A zöld megnevezése inkább a fiatalságát jelenti a bornak, minthogy bármi köze legyen a színéhez. A palackok nagyjából 3-6 hónappal a szüret után kerülnek forgalomba, ami azt jelenti, hogy a bor nem igazán érlelődik. Valójában az egyetlen dolog, ami a Vinho Verdét Vinho Verdévé teszi, hogy ebből régióból származik. Kilenc alrégióra oszlik a bortermelő térség, nevezetesen: Monção és Melgaço, Lima, Paiva, Basto, Cávado, Amarante, Sousa, Ave és Baião.

Minho, az egykori zöld borvidék, több mint két évezreden át tartotta fent a szőlőtermesztést. Több római kori feljegyzést is találunk, amelyek a szőlőtermesztésről írnak a térségben. Később, a XII. században a vallási rendek kulcsszerepet vállalnak a helyi bor védelmezőiként, új szőlőfajták és szőlészeti technikák bevezetésével. A szerzetesrendek, különösen a bencések és a ciszterciek voltak a zöld bor titkainak biztos őrzői, akik tudást és hagyományokat halmoztak fel, amelyeket néhány évszázaddal később a helyi lakosságnak is átadtak.

Érdekes módon a zöldbor volt az első portugál borexport. Feltételezések szerint az első emberek között, akik erre a kereskedelemre törekedtek, azok a portugál halászok voltak, akik szórványosan zöldbort cseréltek tőkehalra Angliában. A különleges bor iránti kereslet csak a XVI. században kezdett megszilárdulni, amikor az angolok létrehozták első kereskedelmi központjukat Portugáliában, Viana do Castelóban. Innen exportálták a régió borait egész Európába, különösen Angliába és Hollandiába.

Napjainkban Vinho Verde minden portugál szupermarketben megtalálható, és szinte minden portugál étteremben kérhető. Régebben nehéz volt Portugálián kívül beszerezni, és gyakran kellett felkeresni egy szaküzletet. Manapság a legtöbb tisztességes borszaküzletben kapható egy palack, és egyre több szupermarketben is kapható.

Nem is olyan régen a Vinho Verde régiót még szinte kizárólag kisbirtokok jellemezték. Az emberek nagyon rendezetlen módon termesztették a szőlőt; kerítések, oszlopok, telefonpóznák és fák oldalában. Ez azért volt fontos, hogy a földeket zöldségtermesztésre és az állatok legeltetésére is használhassák. Ebből következett, hogy minden egyes tételnek nagyon kicsi volt a termése, és mindent kézzel kellett leszedni.

Az elmúlt néhány évben a Vinho Verde régió jelentősen megváltozott, mivel Portugália és a világ is egyre jobban megbecsüli ezt a csodálatos bort. Bár ez azt jelenti, hogy számos nagy szőlőbirtok uralja a portugál szupermarketek polcait és az exportpiacot, azonban a kistermelők továbbra is léteznek. A régió nagy részét még mindig a helyi szövetkezetekkel együttműködő kistermelők alkotják, és 2014-ben körülbelül 19 000 kistermelő volt a régióban.

A Vinho Verde egyik jellemzője, hogy gyakran van benne egy kis szénsav, mely ugyan nem éri el a másik híres ital, a cava pezsgő élményét, de érezhető, amikor belekortyolunk. A Vinho Verde borok jellemzően nagyon alacsony alkoholtartalmúak, átlagosan 8,5% és 11% közötti alkoholtartalommal rendelkeznek. A 11% még a legmagasabb értéken is meglehetősen könnyűnek számít, ami ebédidőben történő fogyasztásra teszi népszerűvé.