A mulgipuder hagyományos észt kása, amely árpából és burgonyapüréből áll. Gyakran tartalmaz szalonnát és párolt hagymát, és általában főételként tálalják tejföllel és rozskenyérrel, de különböző sült húsételek mellé köretként is kiváló. A déli területekről ered, de manapság már az egész országban fogyasztják.

A hagyományos észt szendvics egy szelet rozskenyérből áll, amely tetejére pácolt sprotnifilé kerül. A kenyeret gyakran megvajazzák, miközben a filét esetenként buggyantott vagy keményre főtt tojással, zöldhagymával és friss fűszernövényekkel egészítik ki. A szendvics megtalálható a helyi éttermekben, és ünnepi alkalmakkor is az asztalra kerül.

A kohupiimakreem tradicionális észt desszert, amely alapvetően egy túróból készült finom krémből áll, amit vaníliával, cukorral és tejszínhabbal kombinálnak. A desszertet mindig hidegen tálalják, és a maximális élvezet érdekében ajánlott mazsolával vagy friss bogyós gyümölcsökkel felturbózni. Főleg otthon készítik, de a népszerűsége miatt a kereskedelemben is árulják.

A verivorst hagyományos észt véres kolbász, az ország nemzeti étele. Tipikus téli étel, amelyet általában a karácsonyi ünnepek alatt szolgálnak fel, amikor a verivorst kolbászhalmokat burgonyával és sertéshússal együtt sütik meg. A kolbász sertéshúsból, árpából, hagymából, szegfűborsból és majoránnából áll. A kolbász mellé általában vajat, tejfölt és savanyú káposztát adnak. Különleges csemegének számít áfonyából vagy vörös áfonyából készült pikáns kompóttal tálalva. 

A észt kama finomra őrölt lisztek kombinációjával készül, általában zab-, rozs-, árpa- és borsólisztből. A keveréket tejtermékekkel, például íróval, kefirrel vagy savanyú tejjel keverik össze, hogy a zabkásához hasonló krémes ételt, vagy egy hígabb változatot hozzanak létre, amelyet általában italként fogyasztanak. A kamát általában tápláló reggeliként vagy egészséges desszertként szolgálják fel, amelyet édesítenek és gyümölcsökkel egészítenek ki. Mivel a kama liszt előállítása munka- és időigényes, ma már főként gyárilag állítják elő és dobozokba csomagolva árulják.

A pirukas tipikus észt snack, ami különböző hozzávalókkal töltött tésztapuffancsokat takar. Három kategóriája van: küpsetatud (kicsi, sült), praetud (kicsi, sült) és plaadipirukad (nagy, sült). A tészta készülhet omlós, pelyhes leveles tésztából, vagy hagyományos kenyértésztából. A töltelékek a hústól, sonkától és káposztától kezdve a rizsig, gombáig és sárgarépáig terjednek. 

A hazai túró rudihoz hasonló túrós snack, amelyet édesített és préselt túróból és tvorogból (fehér sajt) készítenek. Általában csokoládébevonattal borítják, és különböző ízekben kapható, például vanília, csokoládé vagy karamell. Gyakran gyümölcsökkel, kókuszreszelékkel, mákkal vagy csokoládédarabkákkal díszítik. Bár otthon is elkészíthető, a hideg, hűtött túrós rágcsálnivalók általában gyárilag készülnek, és az egész balti régióban kaphatók.

A baltic porter a brit porterből fejlődött ki, és részben az imperial stoutok hatottak rá. Az ebbe a kategóriába tartozó sörök jellemzően magas alkoholtartalommal rendelkeznek, általában 5,5 és 9,5% között, színük pedig a mahagónivöröstől a sötétbarnáig terjed. Testes és sima italok, tipikus malátaízzel, amelyet általában pirítós, karamellás, édesgyökeres, aszalt gyümölcsös, csokoládés és kávés aromák egészítenek ki. 

A Vana Tallinn rumalapú likőr, amelyet Ilse Maar likőrmester készített. Bár a receptet titokban tartják, az ízesítők között szerepelnek citrusolajok, a fahéj és a vanília. A klasszikus változatot ma már három változatban gyártják, amelyek alkoholtartalomban különböznek, a legkönnyebb (fehér címke) 40%-os, a legerősebb (fekete címke) pedig 50%-os alkoholtartalommal kerül az üvegekbe. A Vana Tallinn (vörös címke) első, 1962-ben készült verziója 45 térfogatszázalékos alkoholtartalmú. A márka a standard verziókon kívül számos ízesített krémalapú likőrt, valamint számos különleges kiadású italt is készít. A Vana Tallinnt jéggel vagy kávé mellé ajánlott kínálni, de a likőr jól illeszkedik koktélokba és long drinkekbe is.