbetes, amelyet mangóval, a csokoládéval, kókusszal és a lila yam-mal (ube) ízesítenek. Hagyományosan vízibivaly-tejből készítik, és apró gombócokban, cukortölcséren tálalják. Szívesen fogyasztják édes zsemlében is, akár egy hamburgert. Bár a spanyol sorbete szóból eredően úgy gondolnánk, hogy ez egy sorbet, de nem az, hagyományos fagylalt, vagy ahogy a helyiek tréfásan nevezik, piszkos fagylalt. Az utóbbi név abból ered, hogy a sorbeteseket általában az utcai árusoknál lehet megvásárolni.

A turon (banana lumpia, turrón de banana) híres filippínó finomság, amely saba banánból és jackfruitból (jákfa) készül. A gyümölcsöt hosszában felszeletelik, barna cukorral meghintik, vékony búzatésztába csomagolják, majd ropogósra sütik. A többi lumpia-fajtához hasonlóan a turon is a kínai tavaszi tekercsekből fejlődött ki, és az étel egyik legelterjedtebb édes változatát képviseli. Tálalás előtt általában karamellel locsolják meg, esetleg pörkölt szezámmaggal szórják. Általában az utcai árusok árulják, és édes harapnivalóként vagy laktató desszertként fogyasztják.

A bibingka egyszerű sütemény, rizslisztből és vízből készül. Eredetileg banánlevelekkel bélelt agyagedényekben készítették, amelyek jellegzetes, füstös ízt kölcsönöznek az ételnek. A bibinka feltehetően a külföldi hatásra jelent meg a Fülöp-szegeteken. Az első írásos említés, amely egy hasonló süteményt ír le, 1751-ből származik. A történelem során a bibinkát további hozzávalókkal egészítették ki, és manapság jellemzően tejjel, tojással, kókusztejjel, cukorral és vajjal készítik, míg a modern változatokban a reszelt sajt, a sózott kacsatojás vagy a kókuszreszelék is megjelenhet.