Több monda kering arról, hogy a macskák városa hogyan kapta ezt a nevet, az azonban biztos, hogy se szeri, se száma a macskás relikviáknak a városban. A 'kucing' szó a maláj nyelvben 'macskát' jelent." Az észak-kuchingi városháza épületében található Macskamúzeum kétségkívül a legjobb hely a városban, ahol mindent megtudhatunk a macskafélékről és a macskák városhoz fűződő kapcsolatáról. A macskák történetét 5000 évre visszavezető tárgyak mutatják be, a mumifikálódott egyiptomi macska maradványoktól kezdve a korabeli festményeken át a porcelánfigurákig. Egyesek úgy vélik, hogy amikor Sarawak első rádzsája, egy James Brooke nevű angol 1839 körül megérkezett Kuchingba, rámutatott a településre, és megkérdezte, hogy mi a neve. Egy helybéli, aki tévesen azt hitte, hogy egy elhaladó macskára mutat, azt mondta neki, hogy "Kucing". Mások azt állítják, hogy a város nevét a fákról kapta, amelyek egykor az egész területen nőttek, és amelyek a licsihez hasonló, mata kuchingnak, azaz "macskaszem-gyümölcsnek" nevezett kis gyümölcsöt termettek. Az utolsó elmélet szerint a szokatlan nevet akkor választották, amikor a lakosok felfedezték a városon keresztülfolyó Sarawak folyó partján élő rövidfarkú macskákat.

A Gunung Mulu Nemzeti Park méltán híres mészkő karsztformációiról, amelyek a világ leglátványosabb barlangjai közé tartoznak. 2000-ben a világörökség részévé nyilvánított parkot három hegy - a Mulu, az Api és a Benarat - uralja, és 52 000 hektárnyi esőerdővel borított területet foglal magában. A Mulu szépsége nem csak a barlangokra korlátozódik. A park biológiai sokfélesége ugyanolyan lenyűgöző, mint a barlangrendszere, a Mulu 15 különböző erdőtípust és több ezer páfrány-, gomba-, moha és virágos növényfajt foglal magában. A park emellett sokféle emlős, hüllő, madár, kétéltű, hal, rovar és egyéb gerinctelen állat otthona. A hatalmas Szarvas-barlang a park leglátogatottabb barlangja. Több mint 2 km hosszú és 174 méter magas. A park központjától a barlang bejáratáig egy 3,8 kilométer hosszú, magasított lankás sétaút vezet. A Szarvas-barlang látogatását általában összekötik a Langs barlanggal, egy viszonylag kis barlanggal, amely érdekes sziklaalakzatokkal rendelkezik, ahol a reflektorok kiemelik az érdekes cseppköveket. A Clearwater-barlang és a Wind-barlang csónakkal közelíthető meg. A Clearwater-barlanghoz 200 lépcsőfok megmászásával lehet feljutni. Nevét egy víz alatti folyóról kapta, amely a barlangban folyik. A Clearwater-barlangrendszer 227 km hosszú, és a világ 8. leghosszabb barlangja. A Szarvas-barlang 12 denevérfajnak ad otthont, köztük egy hatalmas, 2,5-3,5 millió egyedre becsült ráncosorrú denevér kolóniának. A legtöbb estén denevérek milliói hagyják el a barlangot, hogy táplálékot keressenek. A denevérek felhő szerűen csigavonalban vagy szalagokban repülnek ki a barlangból. A denevérek kivonulása igazán látványos és a parkban tett látogatás egyik csúcspontja. A Szarvas-barlang bejáratánál kilátó és denevérmegfigyelő hely található.

Az 1964-ben alapított park 2000 óta az UNESCO világörökség részének számít. Központja 88 kilométerre található Kota Kinabalutól. Egyik fő látnivalója a japánok által felfedezett és kiépített Poring Hot Springs, ahol a gyógyvizes medencék remekül gyógyítják az izomfájdalmakat és bőrbetegségeket. A park másik népszerű látványossága a Kinablu-hegy 4095 méteres magasságával, mely Délkelet-Ázsia legmagasabb pontjának számít.

Amikor Sabah 1963-ban független állam lett Malajziában létrehoztak egy erdőrezervátumot, ahol az orángutánok rehabilitálódhatnak. Ez lett a Sepilok Orangután Rehabilitációs Központ. Ma körülbelül 60-80 orangután él önállóan a rezervátumban, és mintegy 25 árva orangután van elhelyezve a gondozóházakban. A létesítményben árván maradt és elkobzott orangutánok, valamint több tucat más vadon élő állatfaj orvosi ellátását biztosítják. A látogatók kiépített sétányokon járhatják be a központot és nem foghatják vagy simogathatják meg az állatokat, hogy később a vadonba vissza tudják telepíteni őket.

A Kinabatangan folyó mellett fekvő Sukau kis városa a természetvédelmi terület közepén fekszik. Innen dzsungelszafarira indulhatunk, ahol felfedezhetjük az érintetlen őserdők vadvilágát, köztük a borneói törpeelefántot. A borneói törpeelefánt kevesebb mint 2,5 méteresre nő meg, azonban neve csalóka lehet, hiszen nem sokkal kisebb, mint más délkelet-ázsiai alfaj. Alapvetően azonban jóval szelídebb, külső jegyeiben kölyökelefántokat idéző alkata van. Élőhelyének drasztikus csökkenése miatt nagyon veszélyeztett fajnak számít.