A mulukhiyah Egyiptom nemzeti étele. A jellegzetesen kesernyés ízű jutából (leveles zöldség) készül. A levest hagyományosan fokhagymával, korianderrel, csirkehússal vagy csirkealaplével főzik, és általában fehér rizzsel vagy pitakenyérrel, citrommal vagy lime-szel tálalják. Úgy tartják, hogy az étel a fáraók idejéből származik, a neve a mulokia szóból ered, ami a királyok királyságát jelenti, utalva arra, hogy korábban csak a királyok, királynők és nemesek fogyasztották. 

A koshary vagy koushari egy egyszerű, mégis ízletes egyiptomi nemzeti étel, amely rizsből, tésztából és lencséből áll. A név a hindu khichri szóból ered, amely a rizsből és lencséből készült ételre utal. Nagyon népszerű utcai étel. Az apró sárga lencsét és a rizst lassan párolják gazdag alaplében, amelyhez ropogósra sült vékonytészta és vajban pirított hagyma kerül. 

A pácolt és nyárson sült shawarma ízletes közel-keleti fogás, eredete az Oszmán Birodalom korára vezethető vissza, neve pedig a török çevirme szó arab kiejtéséből származik és arra a forgó nyársra utal, amelyen a húst sütik. A shawarma bárány-, pulyka-, csirke- vagy marhahúsból, illetve különböző húsok keverékéből készülhet. A tökéletes shawarma igazi titka a felhasznált, fűszeres pácban rejlik.

A gyakran a falafelek eredeti változataként emlegetett taameya a közel-keleti sültkrumpli egyiptomi változata, ami csicseriborsó helyett lóbabbal készül. Bár a ontos eredete vitatott, a legtöbben egyetértenek abban, hogy a taameya autentikus egyiptomi étel. A lóbabkeveréket általában póréhagymával, hagymával, friss korianderrel, petrezselyemmel és köménnyel ízesítik, és a fánkokat sütés előtt általában szezámmaggal vonják be. 

A fehérjedús csicseriborsófánkok Izrael nemzeti ételének számítanak számos közel-keleti országban készítik. Feltételezik, hogy a falafel a taameya nevű egyiptomi ételből fejlődhetett ki. Az 1950-es években az Izraelben élő jemeni bevándorlók kezdték az utcán készíteni a falafelt, és papírba csomagolva árulták. Az egyiptomi változat csicseriborsó helyett lóbabot használ és a keveréket jellemzően petrezselyemmel, korianderrel, köménnyel és hagymával ízesítik. A fánkokat leggyakrabban pitában vagy lapos kenyérszendvicsben fogyasztják, friss vagy savanyított zöldségekkel körítve, humuszpasztával, tahini mártással vagy pikáns, fokhagymás joghurtmártással.

A ful medames hagyományos reggeli étel, amely lassan párolt lóbabból áll, amelyet citromlével, olívaolajjal, fokhagymával és válogatott fűszerekkel ízesítenek. Az étel maradványait a 12. dinasztia korabeli egyiptomi fáraók sírjaiban is megtalálták, tehát valóban régi fogásról van szó. A ful medames az egyiptomi étrend egyik fontos része, olyannyira, hogy a bab árát a kairói kormány szabályozza, hogy a legszegényebb polgárok számára is megfizethető legyen. 

A kebda eskandarani sült marhamáj fűszerekkel, köménnyel, fokhagymával, kardamommal és chilipaprikával fűszerezve. Általában szendvicsekben tálalják tahini mártással együtt, vagy önmagában, meleg rizzsel, lime szeletekkel vagy pitakenyérrel kísérve. Bár az étel eredetéről nem sokat tudunk, rendkívül népszerű Kairóban, ahol számos utcai ételkocsinál vagy gyorsétteremben megtalálható.

A hawawshi népszerű egyiptomi snack. Az alapja a baladi kenyér, amely megjelenésében hasonlít a pitához. Ezt darált hús, zöldségek és különböző fűszerek ízes keverékével töltik meg. A bőségesen fűszerezett húskeveréket a tészta belsejébe tezsik, és addig sütik, amíg a hús meg nem sül, a kenyér pedig világos aranyszínű és ropogós textúrát kap.

A fetir meshaltet réteges, pelyhes tészta, amely lehet sima vagy különböző édes vagy sós hozzávalókkal, például darált marhahússal, sajttal, halwával, csokoládéval vagy mazsolával töltött. Az étel a fáraók idejéből származik, a templomokban gyakran felajánlásként készítették. Manapság vallási ünnepekre, esküvőkre és hasonló társadalmi eseményekre készítik. A sima fetir meshaltet édes és sós körettel, például gyümölcslekvárral, mézzel, sajttal és zöld olajbogyóval tálalják, a sós, töltött változatot szeletelt paradicsommal, uborkával és egy csésze teával.