A Douro folyó valójában két várost választ el: Portót és a túlparti Vila Nova de Gaiát, ahol a legendás borospincék sorakoznak. Itt több mint 60 családi pincészet készít portóit, némelyikük eredete a XVIII. századra nyúlik vissza. A város fölött átívelő hat híd leghíresebbje a Gustave Eiffel tervezte Ponte de Dom Luís I., mely kétségtelenül Porto egyik jelképe. A kétszintes híd a Ribeira-negyedet köti össze Vila Nova de Gaiával.

S ha már a hidakról esik szó, érdemes megemlíteni Porto legújabb hídját is, a 2003-ban átadott Infante D. Henrique hidat is, mely ma a világ leghosszabb, egybefüggő boltíves hídja. Porto csodás hídjai legjobban a „6 híd” hajókirándulással fedezhetők fel, mely során a Dourón kanyarogva a folyó mindkét oldala felfedi arcát.

Porto egyik leghíresebb nevezetessége a portói bor maga, mely egyes mendemondák szerint egy véletlen eredménye: állítólag brit tengerészek egy kereskedőút során brandyt öntöttek a dourói borba, hogy ne ecetesedjen meg, s hamar megkedvelték az így kapott kellemes ízű nedűt. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy már a nagy felfedezések korában is ismerték, és alkalmazták ezt a fajta tartósítási módot. A Douro völgyének lankáin megtermelt bort gályákon úsztatták le a folyó torkolatáig, majd Vila Nova de Gaia borházaiban érlelték. A XVII. század második felétől innen indult világhódító útjára, az ekkor már portói néven ismert ital.

A portói különlegessége, hogy az erjedést 3-4 nappal a beindulása után megállítják – avinálják a mustot –, majd hozzáadnak 77 százalékos, semleges borpárlatot. Az így kapott 18-22 százalékos alkoholtartalmú karakteres desszertbor természetesen édes marad. A borok kedvelőinek a gaiai pincék meglátogatása is „kötelező” látni- és kóstolni való.