A zene szerves része a georgiai identitásnak, ami nem is csoda egy olyan országban, ahol a történelem során számos idegen megszálló adta egymásnak a kilincset. Az évezredes, polifonikus (többszólamú) népi éneklést az Unesco az emberiség szellemi kulturális örökségeként tartja számon. Rendszerint egyházi szertartásokon, nemzeti ünnepeken csedüllnek fel ezek az évezredes dallamok. A leghíresebb kacheti stílusú dal a Chakrulo, amely a Voyager szonda aranylemezére is felkerült. 

A khridoli tradicionális harcművészetet országszerte egyre többen gyakorolják. A judóra emlékeztető sportág évszázados gyakorlatsoron alapul. A hagyományos harci öltözékben küzdők a birkózás, az ökölvívás és a kardvívás valamiféle sajátos kombinációját művelik. Népszerűsége az ország függetlenségének kikiáltása óta folyamatosan nő, annak ellenére, hogy 1991 előtt a szovjet hatalom hosszú évtizedeken át tiltólistán tartotta. Ma már az UNESCO szellemi kulturális örökségi listáján szerepel. 

Ha jól időzítjük a Georgiai látogatást, többszörösen is átélhetjük a karácsonyi forgatagot. Sok más nemzethez hasonlóan a georgiaiak december 25-én is koccintanak, de a hagyományos ortodox naptár szerint a karácsony január 7-re esik, ami dupla adag ivást, evést és ünneplést jelent. Ugyanez a helyzet az újévvel is, január 1. az ortodox egyház számára január 14-re esik, így mind a kettőt megünneplik.

A georgiai borászat vélhetően a legrégebbi a világon, a tudósok 8000 éves agyagcserepeken is borkészítés nyomait fedezték fel. Egyetlen nemzet sem rendelkezik nagyobb választékú őshonos szőlőfajtával, így Georgia a borszeretők valóságos mekkája. Az ország számos borrégiója közül kiemelkedik Kakheti, amely minőségben és mennyiségben is a legjobb italokat szolgáltatja. Itt autentikus körülmények között ismerhetjük meg Qvevrit és a qvevri borkészítés ősi módját. A földbe ásott agyagedényekben érlelt bor gyártási technológiája szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökségi listáján is.

Georgia egyaránt paradicsomi hely a vegánoknak és a húsevőknek. Friss húsokból, zöldségekből, gyümölcsökből ázsiai országokat megszégyenítő a kínálat. A helyi, hagyományos ételek a legválogatósabb gurmét is elbűvölik. Feltétlenül meg kell kóstolni a khinkalit, a sertés-, marha- vagy zöldséggel töltött gombócokat; és a pizzához hasonló, de hajó alakú, olvasztott sajttal és tojással sütött khachapurit. Georgiában járva feltétlenül részt kell vennünk egy suprán is, ami nem más, mint egy órákig tartó, többfogásos lakoma. A lakomának sajátos szertartása van, az étkezés megkezdése előtt, esetleg a fogások között a tamada (pohárnok) lírai pohárköszöntőket mond Istenhez, Georgiához és a tisztelt vendégekhez.

A macskajajos reggelekre a georgiaiaknak van egy remek megoldása: a Borjomi víz. A természetesen szénsavas, magas kalcium- és magnézium tartalomú, fájdalomcsillapító hatású, májműködést serkentő víz valóban csodákra képes. De minden helyzetben élvezetes a fogyasztása ezért éttermekben és társasági összejöveteleken is felszolgálják. A Borjomi a vele azonos nevű völgyben ered, ahol megjárva a Kaukázus mélységeit, forró, bugyborékoló patakban tör a felszínre. Georgia ásványvízforrásokban máshol is nagyon gazdag, kiváló minőségű gyógyvizekkel rendelkezik.

A sajt Georgiában nemzeti kincs, a legegyszerűbb salátákat és pörkölteket is felturbózzák vele. A sokféleségük elképesztő: a Dél- és Délkelet-Grúziában készült, zsinórszerű, tenili sajtoktól az északkeleti Tusheti alpesi legelőin legelésző juhok és tehenek tejéből készült kemény, csípős guda sajtokig terjed a skála. Több mint 200 fajtát tartanak számon, és sok közülük az elszigetelt falvakban a mai napig a generációkon átívelő hagyományok alapján készül.