Pugliába a legkönnyebben a régió fővárosába, Bariba induló közvetlen fapados járattal juthatunk el, innen csillagtúraszerűen könnyedén felfedezhető a tartomány. Bari legfőbb látnivalói az ódon városfallal körülölelt Bari Vecchia városrészben találhatók, szűk és kanyargós utcácskák, apró terek biztosítják a hamisítatlan mediterrán hangulatot. A látnivalók közül említést érdemel a Szent Miklós Bazilika, mint a román kori építészet egyik legszebbike és az egyik legismertebb búcsújáróhelye. Igen, itt nyugszik a Télapó! Olaszország egyik legnagyobb operaháza, a Petruzzelli Teátrum is itt található, érdemes időt szánni megtekintésére. A városnézés fáradalmait pedig a régi kikötő egyik bárjában ücsörögve, egy pohár helyi bor mellett érdemes kipihenni. Pugliat egyébként sem hagyhatjuk el anélkül, hogy világhírű borait meg ne kóstoljuk. A Negroamaro, a Primitivo di Manduria vörösborok neve valószínűleg mindenki számára ismerősen cseng.

A régió egyik legismertebb látványossága az olajfaligetek és szőlők között megbúvó, bájos Alberobello. Kicsi olasz mezőváros, mint olyan sok másik. De valami szokatlan ötlik a szemünkbe utcáit járva: a házak kerek, magas sátorteteje. A kőkunyhók egy sajátos látványú falu képét alkotják. Ha nem tudnánk, hogy trulli zónában járunk, azt hihetnénk, hogy piramisok merednek az égnek. Tökéletes formájú és önmagát tartó boltozat; a faragott köveket habarcs nélkül illesztik össze kupolává. Minél több kupola van a házon annál jómódúbb a gazda. Mikor a 17. században a házak száma alapján vetették ki az adót a földbirtokokra, a trullókat az inspektorok érkezésére – mivel habarcs nélkül készültek – gyorsan átváltoztatták csúf kőrakásokká. De az újjáépítésük is gyorsan ment. A boltozatot jelentő görög trullosz szóból vélik eredeztetni az olasz trullo-t. Szelíden kerek és meredeken felszökő tető ez. A kupolákat pikkelyszerűen borítják a hasított kőlapok. Kezdetben a kúptetők vakolatlan kerek építményekre kerültek, melyeket megmunkálatlan terméskőből emeltek falun a parasztok. Csak a múlt század 30-as éveiben fedezték fel a trullók kulturális különlegességét, addig csak szegény emberek házai voltak Apuliában. Több mint 1000 kúptető van az Aia Piccola és a Monti dombon, ezért Alberobello azzal dicsekszik, hogy a trullók fővárosa. Ha nem mindig nézünk is fel, a kúptetők észre vétetik magukat. Ami az építészetben nagyon ritka, a trullók építési módja változatlan maradt az évszázadok során. Ma a trullik agriturismoként és kisebb szálloda-együttesek formájában is népszerűek a turisták körében, de olyan is akad, amiben jelenleg ajándékbolt, kávézó és étterem üzemel.

Kevés olyan szeglete van a világnak, ahol ilyen parányi területen ennyi kiemelkedő Világörökségi helyszín található. Alig egy órányi autózással Alberobellotól a látványos sziklákkal és folyómedrekkel teli Materaban találhatjuk magunkat. A sziklafalakba egykor lakóhelyüket (sasso) vájták a szegény emberek, a nyomorúságos dél mementója ez a völgy; domboldalra épült házak, girbegurba, meredek utcák döbbenetes összképe. Krisztus korának szentföldi városképei jelennek meg a szemeink előtt, az ’50-es években több bibliai témájú olasz filmet forgattak itt. A barlanglakások izgalmas összessége része az UNESCO Világörökségének.

Ha szeretjük a történelmet és igazán meg akarjuk ismerni a helyieket, látogassunk el a környék további izgalmas és magával ragadó városaiba! Itt van rögtön Gallipoli a csizma sarkának belső részén. Neve a görög „Kallipolis” vagyis „gyönyörű város” szóból ered, s bőven rá is szolgál erre: tipikus halászfalu egy bájos, mészkő szigetre épült régi városrésszel, amelyet egy 16. századi boltíves híd köt a szárazföldhöz. Az 1915-ös sikertelen partraszállásról emlékezetes város két részből áll: a borgo-ból és a centro storico-ból. Gallipoli igazi kis ékszerdoboz, óvárosa mediterrán barokk stílusú, sok zegzugos kis utcácskával. De ne csak a kultúrának adózzunk, hanem induljunk a tenger felé is, az alacsony városfal mentén rengeteg kis bár, vendéglő található, ha leülünk egy italra, a kilátás lesz a bónusz. A modernebb városrészben, a borgoban rengeteg üzletet találunk érdemes itt beszerezni az apró ajándéktárgyakat.

A városok között utazva, ha időnkből kitelik, érdemes felkeresni egy ”bivaly mozzarella” (mozarella di bufala) készítő üzemet is, hiszen az ország éléskamrájaként is emlegetett Puglia erről is nevezetes. Receptre kellene felírni, annyira isteni! Megnézhetjük Tranit, a napsütötte tengerparti várost, ahol „Puglia gyöngyszeme”, a régió legtöbbet fényképezett temploma, a kikötői székesegyház található magával ragadó középkori negyedével és festői szépségű halászkikötőjével. Aki romantikára vágyik, az feltétlenül látogasson el Polignanoba, a csodálatos sziklaszirtre épült városkába! A házak között fel-felbukkanó tenger látványa, a szirtek közé ékelt strandjai, ódon és kacskaringós utcái egészen biztosan elvarázsolnak mindenkit. Domenico Modugno festőien szép szülővárosa maga a tömény romantika! Ha már a tengerről is esett szó, nézzük, milyen a partszakasz! A déli tartomány több száz kilométer igen változatos tengerparttal rendelkezik: óriás sziklás, csipkézett, nagy köves, kis köves, kavicsos, fehér homokos, szürke homokos, arany homokos.

És míg Polignano a romantika szinonimája, addig Ostuni maga a mediterrán életérzés. A „fehér város”, azaz a Città Bianca nevet fehérre meszelt falairól kapta. Ez a monokróm egység egy pillanatig sem unalmas, sokkal inkább tűnik színes, egyszerű és emberi településnek. Az idők során kialakult rétegek a fehér megannyi árnyalatát hozták elő a szeszélyesen épített házak falain vagy a fényesre csiszolt köves tereken. Ostuni legjelentősebb épületei a katedrális és a Püspöki Palota valamint néhány nemesi palota.
Délebbre tartva találjuk Brindisit, az ókor legjelentősebb kikötővárosát, melynek a Rómából idevezető Via Appia végét jelző oszlopok a legnagyobb jelképei.


Itt találjuk a „Dél Firenzéjeként” emlegetett és barokk építészetéről híres Leccét is. A Salentói-félszigeten fekvő város művészeti emlékeinek legtöbbje barokk stílusjegyeket őriz. A puha és könnyen megmunkálható leccei mészkőből gyönyörű és aprólékos részletekkel teli homlokzatokat készítettek az elődök. A legszebb, legdíszesebb templom a Santa Croce. A pazar templomok mellett a lakóházakon, szobrokon is megtaláljuk a várost teljesen uraló barokk jegyeket, mindössze a római színház és a főtéren található amfiteátrum lógnak ki ebből az egységes képből. A 800000 főt számláló település érdekes, vallási témájú művészeti ága a több évszázados múltra visszatekintő papírmasé-szobrászat avagy a cartapesta. Az alakzatokat nád- illetve szalmavázra applikált papírból készítették, amelyek így élethűen adják vissza a ruhák, leplek esését, formáit, az arcok és a végtagok pedig textilből készültek. Az óváros központja a keleti városrészben fekvő Piazza Sant’Oronzo, amelynek déli oldalán tárták fel a római amfiteátrum romjait. A terület volt a középkori város piactere. Itt áll a San Marco-templom társaságában a Sedile épülete is, az egykori városháza épületéből fennmaradt csarnok, de az új városháza is itt kapott helyet. Az óváros körül épültek ki a város modern negyedei, jellegtelen épületekkel, erős ellentétben a belváros egységes barokk városképével. Érdekes kontraszt.

Aki inkább a természeti szépségekre kíváncsi, annak Olaszország egyik legnagyobb cseppkőbarlangját, a Castellanát ajánljuk. A látványos, három kilométer hosszú barlangrendszerben többféle vezetett túra során csodálhatjuk meg a nagy mennyiségű, rendkívül formagazdag cseppkőképződményeket. Hosszú és széles lépcsősor vezet le a barlangba. Kimondottan jól eshet a séta az átlagosan 15 fokos barlangban, amit csak csoportosan lehet látogatni. Angol nyelven 11-kor és délután 4-kor indulnak idegenvezetések. Mélyből a csúcsra! Gargano Itália egyik leggyönyörűbb, legérdekesebb természeti képződménye. Magas hegycsúcsok, dús erdők, gazdag vadállomány, különleges klíma, csodálatosan tiszta tengerpart, kristálytiszta tengervíz, aranyszínű homok. Szinte giccsbe hajló, képeslapra való látvány. A legszebb a kilátás a Monte Sant’Angelo-ról tárul szemünk elé.

Idilli nyugalom, kisvárosok markánsan egyedi városképpel, sziklaszirtek közé ékelődő hófehér öblök, tengerparti panorámateraszok. A sokszor lesajnált dél-olasz régió föltárja titkait a figyelmes utazónak.