A delta első lakói vadászó-gyűjtögetők lehettek, talán a mai bushmanok, sanok vagy basarwák ősei. Ezek a népek kis létszámúak lehettek, és a vadon élő állatok és növények által nyújtott táplálék után kutatva gyakran és sokat vándoroltak. Az állattenyésztés és a növénytermesztés bevezetésével a korai bantu népek állandó településeket hoztak létre. Ezek az első földművesek közvetlenül vagy közvetve a BaKgalagadi, Wayeyi és Hambukushu, Dxeriku, Herero és Tawana ősei voltak, bár e csoportok közül néhányan csak később telepedhettek le a területen. A Tawana népe például eredetileg vadászat során érkezett Ngamilandba, és 1800 körül alapította meg első településeit. A következő 100 év során nem kevesebb, mint nyolcszor költöztették át fővárosukat, utoljára 1915-ben Maunba.

A területen kevesebb mint 2 méteres szintkülönbség van, mely a doborzat teljes hiánya miatt a deltát alkotó számtalan vízfolyás kialakulásához vezet. A szinte sík sivatagba áramló hatalmas mennyiségű víz kanyargós csatornák, tavak, szigetek és árterek labirintusát eredményezi. Mivel az Okavango-delta a száraz időszak alatt az egyik egyetlen vízforrás, állatok ezreit vonzza, és Afrika egyik legnagyobb vadon élő állatvilág-koncentrációja él itt. Ennek a sivatagi oázisnak az igazi csodája az, hogy az árvíz éppen akkor jelenik meg, amikor az esős évszak véget ér, és a víz és az élelem kezd szűkössé válni a térségben.