A hokkien mee általában búzatésztából és vékony rizstésztából áll, amelyet folyamatos keverés mellett sütik, az összes hozzávalót egy ízletes levesbe mártják, amely általában garnélarákból, sertéshúsból és más tengeri herkentyűkből készül. A szokásos kiegészítők közé tartoznak a halpogácsák, garnélarákok, tintahalak, újhagyma, sertészsír (opcionális) és metélőhagyma, míg a sambal szószt és a lime-ot jellemzően mellé tálalják.

A szingapúri klasszikus a fehér rizst és a sült vagy párolt kacsát kombinálja. Sült kacsa esetén különböző fűszereket, például fahéjat, gyömbért vagy ánizst tesznek a kacsa belsejébe, amelyet aztán felakasztanak és ropogósra sütnek. A párolt változatot általában lassan főzik egy bőségesen fűszerezett húslevesben. A kacsát kétféleképpen lehet elkészíteni és tálalni: hokkien vagy teochew. Az előbbit általában sűrű, ízletes szójaszószba öntik, míg az utóbbit általában szeletelve tálalják, és egy könnyedebb mártással egészítik ki. Az ételhez gyakran tofut, zöldségeket vagy keményre főtt tojást kínálnak, fűszeres mártogatós szósszal.

A beef kway teow tipikus szingapúri tésztaétel, amely gyors ételként vagy nagyobb ételek köreteként fogyasztanak. Elkészítéséhez a széles és lapos rizstésztát kevergetve megsütik, és marhahússzeletekkel körítik. Szingapúrban a levest galangallal dúsítják, míg a száraz változatot chilivel, szójaszósszal és szezámolajjal ízesítik. Az étel egy változata Indonéziában is népszerű, ahol általában fokhagymával, húsgombóccal, káposztával, szójaszósszal és fekete borssal dúsítják.

A fekete borsos rák Szingapúr nem hivatalos nemzeti étele. A rákdarabokat fekete borssal, fokhagymával, mogyoróhagymával és osztrigaszósszal kevergetve, magas hőfokon sütik. Az ételt otthon ritkán készítik el, de számos utcai bódéban és tengeri herkentyűs étteremben könnyen megtalálható. Miután a rák megsült, gyakran korianderlevéllel díszítik, és rizst adnak mellé.

A rtoti prata szingapúri specialitás, amely egy ghí ízű palacsintából áll. Kívül ropogós, belül puha. Általában birkahús curryvel vagy különböző halételekkel tálalják. Szingapúrban számos prata-stand található, így a roti prata számos verzióban megkóstolható.

A palacsinta desszertként is elkészíthető, ha olyan hozzávalókat adunk hozzá, mint a csokoládé, a fagylalt vagy a sajt.

Sok más ázsiai ételhez hasonlóan a chilis rák is utcai ételként indult, de végül olyan népszerűvé vált, hogy ma már Szingapúr nemzeti ételének tartják. Tulajdonképpen egy zamatos, fűszeres mártással kínált sült rák. Az anekdota szerint a chilis rákot az 1950-es években találta fel Cher Yam Tian, aki úgy módosította a kevergetve sült rák receptjét, hogy palackozott chiliszószt adott az ételhez. Az eredmény annyira finom lett, hogy a családja rábeszélte, kezdje el árulni az ételt. Mára Szingapúr legkedveltebb ételévé vált.

A curry laksa fűszeres tésztaleves, amelyet Malajziában (curry mee néven ismernek). Szingapúrban is igen népszerű. Egy igazi fúziós étel, amelyet az indiai, kínai és délkelet-ázsiai kulináris hagyományok befolyásoltak. A laksa, Délkelet-Ázsia tésztalevesének egyik változata. Szingapúrban a currys laksa a legkedveltebb fajta, gyakran csak laksa néven emlegetik. Alapja a curry és a kókusztej, amelyekből a szokatlanul édes és fűszeres mártás készül. Bár nagyon hasonlít a curryre, a laksa mártása általában sokkal hígabb, de még mindig erős és gazdag ízvilágú.

A gazdag és fűszeres húsleves alapú tésztaleves számos délkelet-ázsiai országban megtalálható klasszikus étel. A különböző kulináris hagyományok hatására alakult ki, ami számos regionális változat létrehozásához vezetett, amelyek ízekben és összetevőkben különböznek egymástól. A két leghíresebb változat a savanyú, tamarind alapú asam laksa és a krémes curry laksa. A laksa különösen Malajziában, Szingapúrban és Indonéziában kedvelt, és általában utcai árusoknál készítik és fogyasztják kiadós főételként.

Bár hagyományosan Malajziához és Szingapúrhoz kötik, ez a kiadós étel a kínai konyhához kapcsolódik. Legegyszerűbb formájában különböző sertéshúsdarabokból áll, amelyeket ízletes húslevesben főznek, és csillagánizzsal, fahéjjal, fokhagymával és édesköménnyel fűszerezik. Általában tofuval vagy gombával egészítik ki és tálalják. Az eredetéről szóló számos történet közül a legvalószínűbb, hogy a fujiani bevándorló, Lee Boon Teh volt az első, aki elkezdte árulni az ételt Klangban, amelyet az autentikus bak kut teh szülőhelyeként tartanak számon.

A char kway teow az egyik legnépszerűbb utcai étel Malajziában és Szingapúrban. A számos regionális változat ellenére általában lapos rizstésztával, garnélarákkal, tojással, kagylóval, babcsírával, metélőhagymával és kínai kolbásszal készül. Az összes hozzávalót megsütik és szójaszósszal vonják be. Egyes változatokban rákpasztát, fokhagymát, sült sertészsírt és néha még sárga búzából készült tésztát is használnak.