A torta frankopan hagyományos horvát sütemény Crikvenica városából. A torta alapja egy leveles tészta. A tésztát aranybarnára sütik, míg a töltelék tejszínhab, tojássárgája, cukor, kukoricakeményítő, vaj, mazsola és mandula felhasználásával készül.

A torta makaranát egykor különleges finomságnak tekintették, amelyet csak ünnepi alkalmakkor szolgáltak fel és főleg a nemesség fogyasztotta. Makarska városáról kapta a nevét, és a legenda szerint II. Frigyes nevezte el, amikor 1838-ban meglátogatta a várost. A töltelék különleges ízvilágát az őrölt mandula, a citromlé és -héj, a szerecsendió, a fahéj, valamint a maraschino adja.

A különleges horvát csemege, nem nehéz kitalálni, Skradin városából származik. Bár végtelen vita folyik bizonyos összetevőkről (narancshéj, citromhéj, Maraschino, menta, fahéj), úgy tartják, hogy mind a mai napig csak néhány skradini nő ismeri az eredeti receptet. Az alap tojásból, cukorból, rózsalikőrből, mézből és őrölt dióból készül. Sütés után a süteményt étcsokoládéval futtatják, majd apróra vágott és egész dióval díszítik. A XV. században a tortát a leendő menyasszonyok készítették közvetlenül a nászéjszakájuk előtt.

A hagyományos horvát hrapoćuša a horvátországi Dol városából származik, Brač szigetéről. Bár az eredeti recept még mindig féltve őrzött titok, a torta legfőbb jellemzője a vastag tészta, amelyhez bőséges diós töltelék dukál. A sütemény elnevezése a területen található durva, szabálytalan alakú sziklák leírására használt kifejezésből ered. Nem ismert a pontos eredete, de már régóta része a helyi hagyományoknak, amelyek kifejezetten Dol városához kötődnek.

A Zagrebačka kremšnita csak egy a sokféle krémes fajtából, amellyel Horvátországban találkozhatunk. Ez a sütemény Zágráb specialitása. Vékony leveles tészta az alapja, amelyet vaníliás puding krém, egy réteg tejszínhab és némi csokoládé fed. Állítólag az 1980-as évek elején találta ki Stjepan Vincek, a Slastičarna Vincek tulajdonosa. Elmondása szerint ezekből a csemegékből évente több mint 300 000 darabot adnak el.

A klasszikus horvát sütemény egyenesen Budapestről származik. Igazi csokoládébomba. A rigójancsi a XX. század fordulóján született és a híres magyar cigányprímásról kapta a nevét, aki elcsábította és feleségül vette Eber Brock Ward nevű amerikai milliomos lányát, Clara Wardot.

A rapska hagyományos horvát sütemény Rab-szigetről. Először 1177-ben szolgálták fel III. Sándor pápának. Jellegzetes spirális alakja összetéveszthetetlen. Az összetevői között megtaláljuk a mandulát, a citromhéjat, a narancshéjat és a Maraschino likőrt. Manapság a torta nagyon népszerű ajándéktárgy, főként ünnepi alkalmakra készítik, például keresztelőkre és esküvőkre.

A međimurska gibanica Horvátország Međimurje régiójából származik. Alapja egy kalóriagazdag, réteges tészta. Nagyobb étkezések után általában desszertként szolgálják fel, de tápértéke miatt önmagában is fogyasztható. A péksütemény több réteg tésztából áll, friss tehéntej, reszelt alma, őrölt dió és őrölt mák kombinációjával töltve, mazsola, fahéj, rum és cukor hozzáadásával. Jellemzően kockákra vágják és melegen tálalják.

Népszerű desszert, a horvát Samobor városból. Két réteg leveles tésztából áll, amelyek közé pudingkrém kerül. A puding tetejére olykor vékony tejszínhab-réteg is jut. A kremšnitát melegen vagy hűtve fogyasztják. A hagyomány úgy tartja, hogy ezt az ízletes desszertet Đuro Lukačić cukrász találta ki, aki korábban Bécsben és Budapesten tanult. Samoborban finomított az ismert receptúrákon, amely így nagyon nagy siker lett.

És végül a no1, a mađarica, vagyis a magyar kislány, a hagyományos horvát réteges torta, amelyet általában ünnepi alkalmakra készítenek. A rétegeket lágy, csokoládés krémmel vonják be, majd egész tortát étcsokoládé mázzal futtatják. Noha eredetéről és etimológiájáról nem sokat tudni, úgy vélik, hogy eredeti horvát recept, amelyet a hagyományos magyar rétestorták inspiráltak.