Horvátország, Montenegró és Olaszország közös világörökségi helyszíne a XV. és XVII. század között a La Serenissima-t, azaz a Velencei Köztársaságot volt hívatott védeni. A megváltozott hadviselési szokásokra válaszul újszerű katonai célú építészeti megoldások születtek, ezek kerültek fel most az UNESCO listájára. Az összesen 15 védműből álló épületegyüttes egy több, mint ezer kilométeres vonalon fekszik Lombardiától a mai Horvátországon át Montenegróig az Adriai-tenger keleti partjáig. Az erődrendszer a velenceiek fennhatóságát fejezte ki a meghódított területeken és elősegítette a további terjeszkedést. Az erődítményrendszer két részre oszlik, a "Stato da Terra" a Velencei Köztársaságot óvta a többi európai állam támadásától, míg a "Stato da Mar" az Adriai-tengertől kelet felé tartó tengeri kereskedelmi útvonalakat és hozzájuk tartozó kikötőket védte.
fotó: Municipality of Palmanova; forrás:http://whc.unesco.org
Immár Jászberény testvérvárosa, Jazd is szerepel a világörökségi listán. A sivatagi város Irán egyik legérdekesebb városa, éppen az ország földrajzi közepén. Az Iszfahántól délkeletre fekvő városka, "a sivatagi túléléshez szükséges, korlátozottan rendelkezésre álló javak felhasználásának élő tanúja"- ezzel nyerte el az UNESCO oltalmát. A település bizonyítéka annak, hogy a kevés erőforrás tudatos hasznosításával a sivatagi éghajlati viszonyok mellett is lehetséges a letelepedés. A város vízellátását úgynevezett qanatokkal oldották meg, amely egy földalatti vízgyűjtő és elosztó rendszer víztározókkal és vízvezetékekkel. A perzsa város a zoroasztrizmus, a világ egyik legrégebbi létező vallásának központja is. Mecsetei, minaretjei, hagyományos építési stílusa megmenekült a modernizációtól, ez adja különös báját.
Japán szent szigete, az Okinosima szintén világörökségi helyszín lett. A terület érdekessége, hogy nők vallási alapon ki vannak tiltva, sőt, az odalátogató férfiakat még titoktartás is kötelezi olyan szinten, hogy nem beszélhetnek az utazás részleteiről és nem oszthatják meg élményeiket. A hely a Munakata Taisha Okitsumiya szentély otthona, amely a történet szerint a hajók áthaladásának biztonságáért felel. A szigeten található régészeti helyszínek gyakorlatilag érintetlenek, és fontos információforrások a IV. és IX. század között itt elvégzett szertartások fejlődéséről. A rituálék során különböző fogadalmi tárgyakat helyeztek el a sziget különböző pontjain. Ezek jelentős része tengerentúlról származó kifinomult kézműves munka, az élénk ázsiai kereskedelem bizonyítéka.
fotó: Imaki Hidekazu; forrás:http://whc.unesco.org
Megtört az átok, most már Angolának is van világörökségi helyszíne! Az ország északi határánál fekvő Mbanza-Kongo óvárosa került be az elit klubba. A 570 méter magasan fekvő város az évszázadokon át fennálló Kongói Királyság politikai és spirituális központja volt. A Kongói Királyság egyike volt a legnagyobb államoknak Afrika déli felében. A történelmi városközpont a király lakhelye, a hozzátartozó udvar, az uralkodó család temetkezési helye és a szent fa körül alakult ki. A portugál hódítók magukkal hozták az európai építészeti stílust, kőből készült épületeket emeltek a hagyományos anyagokból és technikával készült korábbi épületek mellé. Ez a városrész nyert most felvételt.
fotó: Joost De Raeymaeker, INPC forrás:http://whc.unesco.org
Rio de Janeiro megduplázta világörökségi helyszíneinek számát. Öt évvel ezelőtt a Carioca táj, most a Valongo-rakpart régészeti helyszíne került fel az elit listára. A szóban forgó rész a modern Rio központjában található és elfoglalja az egész Jornal do Comércio teret. Korábban ez volt a város kikötője, ahol kőből egy rakpartot építettek az 1811 után Afrikából elhurcolt rabszolgák számára, akik itt léptek először a dél-amerikai kontinensre. A becslések szerint mintegy 900 000 rabszolga érkezett ezen az útvonalon. Az ásatások során a lelőhelyen több réteget tártak fel és előkerültek a legmélyebben fekvő maradványok is a rakpart legkorábbi kőborításával. A lelőhely jelentőségét az adja, hogy ezen a helyen látható emlékei vannak az afrikai rabszolgák érkezésének a kontinensre. érkezésének tiszteletére emeltek. A város vezetői létrehoztak egy emléktúrát, amely magában foglalja a rakpartot, az afrikaiak részére fenntartott közeli temetőt, ahová az érkezésük után meghaltakat temették és egy „Lazaretonak" nevezett körbekerített épületet, ahol az újonnan érkezetteket vizsgálták meg.
fotó: João Maurício Bragança ; forrás: http://whc.unesco.org
A Dél Afrikai Köztársaság éppen 20 éve írta alá a Világörökségi Egyezményt, és mostanra már 9 UNESCO helyszínnel rendelkezik. A legfrissebb sikert kulturális kategóriában könyvelhették el, a Khomani kulturális tájegység az új kiválasztott. Az ország északi részén, a botswanai és a namíbiai határ közelében fekvő területe méretében megegyezik a Kalahári Antilop Nemzeti Park védett övezetével. A nagy kiterjedésű homokos térségekben emberi megtelepedés nyomait tárták fel a kőkorszaktól napjainkig. Az előkerült maradványok egyes korábban nomád szan népcsoportokhoz köthetők és megmutatják azokat a stratégiákat, amelyek segítségével alkalmazkodni tudtak a sivatagi környezethez. Kutatások szerint a khomani busmanok a "legidősebbek" bármely ma élő ember embercsoport közül. Az idők folyamán botanikai ismereteket halmoztak fel, felismerték környezetük földrajzi jellemzőit és kialakultak kulturális szokásaik. A kultúrtájon nyomon követhető az évezredeken keresztül itt élő népek életmódja és hatásuk az őket körülvevő környezetre.
fotó: Francois Odendaal Productions; forrás: http://whc.unesco.org
Természeti kategóriában csúcs született, összesen 12 ország osztozik a dicsőségen. A bizottság úgy döntött, hogy a Kárpátok és Németország ősi bükköseinek országhatárokon túli területei is felkerülnek a világörökségi helyszínek közé. A Kárpátokban és Európa egyéb régióiban fekvő ősbükkösök összefoglaló név pedig 12 országot – Albánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Ukrajna – foglal magába.
fotó: Daniel-Ond Turcu; forrás:http://whc.unesco.org
Argentínának is jutott siker, a Los Alerces Nemzeti Park 188379 hektáros részét immár az UNESCO is jegyzi. Az egymást követő eljegesedések látványos nyomait – morénák, édesvizű tavak – viselő területen a sűrű, mérsékeltövi erdőségek dominálnak. A térség kulcsfontosságú szerepet játszik a Patagóniai Erdő néhány utolsó érintetlen szegmensének megőrzésében és számos fenyegetett őshonos növény-, valamint állatfaj otthonául szolgál.
fotó: Ricardo Villalba forrás:http://whc.unesco.org
Németország a tavalyi évhez hasonlóan idén is gazdagította az UNESCO listáját. A lenyűgöző természeti szépségű Sváb-Alb hegységben és az Alb előtti vidéken a régészeti munkák már 1860-ban megindultak. A feltárt hat barlangban a jégkori ember nyomaira akadtak, fantasztikus leletekre. Az itt talált alkotások - barlangi oroszlánokat, mamutokat, lovakat ábrázoló barlangrajzok, hangszerek és díszek - kora 43 ezer évestől 33 ezer évesig terjed. A barlangokból előkerült elefántcsontból készült gyöngyritkaságok olyan nagy jelentőséggel bírnak a régió jégkorszakkutatása számára, hogy a 2017-es év leleteként állították ki őket a blaubeureni Őstörténeti Múzeumban. A lelőhely fontosságát éppen az adja, hogy a leletek az eddig ismert legrégebbi műalkotások közé tartoznak, fontos információt szolgáltatva az emberiség művészetének fejlődéséről.
fotó: S.M. Heidenreich; forrás:http://whc.unesco.org
Aszmara, a modern európai építészet gyönyörű példáival sűrűn megrakott eritreai főváros nem épp egy tipikus turistacélpont. Pedig már világörökségi helyszín! Utcáin barangolni olyan, mint egy 50-es években játszódó olasz film díszletei közt sétálgatni. A 30-as évek végén a város 98 ezer lakójának több mint fele olasz volt, remek építészek sora élt és lakott itt. 1935 után Aszmarában nagyarányú építési programokat indítottak, amelynek során kormányzati épületeket, lakóházakat, kereskedelmi központokat, templomokat, mecseteket, zsinagógákat, mozikat, szállodákat emeltek modern itáliai építészeti stílusban. A modernista afrikai város Benito Mussolini álma volt, ezt képzelte második római birodalmának fővárosául. A világörökségi helyszínhez a városépítés különböző szakaszaiban 1893 és 1941 között épített objektumok, valamint a helyiek által létrehozott, átfogó tervezés nélkül felépített negyedek tartoznak.
forrás:http://whc.unesco.org
