Seychelles külső szigetei négy fő csoportra oszthatók. Keletről nyugatra az Amirantes, Alphonse, Farquhar és az Aldabra csoportokat különböztetjük meg. A XX. század elején ezek a távoli előőrsök a „Belső-szigetek” – Mahe, Praslin, La Digue - gazdaságának fontos elemei voltak. A belső szigetekről érkező portyázók olyan különleges rakományokkal tértek haza szigetről szigetre haladva, mint a kókuszdió, szárított tengeri uborka, zöld tengeri csiga, guano és teknőspáncélok. Az egykori kereskedelmi állomásokból és településekből csak néhány omladozó épület és szétszórt rom maradt fent, egy kis betekintést adva, milyen elszigetelt lehetett az élet az Indiai-óceán parányi földdarabjain. Napjainkra csupán néhány külső sziget lakott, apró településeiken szívós seychellois szigetmunkások dolgoznak halászattal vagy kopra termeléssel foglalkozva.

Bár a turizmus egyre jelentősebb szerepet játszik a térségben, a Külső-szigetek továbbra is nagyrészt felderítetlenek. Boltok és éjszakai élet egyáltalán nem létezik, viszont a strandok és az óceánpart érintetlen szépségétől garantáltan eláll a szava annak, aki ide érkezik. A sporthorgászat szerelmeseinek kedveznek a Poivre környéki vizek, míg a búvárkodás megszállottjai Desroches, Alphonse és Assumption szigetei körül találják meg a legjobb helyeket. Az Aldabra-atoll az igazi nagyágyú a természetbúvároknak, több ezer szárazföldi teknőssel és hihetetlen gazdag madárvilággal nyűgözi le a szerencséseket.

Az Alphonse-csoport két szomszédos atollból áll: az Alphonse-atollból és a St François-atollból. Az Alphonse-atoll virágkorában produktív ültetvény volt, az 1930-as években rendszeresen havi 100 000 kókuszdiót termelt. Az ültetvényt az utóbbi időben felszámolták, és a szigetet most bérbe adják az Alphonse Island Resort számára, amelynek faházai és villái a nyugodt lagúnát szegélyezik. Az Alphonse környéki vizek gazdagságára jellemző, hogy cápákkal, rájákkal és olyan hatalmas ragadozó halakkal merülhetünk, mint a barrakudák. Ahhoz, hogy innen elérjük a többi szigetet át kell kelni a Canal la Morton, azaz a Halál-csatornáján. Nevét onnan kapta, hogy a víz nagyon mély és hideg itt, erős áramlatokkal. Az 5 kilométeres út azonban megéri, hogy Bijoutier tökéletes szigetén kössünk ki. Nevének jelentése „parányi ékszer”, mely tökéletesen jellemző a földdarabka szépségére. A tökéletesen kerek szigetet buja, zöld növényzet fedi, hófehér strandjai és színpompás korallzátonyai állnak a legközelebb ahhoz, amit trópusi paradicsomnak neveznek. St François-t félelmetes zátony vesz körül, amelyet hajótörések elhagyatott roncsai öveznek. Legalább hat hajóroncs még mindig látható a horizonton, mely komor emlékeztető arra, hogy az itteni áramlatokkal tisztelettel kell bánni.

A Farquhar csoport - amely a Providence-atollt, a Szent Pierre-szigetet és a Farquhar-atollt foglalja magába - Mahé-tól mintegy 700 kilométerre található. A fő szigete Providence, melynek déli részén egy közel 40 kilométeren elterülő hatalmas korallzátony fekszik. A zátony nagy része víz alatt van, nehezen észrevehető, így sok hajó süllyedt el és esett áldozatául a történelem folyamán. Hatalmas sekély lagúnája gémek százait vonzza, ezzel az egyetlen hely a Seychelle-szigeteken ahol a gémek száma megelőzi az összes többi madárfajét. Providence-től nyugatra van St. Pierre rendkívül furcsa korallplatformja, amely körülbelül 10 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Dagály idején nincs strandja, és a leszállás csak akkor biztonságos az északkeleti homokos szegletében, ha az árapály visszahúzódik. A napjainkban elhagyott szigeten egykor guanót bányásztak, még mindig láthatjuk az egykori üzletek falát és az egykori rakpart maradványait.

Providence-től délre található a Farquhar-atoll 10 szigete. A lagúna a jachtok és a szkúnerek kedvelt horgonyzóhelye. A fő szigeten, île du Nordon van egy kis település, ahol még mindig készítenek koprát és ahol egy kis repülőtér is található. A szomszédos île du Sud sok fáját fehérre festette az itt fészkelő különleges piroslábú szulák százainak ürüléke. Az atoll déli csúcsa, a Goëlettes, egyben a Seychelle-szigetek legdélebbi szigete. Az erős délkeleti szél szinte letarolja a növényzetet, de a tengeri madarak menedékhelye lett. 260 000 pár kormos csér és jelentős számú feketefejű csér fészkel itt, utóbbi kizárólag ezeken az atollokon szaporodik.

Aldabra a legtávolabbi és legérdekesebb a külső szigetcsoportok közül. Földrajzilag közelebb fekszik Madagaszkárhoz, mint a fő szigethez, Mahéhoz. A szigetcsoportot a Farquhar-atolltól nyugatra fekvő Astove, a Cosmoledo-atoll, Assumption és az Aldabra-atoll alkotja.

A világ ezen távoli részén nincsenek szállodák, így csak a tudósok, valamint az a pár szerencsés turista láthatja, akik Mahéról egészen idáig elhajóznak. Ez közel 1000 kilométeres, kihívásokkal teli utazást jelent. Aldabrát négy fő sziget - Picard, Polymnie, Malabar és Grand Terre - és számos más kis sziget alkotja, amelyek 32 kilométerre húzódnak keletről nyugatra. A korallszigetek gyűrűje hatalmas lagúnát ölel körül, amelyet számos csatorna táplál. Az Aldabra Atoll modern világtól elszigetelt világa az UNESCO Világörökségének része. Különbözik a Seychelle-szigetek idilli trópusi szépségétől, hiszen inkább egy megszelídítetlen vadont találunk az óceán közepén. Az atollon a világ óriási teknősállományának közel 95 százaléka él, becslések szerint 87 000 állat. Ezenkívül évente mintegy 4000 zöld teknős érkezik a partra szaporodni, csakúgy, mint a kisebb létszámba érkező közönséges cserepesteknősök. Egyedül itt maradt fent az Indiai-óceán utolsó röpképtelen madarának populációja a fehértorkú guvat.