A frissítő, hideg céklaleves a hagyományos litván konyha része. Savanyított vagy főtt cékla és fanyar kefir vagy író krémes keverékéből áll, amelyet reszelt uborkára és keményre főtt tojásra öntenek. Az egész levest bőségesen ízesítik kaporral, és általában hagyják állni, amíg az ízek alaposan össze nem érnek. Általában nyáron készítik és hűtve tálalják.
 

A cepelinai Litvánia nemzeti étele, ami nem más, mint fűszeres darált hússal töltött burgonyagombóc. A gombócok elég nagyok, és szalonnával, sertéshússal, valamint tejfölös-tej alapú mártással tálalják őket. Az étel von Zeppelinről kapta a nevét, a gombócok és a léghajó közötti hasonlóság miatt. Úgy tartják, hogy a cepelinai német a Kartoffelknödel mintájára készült.
 

A balandėliai töltött káposzta litván változata. Valószínűleg a tatárok hozták Litvániába a XIV. században. A balandėliai főtt káposztalevelekből áll, amelyeket darált sertés- vagy marhahús, főtt rizs, nyers tojás, fokhagyma, hagyma és paprika keverékével töltenek meg. A sóval és borssal fűszerezett, paradicsomlével ízesített balandėliai-t felforralják, majd a tűzhelyen puhára párolják. Tejföllel megcsorgatva tálalják.
 

A kugelis vagy bulvių plokštainis (szó szerint lapos burgonya) litván nemzeti étel. A recept évszázadokon át jelentős változtatások nélkül fennmaradt, és gyakran találkozhatunk vele az éttermek étlapjain Litvánia-szerte. Hagyományosan hagymával, tejjel, szalonnával és tojással készül. A legkedveltebb hagyományos karácsonyi ételek közé tartozik, és akkor a legfinomabb, ha tejföllel és apróra vágott mogyoróhagymával tálaljuk.
 

A kukuliai litván gombóc, amelyet általában reszelt burgonyával és sokféle töltelékkel, marhahússal, csirkével, hallal (žuvies kukuliai) vagy túróval készítenek. Bár a kukuliai ugyanúgy süthető, főzhető, mint más kelet-európai gombócok, a litvánok fűszernövényekkel (népszerű a majoránna) vagy szezámmaggal is ízesítik. A gombócokat finomra vágott tormával, tejfölbe mártott kapros uborkával, párolt szalonnás-hagymás keverékkel vagy paradicsomos-rozmaringos mártással tálalják.
 

A liliputas kézzel készített, félkemény, természetes érlelésű sajt, amely pasztőrözött tehéntejből készül a litvániai Belvederis faluban. A sajtnak nagyon magas, 50%-os zsírtartalma van, és legalább egy hónapig kell érlelni. A gyártás során pamutszövetbe csomagolják és hengeres formákba préselik. A liliputas nevét kis mérete és súlya miatt kapta, amely 0,4-0,7 kilogramm között van. Külseje sima és vékony, viaszos héjjal, kemény, de rugalmas textúrával, savas, friss, enyhén csípős és sós ízzel.
 

A hagyományos litván sütemények vajjal, tojással és kefirrel vagy tejföllel dúsított tésztából készülnek. A tésztát kézzel dolgozzák meg, és hagyományosan darált birkahússal töltik, amelyet hagymával és különböző fűszernövényekkel ízesítenek.
 

A bulviniai blynai ropogós és ínycsiklandó litván burgonyás palacsinta. A reszelt burgonya, a kockára vágott hagyma, a tojás és a liszt kombinációját sóval és borssal fűszerezik, néha citromlével ízesítik, majd szép aranyszínűre sütik. A népszerű bulviniai blynai-t tejföllel, almaszószal vagy lekvárral tálalják. A finomságot Litvániában gyakran szolgálják fel a karácsonyi asztalnál is.
 

Bár nagyon hasonlít a híres olasz csokoládé szalámira, autentikus litván finomságnak számít. Morzsolt kekszek, kakaó, sűrített tej, vaj és cukor keverékéből készül, amit a kívánt formára gyúrnak, majd hagyják megdermedni. Az anekdota szerint a tinginys véletlenül jött létre, de azonnal a nemzet kedvencévé vált. Semleges íze miatt könnyen gazdagítható további összetevőkkel, például dióval vagy aszalt gyümölcsökkel.
 

Lengyelországban sękacz, Litvániában šakotis, Fehéroroszországban pedig bankucha néven ismert híres torta a hagyományos lengyel, litván és fehérorosz konyha alapdarabja. A sűrű tésztából készülő süteményt többször átöntik egy forgó nyárson, és lassan sütik a kemencében. Sütés közben a krémes, tojásos tészta lassan lecsöpög az oldalára, így alakítva ki összetéveszthetetlen formáját.