Az ókori világ egyik utolsó megmaradt csodái a gízai piramisok 4000 éve hagynak az emberekben megválaszolatlan kérdéseket. Hogyan és kik építették ezeket a tökéletes geometriájú építményeket. Az évszázadok óta zajló kutatások egy részére már fényt derítettek, a fáraók parancsára épültek a hatalmas sírkamrák, melyeket több tízezer fős munkáscsapatok építettek. Ma az ókori Egyiptom szervezettségét és hatalmának nagyságát láthatjuk viszont bennük. A Gízai-fennsíkon folyó ásatások, valamint a piramisépítők településének felfedezése igazolta, hogy nem a klasszikus értelemben vett rabszolgák építették, hanem az egyiptomi földműveseket szervezték át a fáraó piramisának építésére.

Az Óbirodalom korából származó három piramis – Kheopsz (Hufu), Khephrén (Hafré) és Mükerinosz (Menkauré) – közül a legnagyobb a Kheopsz-piramis, melynek 146,5 méter volt egykori magassága. A hatalmas fennsíkon további emlékek találhatók: templomok, a királyi család és előkelőségek masztabái, kisebb piramisok, sírhelyek, a halottkultusszal kapcsolatos építmények és az oroszlán testű, emberfejű 20 méter magas Szfinx.

A világ egyik legjelentősebb ókori műtárgygyűjteménye - az Egyiptomi Múzeum - Kairó belvárosában, a Midan Tahrir északi oldalán található. Az óriási kupolával rendelkező, rózsaszínes épületben Tutanhamon és más nagy fáraók csillogó kincsei mellett olyan egyiptomiak sírmellékletei, múmiái, ékszerei, étkészletei és játékai találhatók, akiknek a neve már a történelem homályába veszett. A múzeumban sétálni olyan, mintha időutazásra indulnánk.

Az egyiptomi régiségek összegyűjtésének ötlete Muhammad Ali pasához nyúlik vissza, aki 1805 és 1848 között Egyiptom alkirálya volt. Megpróbált véget vetni a régiségek exportjának, ezért 1835. augusztus 15-én rendeletet adott ki, amelynek eredményeként Kairóban létrejött az első egyiptomi régiségmúzeum.

A i. sz. 970-ben az újonnan létrehozott fatimidák városának központjaként alapított Al Azhar Kairó egyik legkorábbi mecsetje, sejkjét az egyiptomi muszlimok legfőbb teológiai tekintélyének tekintik. Az épület az építészeti stílusok harmonikus keverékéből áll. A központi udvar a legkorábbi rész, míg a délről észak felé haladó három minaret a XIV., XV. és XVI. századból származik. I. sz. 988-ban madraszát alapítottak itt, amelyből egyetem lett, és amely a világ második legrégebbi oktatási intézménye a marokkói Fezben található Al Kairaouine Egyetem után. Egykor az egyetem a világ egyik legkiemelkedőbb oktatási központja volt, amely Európából és az iszlám birodalom minden részéből vonzotta a diákokat. Napjainkban is népszerű turistalátványosságnak számít a gyönyörű mecset.

Az 1908-ban alapított múzeumban a kopt művészetet követhetjük nyomon az egyiptomi kereszténység legkorábbi napjaitól egészen a korai iszlámig. Gyönyörű hely, a galériák díszes fafaragása és a benne található kincsek miatt is. A mintegy 1200 kiállított darab felfedezésére legalább egy órát szánjunk.

A Kom Abou Billou-i II-V. századi síremlékek jól mutatják az átmenetet a fáraó és a kopt művészet között, az első keresztek az egyiptomi kultúrában az élet kulcsát jelentő ankh alakúak. A IV. és V. századi szobrászat ugyanúgy jelzi ezt az átmenetet, melyben a keresztény szimbolizmusra a görög-római mitológia éppúgy hatott, mint a régebbi fáraói témák. Figyelmet érdemel az VII-VIII. századi alkotás is, melyen három egér kér békét egy macskától. Egyiptomban az emberként viselkedő állatok ábrázolása nagyon messzire nyúlik vissza.

Khan Al Khalili-ben az Ezeregy éjszaka meséiben érezhetjük magunkat, keskeny kis sikátorai lényegében egy középkori stílusú bevásárlóközpontot alkotnak. A kis udvarok körül elhelyezkedő üzletek sokasága a szappanportól a féldrágakövekig mindent kínálnak. A legtöbb üzlet és bódé reggel 9 órától jóval napnyugta utánig tart nyitva. Az itteni kofák már a kán XIV. századi építése óta itt űzik a mesterségüket, és a piac egyes részei, például az aranynegyed, még mindig népszerű a helyiek körében is. A kereskedelmi központ, azaz kán régen meglehetősen merev körzetekre volt felosztva, de ma már csak az aranyárusok, a rézművesek és a fűszerkereskedők különülnek el egymástól.

Ez a nagyszabású, mégis elegáns épületet a korai mamlúk építészet legszebb darabjának tartják Kairóban. Az épületet 1356 és 1363 között építtette Hasszán szultán, aki nagyon fiatalon, mindösszesen 13 éves korában foglalta el a trónt. Nem kevesebb, mint háromszor fosztották meg a tróntól és helyezték vissza oda, majd nem sokkal a mecset befejezése előtt tragikusan végződött élete, meggyilkolták. Az épület lenyűgöző, süllyesztett bejáratán túl egy sötét folyosó vezet egy békés, négyzet alakú udvarba, melyet négy magasan emelkedő iwán - boltíves csarnok - vesz körül. Az iwánok a szunnita iszlám négy fő iskolájának tanítására szolgáltak.