Mivel a város a kikötő körül épült ki, legtöbb látnivalóját itt, a Vieux Port (Öreg Kikötő) környékén találjuk. A város történelme onnantól fogva forog, hogy Kr.e. 600 körül egy csapat görög kötött ki e partoknál. A dokkoknál sétálva nemcsak a ringatózó csónakok és hajók romantikus képe, de a tengeri csemegéket kínáló halászok pultjainak látványa miatt is érdemes elidőzni. A kikötői forgalom az 1840-es évekre kinőtte helyét, és költözött egy nagyobb, a központtól távolabbi területre. Az egykori kikötőben ma már csak jachtok horgonyoznak, a kakofóniát már nem tengerészek, hanem turisták hozzák létre nem elhanyagolható bevételi forrást jelenve az anyatelepülésnek. A földalatti megállójából a felszínre érkező mozgólépcsőn előbb a tenger illata, majd látványa ragadja magával az érkezőt.

A dél-francia város ikonikus épülete a Notre Dame de la Garde bazilika a régi kikötőtől délre, a város legmagasabb pontján áll, és Marseille bármely pontjáról jól látható. A lenyűgöző római-bizánci székesegyház tetejéről Szűz Mária tekint le, kilenc méteres szobra tömör aranyból készült, súlya meghaladja a négy tonnát. A kupolás bazilika gyönyörűen díszítetett belső tere bonyolultan díszített márványokat és falfestményeket rejt, a templomban felhalmozott érdekes fogadalmi relikviák miatt mindenképp látni kell. A dombról széttekintve pedig fantasztikus panoráma tárul elénk.

Kötelező olvasmány, kötelező látnivaló. Ha Marseille-ben járunk If vára kötelező látnivaló! Az erőd Alexander Dumas Monte Cristo grófja című művéből ismert. Marseille híres alakja ugyan nem is létezett, mégis minden turista meglátogatja képzelt élete leghíresebb állomását. A regény főhőse, itt raboskodott a történet szerint, s hogy a turistáknak megmaradjon az illúzió még a lyukat is belefúrták a tömlöc falába, amin keresztül a világ leghíresebb szökésére sor került. A valóságban a parányi szigeten ülő, 16. századi kastély-börtön leghíresebb lakója Mirabeau, a francia forradalom hőse volt. A várhoz mintegy húszpercnyi hajóúttal lehet eljutni és érdemes is, hiszen a szigetről fantasztikus kilátás nyílik a városra.

A szigettel néz farkasszemet a Palais du Pharo, mely egykor Napóleon tengerparti rezidenciája volt. Az 1858-ban épült kastély gyönyörű külseje vetekszik a palota belső szépségével, megéri betérni.

A város másik ikonikus figurája viszont nagyon is él: Zinadine Zidane pályafutása anno a mára már szentélynek minősülő Olympic de Marseille stadionjából, a Stade Vélodrome-ból indult. A marseille-i labdarúgás híres helyszínét egyórás látogatás keretében bárki megismerheti. A méltóságok szalonja, a páholyok, a sajtólelátó, az öltözők és a kijárat a híres pázsitra pár eurós belépő ellenében nyitva áll a nagyközönség számára.

A város legmagasabban található része a Panier kerület, melyet elsőként görögök laktak és állítólag az egyik legrégebbi városnegyed Franciaországban. Itt található a Centre de la Vieille Charité kulturális és kiállító központ, mely évszázadokkal korábban kórháznak és dologháznak épült. A Régészeti Múzeum is itt talált otthonra felbecsülhetetlen értékű egyiptomi gyűjteményével.

Marseille emblematikus sugárútja a La Canebiére a régi kikötőt köti össze a Szent Vince templommal. Az egy kilométeres utca a város gazdaságát volt hivatott hirdetni és azt az aranykort idézi, amikor a gyarmati áruk özönlöttek a hatalmas kereskedelmi kikötőbe. A XIV. Lajos utasítására létrehozott út két oldalát nagy szállodák és díszes házak övezik, melyek egykor Marseille leggazdagabb kereskedőinek rezidenciái voltak.

Ha nem csupán kulturális programokra, monumentumokra, klasszikus látnivalókra vagyunk kíváncsiak, Marseille akkor is bőven tartogat lehetőségeket.
A város környéki hosszan elnyúló partok sziklás öbleiben jó lehetőség nyílik sziesztázásra, vízi sportok kipróbálására, strandolásra. A Plage de Catalans homokos és jól kiépített strand, akárcsak a Plage du Prophéte partszakasz öltözőkkel és büfékkel, mely a városból busszal is közvetlenül elérhető.

Kóstolja meg a gasztronómiai specialitásokat is: bouillabaisse (halleves), les pieds et paquets (birkaaprólék boros szószban). A legenda szerint Vénusz istennő főzte férjének először ezt a tápláló hallevest, hogy álomba ringassa, míg ő Marssal enyelgett. Az ételt nem elsősorban a halak, hanem három elmaradhatatlan fűszer, a sáfrány, az édeskömény, és a narancshéj határozza meg. Először egyszerű halászok főzték ezt a levest maradék halakból, legkevésbé a hal fajtája, minősége volt a döntő. „Cours de bouillabaisse” halleves szakácstanfolyam keretein belül el is lesheti ennek a híres specialitásnak a titkait.

Vannak olyan rövid tanfolyamok is ahol a híres marseille-i olívaszappan, no meg a szamártejes szappanok előállításának fortélyait ismerhetik meg. Valaha dübörgött az üzlet, több száz műhelyben főztek szappant, manapság azonban már csak ötben készítik ezeket a tradicionális tisztálkodószereket. A Napkirály, XIV. Lajos rendeletben szabályozta, hogy "marseille-i szappan" elnevezést csak a régióban olívaolajból előállított szappanok kaphassanak. A marseille-i Szappanmúzeumot (mert ilyen is van!)a legnevesebb szappankészítő műhely, a Marius Fabre egykori tároló-ill. szárítóhelyiségében rendezték be. A kiállított darabok között a folyamatban használt középkori eszközök, szerszámok láthatók és persze be is szerezhetünk néhány nagyszerű szappant-újdonságot, vagy bővíthetjük gyűjteményünket régi sorozatokkal.

Ha pedig a pénztárcánk szab határt lehetőségeinknek, akkor sincs gond. Szerencsére Marseille-ben lépten-nyomon utcai attrakciókba, köztéri kiállításokba ütközünk, amik gazdaságos módon segítik a szórakozást. Egy minden különösebb cél nélküli séta is élvezetes lehet a város más és más arculatú negyedeiben. Összesen 111 negyed tapad össze, s ami összefűzi őket: a mediterrán őrület, a kuszaság, a tobzódás.

A Cours Julien tulajdonképpen egy sétálóutca, de így nevezik magát a Cours Lietaud és a La Plaine között elterülő, bohém éttermeiről, kávézóiról, bárjairól, kis színházairól és kulturális rendezvényeiről, meg aztán színes falfirkákkal tarkított redőnyeiről, falairól, kapubejáratairól ismert kerületet is. Érdemes elidőzni ebben a hangulatos negyedben.
Estaque, kis halászfalu közigazgatásilag Marseille része, a „festők útján” olyan helyszíneket csodálhatunk meg, melyek a nagy festőket, mint pl. Cézanne, Derain, Braque, Dufy, Fries is megihlették.

A filmipar is felfedezte magának a várost, a Taxi-szériát mindenki ismeri, mint ahogy a Szállítók is ismerősen csenghet, vagy elég a fentebb említett Monte Cristo grófja adaptációra gondolni. Ha figyelmesen járunk-kelünk a városban, akkor számtalan filmbéli helyszínre ráismerhetünk.

Ha Marseille környékét is szívesen körbejárnánk, mindössze 32 km-re keletre találjuk Cassist, az elbűvölő halászfalut. A vízparti sziklák, a csodás tengerpart, az öblök és a strandok egész napos programhoz nyújtanak festői hátteret. A hagyományos mediterrán konyha remekeit kóstolhatjuk végig a helyi éttermekben, a piacon pedig helyiek és turisták fékezhetetlen vággyal vásárolják a legjobb minőségű kolbászokat, sajtokat, olívaolajat, de még az aznapi reggelihez kerülő kenyeret is a kézműves péktől. De az aktív kikapcsolódásra is nyílik itt lehetőség, hiszen Cassis partjai a szörfösök és a vízi sportok szerelmeseinek körében is népszerűek, elképesztő sziklafala alatt pedig végig lehet sétálni. Igaz, ezt csak edzett, és egyáltalán nem tériszonyos embereknek ajánlatos.

Aix-en-Provence alig 20 percnyire fekszik Marseille-től, így mindenképp érdemes beiktatni ezt a bájáról és finom eleganciájáról híres, hamisítatlan provence-i várost a nyaralás egyik napjára. Aubagne, a kézművesek mekkája, a híres író és filmes, Marcel Pagnol szülőhelye is megér egy látogatást. Az apró település elsősorban arról híres, hogy a Francia Idegenlégió főhadiszállása itt működik.