Kimondhatjuk, a Nepálban található, ötletes nevű Irish Pub a világ legnehezebben megközelíthető kocsmája is. Már a városba, Namche Bazaarba is csak úgy juthatunk el, ha először Luklába repülünk (ez hivatalosan a világ legveszélyesebb repülőtere), majd egy kimerítő kétnapos túrát teszünk a Himalája hegyei közé. Nagyon meg kell dolgozni minden egyes korty whiskyért, ha azt Namche egyetlen Irish Pubjában akarjuk elfogyasztani. Az Everest árnyékában, 3400 méterrel a tengerszint felett.

A kocsma különleges színfoltja Namche Bazaar álmos utcáinak, amely egy patkó alakú völgyben terül el a Himalája ormai között, 1600 állandó lakossal. Az "Everest kapuja" néven ismert városban minden a hegyről szól, túrafelszerelést áruló boltok sokasága, buddhista sztúpák sorakoznak egymás mellett, miközben színes imazászlók ezrei és házi jaksajtot hirdető táblák lobognak a szélben. A város lakóinak fő profilja egyértelműen az, hogy túrázókat vezetnek fel az Everest alaptáborába, illetve magára az Everest csúcsára.

Az Irish Pub bejárata felett egy táblán ez áll: "Itt nincsenek idegenek, csak barátok, akik még nem találkoztak". Ha belépünk a pub barátságos melegébe, a falakat térképek és emléktárgyak borítják, amelyek a Namche Bazaar életét meghatározó csúcsról, az Everestről szólnak. Mindenhol zászlók és a sikeres csúcskísérletekről készült fotók vannak kitűzve. A sarokban fakályha ropog, amelynek melegét a világ minden tájáról ide sereglő hegymászók élvezik. A bár közepén egy biliárdasztal áll, ahol az éppen pihenőidejüket töltő helyiek szoktak játszani.

A bárpult mögött Chris áll. A kocsmába mindent, a whiskey-s üvegektől kezdve a hatalmas biliárdasztalig, kézzel kellett Luklából felcipelni. "Az emberek a világ mind a négy sarkából idejönnek. Azt akarom, hogy jól érezzék magukat, szórakozzanak, és biztonságban legyenek. A túrázók sokszor olyan sokáig maradnak itt, hogy kizárják őket a teaházakból, ahol megszálltak, ilyenkor a kocsmában helyezzük el őket." -  mesélte egy interjúban a tulajdonos. Namche-ba nincs is út. Ide Luklából hordárok hoznak fel mindent a hátukon.

Chris fogadója az utolsó helyszín, ahol a 40 napos kimerítő mászásra készülő csúcstámadók megpihenjenek. Visszafelé jövet a kocsma szintén biztos pontnak számít, ez az első olyan állomás, ahol a mászók normális környezetben megünnepelhetik a sikereiket.

"Mindig nyomon követem a hegymászócsapatokat, hogy tudjam, biztonságban felértek-e a csúcsra. De nem kell a híreket néznem, hogy megtudjam, feljutottak-e a 8848 méteres magasságba, a legfrissebb hírek az Everestről lefelé repülnek és egyenesen hozzám érkeznek a bárba! Nem kell beutaznom a világot, ha ebben a kocsmában dolgozom, a világ itt van velem"- véli a tulajdonos.