A maszáj zsiráfot testének egyenetlen foltjairól lehet felismerni. Kelet Afrikában területén, Kenyában illetve Tanzániában őshonos. A zsiráfok legmagasabb alfaja: 5,7 méteresre is megnőhet.

A gnúk rokonságban állnak a kecskékkel, birkákkal és a tulkokkal. A faj már az ősidők óta létezik: a legelső gnúra emlékeztető állatok kb. 2,5 millió évvel ezelőtt jelentek meg Földünkön. A gnúfajok a Szaharától délre eső kelet- és dél-afrikai területeken, északnyugatra pedig egészen Angoláig fordulnak elő, elsősorban rezervátumokban.

A Föld legerősebb és legnagyobb szárazföldi emlősállata korábban a Szaharától délre egész Afrikában elterjedt volt, manapság azonban elterjedése elsősorban a nemzeti parkokra és egyéb védett területekre, így például Tanzániában a Serengeti Nemzeti Parkra korlátozódik.

A Serengeti Nemzeti Parkban megcsodálható különleges látványosság minden évben a zebrák (valamint antilopok és gnúk) nagy vándorlása. Az állatok százezrei gyűlnek össze, hogy együtt vonuljanak végig Tanzánia és Kenya síkságain, a Maasai Mara Nemzeti Rezervátumon és a Serengeti Nemzeti Parkon a jó legelők és biztonságos szaporodási helyek után. Ennek a nagy vándorlásnak az időpontját elsősorban az esőzések határozzák meg.

Az afrikai leopárd korábban Afrika-szerte előfordult a sivatagoktól a szavannákon át az esőerdőkig változatos élőhelyeken, ma már elsősorban a rezervátumokban, így Tanzániában a Serengeti Nemzeti Parkban, Dél-Afrikában a Kruger Nemzeti Parkban vagy a namíbiai Etosha Nemzeti Parkban találkozhatunk egyedeivel. Pontos számukról nincs megbízható becslés, de néhány százezerre tehető, ami folyamatosan csökken, a fajt a kihalás fenyegeti az élettér csökkenésének és a vadászatnak köszönhetően.

Az állatok királyának vadon élő állománya sajnos rohamosan csökken, Afrikában már csak alig 25 000 példány maradt. Ma a legtöbb oroszlán Közép- és Dél-Afrika országaiban: Botswanában, Angolában, Mozambikban, Zambiában vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban él, a kelet-afrikai, például Tanzániában fellelhető oroszlánpopuláció száma jelentősen kisebb.

A leggyorsabb szárazföldi emlős sok helyen a kihalás szélére sodródott. Napjainkban 25 afrikai országban, köztük Tanzániában a Serengeti Nemzeti Park területén összesen körülbelül 12 400 gepárd él vadon, többségük, mintegy 2500 egyed Namíbiában.

Az öt páviánfaj (Anubisz-pávián, medvepávián, guineai pávián, sárgás babuin és galléros pávián), egyike. Nevét a sakálfejűnek ábrázolt ókori egyiptomi Anubisz istenségről kapta, mivel kutyaszerű fejformája hasonlít az isten ábrázolásaihoz. A legszélesebb körben elterjedt páviánfaj: Közép- és Dél-Afrikában, így Tanzániában a Serengeti Nemzeti Park szavannáin és galériaerdőiben is nagy számban fordul elő.

Ez a csodás szarvascsőrű madár nevét báró Karl Klaus von der Decken (1833-1865) német természettudós tiszteletére kapta. Kelet-Afrikában, elsősorban a Nagy-afrikai hasadékvölgytől keletre eső területeken gyakori, ahol Etiópiától délre egészen Tanzániáig megtalálható a fás szavannákon és bozótosokban.

Botswana hivatalos madara Kelet-Afrikától egészen Dél-Afrikáig sok helyen megtalálható a szavannákon, erdőkben vagy a tövises bokrok között. A kifejlett példányok 40 centiméteresre nőnek farokkal együtt, de jellegzetes villás faroktolluk csak ivarérett korukra fejlődik ki teljesen. A Serengeti Nemzeti Park területén is nagy számban megtalálható madár igen szaporának mondható: tojásait 2-3 naponta rakja.

A legnagyobb testű ma is élő madárfaj ma már elsősorban a Szahara déli részén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban honos, de 300 000 éve még Mongóliában is megtalálható volt. A szemfüles utazó Tanzániában, a Serengeti Nemzeti Park területén is megfigyelheti a struccok násztáncát, amely során a kakas felfújja csupasz nyakát, és dörgő hangon morog, miközben szárnyával erőteljesen csapkodva lépeget.

A faj nevét egy skót Afrika-kutató, Joseph Thomson (1858–1895) után kapta. Legnagyobb számban Kenya és Tanzánia szárazabb vidékein él, így a Serengeti Nemzeti Parkban sem ritka látványosság. Igen légies állat: testhossza 80-120 centiméter, a bika szarvhossza 25–43 centiméter, a tehéné 7–15 centiméter, súlya pedig mindössze 15-35 kilogramm. Jellegzetessége a fehér hasa valamint a pofáján és az oldalain végighúzódó fehér és fekete csík.

Afrikában két faja, a szélesszájú orrszarvú és a keskenyszájú orrszarvú él, előbbi inkább a füvet legeli, utóbbi pedig főleg a bokrokról szedi össze táplálékát. Tanzániában mindkét faj megtalálható, de különösen veszélyeztetett állat: 2017-ben, Ruandában és Észak-Tanzániában összesen 80 kelet-afrikai keskenyszájú orrszarvú élt, szélesszájú orrszarvút pedig kizárólag a nemzeti parkok, így a Serengeti területén láthatunk.

Azt hinnénk, hogy csak Egyiptomban találkozhatunk nílusi krokodillal, de valójában Afrikában a Szaharát és a kontinens déli részét kivéve mindenhol,még Madagaszkáron is fellelhető a melegvizű folyók partjain és tavaknál. Bár számuk néhol csökkent, a védelemnek is köszönhetően a nílusi krokodil nem tekinthető veszélyeztetett fajnak. Kiemelkedő természetvédelmi programok zajlanak velük kapcsolatban Kelet- és Dél-Afrikában, így Tanzániában a Serengeti Nemzeti Park területén is.

Afrika legnagyobb kígyója, a világ hat legnagyobb kígyófajának egyike a Szaharától délre egész Afrikában őshonos. Átlagos hossza 3-4,8 méter, de egyes példányok hossza meghaladhatja akár a 6 métert is. Élőhelye leginkább az afrikai szavannák világa, azonban a legkülönfélébb területeken is megtalálható: példányait általában vízforrások környékén kell keresnünk.