Frida 1907-ben született a mexikóvárosi Coyoacában La Casa Azulban, és Mexikó egyik legnagyobb művészeként tartják számon. A kék házat édesapja, Guillermo Kahlo építtette 1904-ben, itt nőtt fel és itt halt meg Frida. A mexikói forradalom idején a Kahlo család anyagi gondokkal küzdött, és nem tudták fizetni a jelzáloghitelt, beleértve Frida orvosi ellátását is. 6 éves korában a kis Frida jobb lába rövidebb lett, mint a másik, egy gyerekkori betegség – a gyermekbénulás - szövődményeként, majd később 18 évesen egy buszbalesetben súlyosan megsérült a gerince, mely egész életén át végigkísérte sorsát és állapotát. A baleset utáni rehabilitációs időszakban ragadott ecsetet és az ágya fölé rakott tükörből festette meg első önarcképeit. Élete során Frida 143 festményt készített, köztük 55 önarckép.

A tehuána hagyományos ruházat Mexikó Oaxaca régiójából származik, nevét az aztékok adták. A festőnő számára a ruházkodás egy második bőr volt, mellyel tökéletesen összeolvadt, és különösen fontos volt jelentése is, hiszen a tehuana egy matriarchális társadalom volt, ahol a ruházat a női erő és függetlenség szimbóluma volt. Frida Kahlo férje, Diego Riviéra rajongott a régióban élő zapotec nőkért, így sokak szerint Frida ezért kezdett el így öltözködni, hogy kedvében járjon. Házassága viharos volt, férje nyíltan és többször megcsalta, Frida ennek ellenére mélyen kötődött hozzá, válásuk után pár évvel újra összeházasodtak. Festményeiben gyakran megjelennek az átélt élmények és érzések. A La Casa Azult Diego Riviéra a mexikói kormánynak adta és 1956-ban nyitották meg a múzeumot.