Az óriásvidra, melyet elterjedési területének nagy részén "folyami farkasként" emlegetnek, Dél-Amerika egyik legjelentősebb ragadozója. Az akár 1,8 méter hosszúra is megnövő vidra a legnagyobb vidrafaj. Sajnálatos módon az óriás vidra Brazília egyik legveszélyeztetettebb állata. Az 1970-es évekig értékes bundájukért vadászták őket, jelenleg pedig az élőhelyük elvesztése és a környezetszennyezés fenyegeti őket. Élőhelyüket a bányászat, a fakitermelés és a folyók duzzasztása pusztítja. A brazil Pantanalban, a Cuiaba folyó partján, Porto Jofre környékén lehet a legjobban látni óriás vidrákat vadon.

Az óriás hangyászsün az egyik legfurcsább külsejű állat Brazíliában. A szakértők becslése szerint körülbelül 5000 példány maradt a vadonban. Ahogy a neve is mutatja, az óriás hangyászsün a legnagyobb az összes hangyászsün közül, és akár két méter hosszúra is megnőhet. Éles, medveszerű karmokkal és nagyon hosszú nyelvvel rendelkezik - ezek a tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy sikeresen fosztogassa a termeszvárakat és elkapja a rovarokat.

Brazília ad otthon a legnagyobb számban majmoknak a világon, melyek közül sok faj nem található meg sehol máshol a Földön. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű lenne felfedezni őket. Az olyan apró kis állatokat, mint a fehérpamacsos selyemmajom nehéz lencsevégre kapni, csak akkor járhatunk szerencsével, ha tudjuk mit keresünk. Érdemes fülünkre hagyatkozni és finom kis hívó hangjaik nyomán megkeresni őket. 20 centméter alatti nagyságukkal és 250 grammos súlyukkal a legkisebb állatok között tartják számon Brazíliában.

Annak ellenére, hogy lassúnak és esetlennek tűnik, látványosan jól alkalmazkodott a fák lombkoronájában való életmódhoz. Mivel sosem mozdulnak messzire a táplálékforrástól, szinte egész életüket a lombkoronában, fejjel lefelé lógva töltik. Fejjel lefelé esznek, alszanak, párosodnak és még szülni is fejjel lefelé szoktak. Még a belső szerveik is úgy alakultak át, hogy alkalmazkodjanak különleges életmódjukhoz. A szőrzetük a hasuk mentén elválik, hogy az esővíz könnyen le tudjon csöpögni. Szőrzetükben pedig speciális barázdák vannak, amelyekben algák élnek és mivel sosem sietnek, az algák felszaporodnak a bundájukban, ezáltal enyhe zöldes árnyalatot adva nekik, ami álcaként szolgál a ragadozókkal szemben. Brazíliának is van saját háromujjú lajhárja - a sörényes lajhár. Brazília délkeleti részén, az Atlanti-óceán parti esőerdőben fordul elő. A sörényes lajhár keresésére jó hely a Monte Pascoal Nemzeti Park Bahiában.

Brazíliában járva jó eséllyel találkozunk ezekkel a csodálatos hosszú csőrű madarakkal. Elsősorban az Iguazu-vízesés környékén és a keleti partvidéken, Rio és São Paulo közelében élnek. Gyümölcsökkel táplálkoznak, így nem ritka, hogy találnak egy nekik tetsző fát, akkor képesek órákon át egyhelyben ücsörögni és táplálkozni.

Ezek a nagy röpképtelen madarak, az afrikai strucchoz és az ausztrál emuhoz hasonlítanak leginkább. Érdekes módon a görög mitológiában Rhea az istenek anyja, a női termékenység és az anyaság istennője volt, azonban a valóságban a madaraknál a nőstény tojásrakása után a hímek veszik át a kikeltés és nevelés folyamatát.

Az arák a papagájcsalád vibráló színekben játszó tagjai. A pompás jácint ara a legnagyobb ara és a legnagyobb repülő papagáj a világon, hossza eléri a 100 centimétert. Bár az utóbbi években példányszámukat erősen veszélyeztette az illegális állatkereskedelem, Pantanal északi részén még így is szép számban láthatóak. Szívesen táplálkoznak a pálmafák alacsonyan lógó gyümölcseivel, így gyakran szemmagasságból figyelhetjük őket.

A brazil esőerdők egyik legszínesebb állatai közé tartoznak ezek a parányi állatok. Méretük nem nagyobb, mint az ember hüvelyujjának körme, így elég nehéz megtalálni őket a sűrű dzsungelben. Előfordul, hogy a szabadban - a növények levelein vagy sziklákon ülve - hívogatnak, de gyakrabban az erdő talaján a levelek alatt rejtőznek el. Az Amazon őserdejében számos endemikus nyílméregbékát találunk.