A Yucatán-félsziget buja dzsungelének közepén bújik meg a legismertebb maja romváros Chichén Itza. Neve azt jelenti, hogy „az itzai kút kávájánál”, hiszen a félszigeten élő maja-tolték törzsek az itt található természetes víznyelő aknákból jutottak friss vízhez. Ezek közül a földalatti barlangok közül kettő ma is látható, egyikhez hátborzongató rítusok köthetők. Amikor az esőistennek mutattak be emberáldozatokat, nem ritkán a törzs legszebb fiatal lányai váltak vértanúvá. A romvároshoz közel 600 épület tartozott melynek feltárása és helyreállítása mai napig folyamatban van. Legimpozánsabb épülete az 55 méter magas „El Castillo” főpiramisa, melyet Kukulkán, a tollas kígyóisten tiszteletére emeltek. A piramis a maja naptár szimbóluma alapján épült, kilenc terasza a halál kilenc bugyrát szimbolizálja.

A világ harmadik legnagyobb piramisának tartják a Nap-piramist, mely Teotihuacanban a Holtak útja mellett fekszik. Máig nem tudni pontosan kik lakták és miért néptelenedett el az i.e. 200 körül alapított város. Az aztékok 1324 körül érkeztek az elhagyott, földdel lefedett romvárosba és a Nap és Hold istenek születési helyének hitték. Elnevezése is erre utal, jelentése az „istenek születési helye”. A piramis rejtélye mai napig foglalkoztatja a kutatókat, a Mexikói piramisok rejtélyei című könyvben is hosszasan foglalkoznak a Nap-piramis tetején egykoron álló hatalmas bálványszobor eredetével. A feltételezések szerint a piramisban felfedezett kamrákban különböző titkos termékenységi, tűz és víz rítusokat tartottak.

Az Uxmal szó jelentése „háromszor épült”, mely az építészeti stílusok sokaságát tükrözi. A maják által épített települést a X. században hagyták el, amikor a toltékok átvették a területek felett az irányítást és egészen a spanyol hódítók megérkezéséig üresen állt. Egyedülálló a Varázsló piramisa, melyet több egymásra épített tömbből alakítottak ki, tetejére a későbbiek folyamán emeltek egy másik, nagyméretű szentélyt, melyhez egy hosszú lépcsősoron át jutunk fel. Az épület reprezentálja a maja kultúra csillagászati ismereteinek elmélyültségét, mivel összhangban áll a Vénusz bolygóval, lépcsőházát pedig pontosan a nyári napfordulón ragyogja be a lenyugvó nap arany fényjátéka.

Cobá ősi városa a Yucatán-félszigeten fekszik, a maja világ egyik legnagyobb városa volt egészen addig, míg riválisa Chichén Itzá átvette a vezető szerepet a térség életében és irányításában. A 42 méter magas Nohoch Mul piramis a maja világ egyik legmagasabb épülete, melynek tetejéről a turisták belátják az egész környéket.

A guatemalai határtól szinte kőhajításnyira, egy bioszféra rezervátum belsejében bújik meg az egykori legnagyobb maja szuperhatalom, Calakmul. 55 méteres piramisa számít a legmagasabbnak a maják által építettek közül, s melyet korszakokon keresztül bővítettetek, így érte el jelenlegi impozáns méretét. Calakmul volt a központja a „kígyó székhelye államközösségnek”, mely a maja időszak jelentős részében uralkodott. Ez a maja romváros az egyik legkörülményesebben megközelíthető, hiszen Mexikó legnagyobb természetvédelmi területének őserdejében futó, 62 kilométeres zsákutca vezet el hozzá. Előnye ezáltal, hogy sokkal kevesebb turista érkezik ide, mint a könnyebben megközelíthető piramisokhoz, így aki tömegturizmustól mentes élményt szeretne, annak tökéletes célpont lehet.

Az egész évben látogatható régészeti terület leghíresebb látványossága az úgynevezett „fülkék piramisa”. A település neve a „villám/mennydörgés városát” jelenti, melyet egy esőistenre utalva adhattak. A város központját jelentő építmény 18 méter magas, hét szintes, faragott kőtömbökkel fedett fülkék piramisa. Érdekesség, hogy a szinteken körben 364 fülke helyezkedik el, a kutatók szerint az épület tetején még egy volt, így áll össze az a magyarázat, mely szerint az év 365 napját szimbolizálták ezzel.