A Nílus keleti partján fekvő karnaki templomot az ókori egyiptomiak Ipet-isu-nak, azaz "a legelőkelőbb helynek" nevezték. Ez a város több mint 2000 év alatt épült templomok városa, amelyeket a thébai triásznak Amun-nak, Mut-nak és Khonsunak szenteltek. A nagyrészt műveletlen ókori egyiptomi lakosság számára gigantikus méretei miatt ez csakis az istenek helye lehetett. Ez a valaha készült legnagyobb vallási épület mintegy 200 hektárt foglal el és népszerű zarándokhelynek számított. Méreteit jól tükrözi, hogy a Karnak szívében lévő nagy templom akkora, hogy a Szent Péter, a milánói és a Notre-Dame katedrális is elférne a falai között. A Hypostyle-terem 5016 nm-es területével és 134 oszlopával pedig a világ összes vallási épülete közül a legnagyobbnak számít.

Az ókori egyiptomiak hatalmas köztéri emlékműveket építettek fáraóiknak, valamint időt és energiát áldoztak arra is, hogy rejtett földalatti mauzóleumokat hozzanak létre. Az ilyen bonyolult sírok leghíresebb gyűjteménye - a Királyok Völgye - a Nílus nyugati partján, Luxor közelében található.

Egyiptom Újbirodalma (i. e. 1539-1075) idején a völgy olyan fáraók királyi temetkezési helyévé vált, mint Tutanhamon, I. Szeti és II. Ramszesz, valamint a XVIII., XIX. és XX. dinasztia királynői, főpapjai és a társadalmi elit tagjai. A sírok a túlvilági életre való alapos felkészülésről tanúskodnak, amelyben az embereknek folyamatos életet ígértek, a fáraók pedig az istenekkel való eggyé válást várták. A mumifikálást a test megőrzésére használták, hogy az elhunyt örökkévaló lelke a túlvilágon újraéleszthesse azt. A földalatti sírokat is jól felszerelték minden olyan anyagi javakkal, amelyekre egy uralkodónak szüksége lehetett a túlvilágon. A kincsek - mint például a Tutanhamon királynál talált arany maszkok - káprázatosak, de a sírokban voltak teljesen hétköznapi dolgok is. A sírokban elegendő ételt és italt, köztük bort és sört is tartottak a túlvilági királyi lakomákhoz, valamint szent tárgyakat, amelyek az elhunytat az örök élet elérésében hivatottak segíteni, sőt, még a kedvelt társakat is – többek között macskákat is mumifikáltak. Sokan úgy gondolták, hogy az 1922 előtt felfedezett 62 sír jelentette az összeset, amit a völgyben találni lehetett - egészen addig, amíg Howard Carter fel nem fedezte a Tutanhamon nevű királyfi nyughelyét. 2005-ben egy Otto Schaden régész vezette csapat fedezte fel a völgy első ismeretlen sírját Tutanhamon sírja óta. A KV 63-nak nevezett lelőhelyet mindössze 15 méterre találták Tutanhamon nyughelyének falától. A KV 63-ban nem volt múmia, de szarkofágokat, kerámiákat, ágyneműt, virágokat és más anyagokat tartalmazott. Egyesek úgy vélik, hogy ez egy másik, még fel nem fedezett sír jelenlétét jelzi.

Az edfui Hórusz-templomot, amely a Ptolemaiosz Királyság idején - i. e. 237 és 57 között épült - általában az ókori egyiptomi szentélyek közül a legjobb állapotban fennmaradtnak tartják. Az építményt 200 éven át majdnem 12 méteres sivatagi homok és a Nílusból származó iszap temette maga alá, ami hozzájárult ahhoz, hogy ennyire tökéletesen konzerválódjon.

Ez a legnagyobb templom, amelyet Hórusznak, Egyiptom egyik legfontosabb történelmi istenségének szenteltek, így nem meglepő, hogy a sólyomfejű isten szobrai az egész komplexumban megtalálhatók. A kiterjedt falfaragások értékes információkkal szolgáltak a történészek számára az egyiptomi történelem hellenisztikus korszakáról: a gyönyörű domborművek betekintést nyújtanak a korszak vallásába, mitológiájába és életmódjába.

Az ókori Egyiptom egyik legszokatlanabb temploma, Kom Ombo a Ptolemaiosz-dinasztia idején, i. e. 180-47 között épült. A templom egyedülálló, mert két különböző istenségnek van szentelve: a helyi krokodilfejű Sobek istennek és a királyság első "istenének", a sólyomfejű Hórusznak. Ez a kettős szentelés szándékos volt. Ez az építészetében is megjelenik, két udvar, szentélyek és az ikertemplom szimbolizálja a helyi és az univerzális témákat, amelyeket a két különböző istenség képviselt. Bár a Kom Ombo templom nagy része az évezredek során elpusztult, részben újjáépítették, és még mindig számos jól megőrzött és lenyűgöző domborműnek ad otthont, köztük néhány bonyolultan faragott oszlopnak. A komplexum elrendezése - azon kívül, hogy kettős templom - hasonló az edfui temploméhoz.

A Nílusban a közelmúltig rengeteg krokodil élt, amelyektől az ókori egyiptomiak természetesen féltek. Volt azonban egy olyan ősi hiedelem, hogy ha imádják az állatot, akkor az nem támadja meg őket. Kom Ombóban volt egy kis medence is, amelyben a hüllőket nevelték. A templomlátogatás egyik csúcspontja a Krokodilmúzeum, ahol a területen talált sok száz mumifikálódott krokodil közül néhányat kiállítanak, érdekes magyarázatokkal együtt.

Egyiptom déli részén, a Nílus keleti partján helyezkedik el az egyik legnépszerűbb turistacélpont, Asszuán. A XX. század elején itt építették meg az ország legnagyobb duzzasztó gátját, melybe a Nászír-tó kapcsolódik. Ez a legnagyobb ember által alkotott tó a világon, mely vonzza a helyi vadvilágot. A költöző madarak mellett rókákat, gazellákat, krokodilokat és varánuszokat is lencsevégre kaphatunk.

A mindössze 450 méter hosszú és kevesebb mint 150 méter széles Philae apró szigete már a korai időkben is megragadta az Egyiptomba utazók fantáziáját. Híres volt szépségéről, és Egyiptom gyöngyszemeként ismerték. Az itt álló Ízisz templom volt az egyik utolsó aktívan működő ókori egyiptomi templom, amely I. Justinianus bizánci császár (i. sz. 527-565) uralkodásáig működött, aki elrendelte az összes pogány templom bezárását. Itt faragta egy Esmet-Akhom nevű Ízisz-pap a legutolsó datált hieroglifikus feliratot, amely I. sz. 4. század végére datálható. A templomot keresztény templommá alakították át, és sok feliratot szándékosan megsemmisítettek. Mindezeket az emlékműveket az eredeti Philae-szigetről a közeli Agilkia szigetére helyezték át az UNESCO núbiai kampánya során az 1960-as években, hogy megmentsék az Asszuáni Nagy Gát építése során elárasztott emlékhelyeket.