A gaucho név hallatán képzeletünkben egy marcona, lovát peckesen megülő, feltűrt ingujjú macsó jelenik meg, aki marhákat terel és elnyargal a végtelen naplementében. Jorge Luis Borges, a XX. század argentin – és a világ irodalmának egyik leghíresebb alakja ennél költőibben és találóbban fogalmazott: „A gaucho a végtelen pampa fia. Nyílt, ősi erő feszül benne, szinte már titokzatos…” .

Az argentinok csikósa vagy cowboya szabadságra szomjazó, öntörvényű, a lovakkal és a gitárral is remekül bánó hazafi. Régen, az argentin pampákon a gaucho-k a puszták lovas vándorai, egyfajta hírhozók voltak, akik az uradalmakon is elláttak bizonyos állatok körüli munkákat. Nevüknek eredetét és gyökereiket is homály fedi; napjainkban több legenda, költemény és dal tartja életben és nagy becsben jellegzetes alakjukat. A XIX. században a birtokok örüli kerítések bevezetésével ért véget nomád életmódjuk, s ezzel egy időben vált fogalommá nevük.

Napjaink gauchóit paisanóknak hívják, ők az argentin pampák dolgos lovasai, akik a mezőgazdaság és állattenyésztés területein látnak el napi teendőket. Természetesen az igazi gauchók hagyományőrzői is láthatók Argentínában, bravúros gaucho bemutatók keretében. Sőt, még gaucho nemzeti ünnep is van a Dél-amerikai országban: december 6-án ünneplik a hős lovasokat.