Az oszmán időkig visszanyúló kazandibi kedvelt török desszert, amelyet égetett pudingnak is lehet fordítani, utalva a serpenyő megégett aljára, amelyben készül. A desszert vajból, tejből, rizslisztből, cukorból, keményítőből és ízesítőkből áll. Törökországban a kazandibit általában vékony szalagokként szolgálják fel, amelyeket aztán feltekernek. Karamellizált teteje kellemes ízt kölcsönöz neki, ami markánsan elüt a belső édes és tejes ízektől. Az összhatás viszont igen kellemes.

A különleges, cukorszirupba áztatott tésztából készült ekmek kadayıfıt hagyományosan az olyan vallási ünnepek alkalmával készítik, mint például a Şeker Bayramı (édességek ünnepe), amely a ramadán, az iszlám böjti szent hónap végét jelzi. Az egyszerű, de kiadós desszert tetejére egy kajmak nevű, sűrű, török krém kerül végül durvára tört pisztáciával vagy dióval megszórva tálalják. Olykor az egészet nyakon öntik citromos cukorsziruppal is, amely kellemes friss fanyarságot kölcsönöz a süteménynek.

A klasszikus török pudingot fahéjjal és vaníliával ízesítik, és sűrű, krémes tej- vagy rizspudingra emlékeztet, mind ízében, mind megjelenésében. Tavuk göğsü ihletője a középkori francia desszert, a blancmange volt, és az oszmán szultánok konyhájában jelent meg először. Ma Törökország egyik jellegzetes finomságának tartják, amely megtalálható minden kávéházban.

A nemzetközileg is ismert, cukorral meghintett desszert liszt, cukor, élesztő és só keverékéből készül, amit zsiradékban kisütnek, majd szirupban vagy mézben megfürdetnek. A lokma eredete messzire nyúlik vissza, de nem teljesen tisztázott. Feltételezhető, hogy először Görögországban vagy Törökországban jelent meg, bár egyesek arab eredetre gyanakodnak. Egyébként a görög történelem egyik legrégebben dokumentált desszertjének tartják: már a győztes olimpikonok is fogyasztották ezt a kalóriában bővelkedő csemegét.

A török tulumba az egykori Oszmán Birodalom területén, különösen a Közel-Keleten és a Balkánon igen népszerű csemegének számít. A ropogós héjú finomságok komoly mennyiségű cukrot tartalmaznak mivel sűrű, citromízű szirupba áztatják őket. Libanonban és Szíriában gyakran narancsvirág- és rózsavizet használnak az ízesítésre, míg az Öböl-menti országokban kardamomot és sáfrányt adnak hozzá. Marokkóban pedig melegített mézben áztatják. Mézédes!

Az aşure-t vagy "Noé pudingját" szintén a világ egyik legrégebbi desszertjének tartják. Bár a gyümölcsök, a dió és az egyéb összetevők pontos kombinációja változhat, az aşure-t leginkább szárított fügével és sárgabarackkal, arany mazsolával, ribizlivel, mogyoróval, fenyőmaggal, dióval, csicseriborsóval, fehér babbal és bulgurral, árpával vagy búzával készítik, míg a csodálatos aromája a citrom vagy a narancs héjától származik. Az iszlám hagyomány szerint a böjt után ez a desszert kerül a családok asztalára.

A muhallebi krémes desszert, sok tekintetben hasonlít a francia blancmange-hez. Tej és cukor keverékéből készül, amelyet kukoricakeményítővel vagy rizsliszttel főznek és sűrítenek. A muhallebit általában narancsvirággal, vaníliával vagy rózsavízzel ízesítik, és jellemzően hidegen tálalják. Régiótól függően, jellegzetes helyi alapanyagokkal, például pisztáciával, datolyasziruppal, mandulával, dióval, kókuszreszelékkel, fahéjjal vagy mazsolával díszíthetik.

Az édes finomságokat Bekir Affendi találta fel, aki 1777-ben Anatóliából érkezett Isztambulba. A zamatos, cukros csemege alapja a cukor és a keményítő. Hagyományosan rózsavízzel, citrommal, naranccsal, vagy mentával ízesítik, de a törökök igazi kedvence a sima zselé lokum pisztáciával kombinálva. Általában a reggeli, az ebéd és a vacsora utáni teához vagy kávéhoz kínálják a legtöbb török otthonban.

A baklava vékony tészta rétegekből álló, dióval töltött sütemény, édes sziruppal meglocsolva. Manapság kedvelt csemege az egész világon. Valószínűleg asszír eredetű, a története egészen a VIII. századig nyúlik vissza. Ekkor juthatott el egészen Görögországig.

Az autentikus török fagylaltról azt tartják, hogy Maraş városából származik. Olvadásállósága és a különösen sűrű állaga megkülönbözteti a hagyományos fagylaltoktól. A rendhagyó tulajdonságokat két sűrítőszer segítségével érik el, arab gumit vagy más néven masztixgyantát és egy speciális orchidea gyökeréből készült őrleményt használnak (salep). Kahramanmaraş régióban a dondurma több salepet tartalmaz, ezért néha kesme dondurma-nak is nevezik. A török kesmek szó magyarul vágni-t jelent, amivel a csemege állagára utalnak, és gyakran kést, illetve villát is adnak az elfogyasztásához.