Portó kedvenc szendvicse a francesinha, amely pirított kenyérből, marha- vagy sertéshúsból, kolbászból, sonkából és sajtból áll, amit egy sörrel ízesített paradicsomszósszal öntenek le. Ebből is fakadóan a francesinha nem olyan szendvics, amelyet útközben vagy gyors nassolni valóként fogyaszthatunk; a hagyományos éttermek étlapján is megtalálható, ahol kiadós ebédként vagy vacsoraként szolgálják fel. Az eredetéről szóló számos történet közül a legvalószínűbb, hogy a híres croque-monsieur francia szendvics ihlette. 

A hagyományos pörkölt Portó egyik jellegzetes étele. A kiadós étel jellemzően borjúpörköltből, fehérbabból, füstölt sonkából, sertéskolbászból, sertés- vagy borjúcsülökből, sárgarépából, hagymából és különböző fűszerekből áll. Bár az étel eredetéről számos legenda kering, a legnépszerűbb szerint, amikor Henrik, a navigátor Ceuta meghódítására indult ezt a kiadós ételt főzette meg magának. A XV. századtól kezdve az étel ikonikussá vált, és a hagyományos portói éttermek kínálatában ma is megtalálható. 

A kagyló alakú portugál finomság leveles tésztából készül, amelyet darált borjúhús, kenyér és hagyma egyedi keverékével töltenek meg. A pastel de Chaves készítésének hagyománya 1862-re nyúlik vissza, az egyedi süteményeket először Teresa Feliz Barreira, a Casa do Antigo Pasteleiro alapítója árulta. Az eredeti recept 75 évig, egészen az 1940-es évekig az ő birtokában maradt, amikor Chavesben más pékségek is elkezdték gyártani és árulni. Végül Chaves városa védette le a süteményt, mint autentikus terméket, így hivatalosan Chaves az egyetlen hely, ahol a pastel de Chaves-et elő lehet állítani.

Klasszikus portugál szendvics, amely kevés hozzávalót használ, de kitűnő étel. Fűszerezett, enyhén klopfolt, szeletelt vagy egész sertésszeletből áll, amelyeket fokhagymás mártásban párolnak, majd egy zsemle belsejébe helyeznek. Alkalmanként párolt hagymát is adnak hozzá. Lisszabonban a húst néha pácolják és grillezik, míg Portugália déli részén a mustár is gyakori kísérő. 

A szendvics lassan sült sertéslapocka (pernil) aprított darabjaiból áll, amelyeket ropogós zsemlébe tesznek. Az ételt általában így fogyasztják, de lehet mustárral vagy sajttal is gazdagítani. A sanduíche de pernil Portóhoz és a szerény Casa Guedes étteremhez kötődik, amelyről úgy tartják, hogy a kiadós szendvics legjobb változatát készíti.

Az arroz de polvo sokoldalú portugál étel, amely főtt, kockára vágott polipból és rizsből áll, amit paradicsomból, párolt hagymából, fokhagymából és különböző fűszerekből álló gazdag alaplében készítenek. Az arroz de polvo kiadós fogás, amely hagyományosan a hidegebb évszakokhoz kapcsolódik. Általában friss petrezselyemmel vagy korianderrel díszítve tálalják, és tápláló főételként fogyasztják.

A tőkehalból készült ételek igen népszerűek Portugália-szerte, így Portó éttermeiben is gyakran találkozunk velük. Több mint ezer olyan recept létezik, amelyben a szárított és sózott tőkehal a főszereplő. Érdekes módon a tőkehalat hagyományosan nem a portugál partoknál fogják ki, de a felfedezések korában a hagyományos konyha kiemelkedő összetevőjévé vált, mivel hosszabb ideig lehetett tárolni. A sózott tőkehalat elsősorban vízben áztatják, és később többféleképpen is felhasználható, amelyek közé tartozik a grillezés, a főzés, a sütés vagy a párolás. Próbáljuk ki többféleképpen!

A bacalhau à bras egyszerű portugál étel, amely főtt és felaprított sós tőkehalból, sült burgonyacsíkokból, hagymából, tojásból és olajbogyóból áll. Általában petrezselyemmel díszítik, és forrón tálalják, amíg még a burgonya ropogós. A bacalhau à bras ma az egyik leghíresebb portugál sós tőkehalétel.

A bacalhau à Gomes de Sá Portugáliában hagyományosan a karácsony esti vacsorához készül sós tőkehallal, burgonyával és hagymával. Ezeket a fő hozzávalókat egy serpenyőbe rétegezve, keményre főtt tojásszeletekkel megrakva sütik, majd olajbogyóval és apróra vágott petrezselyemmel díszítik. Az ételt általában olívaolajjal öntözik és apróra vágott fokhagymával ízesítik. Úgy tartják, hogy az ételt egy XIX. századi tőkehal-kereskedő fia, José Luis Gomes de Sá találta fel. Az akkoriban anyagi nehézségekkel küzdő José aztán eladta a receptet a Restaurante Lisbonense tulajdonosának, ahonnan gyorsan diadalmaskodott és meghódította a portugálokat.

A XIX. századi költőről, Raimundo António de Bulhão Patóról elnevezett fogás a kagylót és egy ízletes mártást kombinál, amelynek az olívaolaj, a fokhagyma, a citromlé és a friss koriander az alapja, de a szószba gyakran fehérbor is kerül. A Bulhão Pato kagylót általában előételként fogyasztják, és általában friss, ropogós kenyérrel tálalják.