Mexikó nem csak varázslatos tájaival, hanem lenyűgöző gasztronómiájával is mennyországba repíti az embert. Fűszeres, izgalmas, ropogós; pont annyira sokszínűek a fogások, mint amennyire a mexikói kultúra. Nyugodtan hagyjuk magunk mögött a „járt utat járatlanért el ne hagyj” elvet és tegyük próbára ízlelőbimbóinkat a különböző ételek és italok kavalkádjában, hiszen a mexikói fogásokban egyszerűen lehetetlen csalódni. Összegyűjtöttük a legnépszerűbb fogásokat, hogy mire Mexikóba érkezünk magabiztosan kalandozhassunk a kulináris élvezetekben.

Ez a népszerű, hagyományos reggeli fogás enyhén sült kukoricatortillából készül, melyet negyedekre vágnak, majd zöld vagy piros salsa – utóbbi a fűszeresebb verzió – kerül a tetejére. Ezt megkoronázzák még tükörtojással, tépett csirkefalatokkal, egy kis sajttal és tejföllel karöltve. A chilaquilest gyakran egy adag ízletes és hagyományos sült babpürével tálalják.

Antropológusok szerint ezt a régi receptet a rituális áldozatok ceremóniáin főzték meg az ősi időkben. Manapság azonban a hétköznapi ételek közé került és csirke húsos, sertés és vegetáriánus verzióit is ismerik. A krémes kukoricából készült, rengeteg fűszerrel megbolondított egytálételt hagyományosan órákon át főzik, gyakran egész éjszaka rotyogtatják. A tetejére friss salátát, retket, hagymát és chilit szórnak, majd egy kis lime-ot csavarnak, hogy egy kis frissességet csempésszenek az ízei közé.

Ez a történelmi hagyományokra visszavezethető fogás a taco-k egyik legnépszerűbb fajtája, eredete az 1920-as és 30-as évekre nyúlik vissza, amikor libanoni és szír bevándorlók érkeztek Mexikóba és belecsempészték a saját ízvilágukat. A tacos el pastor azaz „a pásztorok stílusában” elkészítéséhez vékony sertéscsíkokat vágnak le a grillezett húsról, melyet kukoricatortillára tesznek, hagymával, korianderlevelekkel és ananásszal tálalják.

Mire lehetne felhasználni a kicsit már „másnapos” tortilla lapokat? Megsütik őket, természetesen! A szó szoros értelmében vett „pirítósok” egyszerűek ám annál ízletesebbek. A kukoricatortillákat forró olajban sütik, amíg az ropogóssá és aránybarnává nem válik. Ezeket aztán vagy önmagukban, vagy változatos köretekkel tálalják, mint például a sült babpüré, reszelt sajt, különböző húsok, tenger gyümölcsei és a perui chevice.

A mexikói zászló színeit felvonultató fogás a chiles en nogada az egyik leghazafiasabb étel. A picadillóval – apróra vágott hús, gyümölcsök és fűszerek keveréke – töltött Poblano chili képviseli a zászló zöldjeit, a dió alapú tejszínes mártás a fehéret, a gránátalma magja pedig a pirosat. A Pueblából származó fogást először Don Agustin de Iturbide-nak szolgálták fel, aki szabadságharcosból lett mexikói császár.

Szinte minden utcasarkon találunk Mexikóban „elote” árust, amely hagyományos csöves kukoricát jelent. A kukoricát megfőzik és vagy egy pálcikán árulják, hogy a fagyihoz hasonlóan lehessen enni, vagy kis pohárkákba halmozva a kukoricaszemeket. Só, chili, lime, vaj, majonéz és tejföl teheti izgalmassá a tengeri ízét.

Az enchilada gyökerei a maja időkre nyúlik vissza, amikor a Mexikó-völgyben élő emberek apró halak köré tekert kukoricatortillákat ettek. Manapság kukorica- és sima lisztből készült tortillákat egyaránt használnak, melyeket hússal, sajttal, tenger gyümölcseivel, babbal és zöldségekkel töltenek meg. A töltött tortillákat ezután chili szósszal öntik le és betolják a sütőbe pár percre. Ezt a fogást gyakran reggelire fogyasztják a helyiek.

Mexikó három régiója is magának követeli a népszerű, gazdag ízvilágú mole eredetét, melyből számos verzió létezik. Egy közös bennük, hogy közel 20 összetevő kell az ízletes szósz elkészítéséhez, melynek fontos eleme a többféle különleges chili paprika és a hosszú órákon át történő, folyamatos kevergetés melletti főzés. A legismertebb mole verzió a poblano, egy gazdag ízvilágú vörös szósz, melyet általában pulykahúshoz vagy csirkéhez szolgálnak fel.

A guacamole kétségtelenül Mexikó egyik legnépszerűbb étele, de kevesen tudják, hogy ez a hagyományos szósz az aztékok idejéből származik. A pürésített avokádóból, hagymából, paradicsomból, citromléből, néhány gerezd fokhagymából és chili paprikából készített krémet gyakran ropogós tortilla chips-el fogyasztják, vagy kísérő köretként tálalják más mexikói főételeknek.

A tamalest először az azték, maja és inka törzsek fogyasztották, akiknek a csatába menet tápláló falatokra volt szükségük. A kukoricatésztából formázott kis „zsebeket” édes vagy sós töltelékkel tömjük meg, majd banánlevelekbe vagy kukoricahéjba csomagoljuk, amiben megpároljuk. A töltelék igen változatos lehet a hústól a sajtokon át a gyümölcsökig, zöldségekig.

A tequila és mezcal olyan szeszes italok, melyeket Mexikóban az agave növényből készítenek. Eredetileg a tequilát a mezcal egy típusának tekintették melyet Tequila környékén Jalisco államban készítettek. 1977-től azonban a mexikói kormány törvénye szerint tequila elnevezéssel csak azokat az italokat lehet megjelölni, melyet Mexikó bizonyos területén állítanak elő kék agavéból. A prémium tequilák 100%-os agavéból készülnek és azokat Mexikóban kell palackozni. A minőségi tequilákat azonban hordókban exportálhatják, majd külföldön később palackozzák. A mezcalt régebben a szegény emberek italának tekintették és változatos minőségű volt, 1994-től azonban eredetmegjelöléssel lehet csak forgalomba hozni, csak Oxacam Guerrero, Durango és Zacatecas régiókból származhat. A mezcal több típusú agavéból készülhet és minden esetben Mexikóban kell palackozni az italt. A mezcalnak sokkal füstösebb, karakteresebb ízvilága van, népszerűsége feltörekvőben van az egész világon.