Mi történik: A migráció vezéralakjai a gnúk. Ők indulnak meg elsőként és őket követi a Serengeti csaknem minden lakója. Az állatok az esőfelhők vonulását követik, így jutnak mindig friss, zöld táplálékhoz és ivóvízhez. A csorda vándorlása során közel 3000 km-t tesz meg.
Hol táborozzunk: Januárban a Serengeti déli része és a Ndutu-tó vidéke tökéletes megfigyelőállásunk lehet. A szezonális táborhelyek, mint az Olakira Camp, a Serengeti Safari Camp és a Serengeti Under Canvas tökéletes választás az év ezen időszakában. A kényelmesebb állandó szállások, Ndutu Safari Lodge és Ngorongoro Védett Terület képzett szakemberekkel is rendelkeznek, esténként előadásokat tartanak e kivételes szépségű ökoszisztémáról.

Mi történik: az év első hónapjaiban körülbelül ötszázszázezer gnú borjú látja meg a napvilágot. A borjak a gnúk élőhelyének legdélibb részén, a Ngorongoro fennsík és az Olduvai Gorge füves pusztáin születnek meg. Az újszülöttek rendkívül gyorsan két-három percen belül lábra állnak, és ötperces korukban már képesek együtt vonulni társaikkal, és akár egy oroszlánt is lehagynak. Nem ritka, hogy a Serengeti nyugati határánál lévő Maswa Game Reserve-ig vonulnak februárban.
Hol táborozzunk: Ndutu és Kusini környéke ideális, innen rövid autókázással több vadban gazdag terület is elérhető. Központi elhelyezkedésének köszönhetően az apró Seronera tökéletes bázis novembertől júniusig. Hátránya, hogy népszerű hely, így esetenként zsúfolt lehet- de ezt kitűnő szolgáltatásainak és azok hírének köszönheti. A Seronera Wildlife Lodge az árérzékeny utazók számára lehet remek választás.

Mi történik: Márciusban a Serengeti legdélebbi részén megszűnnek az esőzések, a síkságok kiszáradnak, ekkor a hatalmas csorda összegyűlik, és nyugat felé kezd vonulni. A gnúk útvonalát több folyó is keresztezi. Az év nagy részében ezek vize viszonylag nyugodt, de a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű eső következtében felduzzadnak, folyásuk felgyorsulhat, így komoly akadályt képeznek a csorda előtt. A hónap közepéig a Thomson-gazellák és a zebrák megszülik borjaikat, akik aztán együtt vonulnak a csordával.
Hol táborozzunk: A Ndutu régió továbbra is nagyszerű hely a vadlesre az év ezen időszakában, ám ha teheti, kombinálja a közeli Ngorongoro-kráter meglátogatásával! A világhíres vadrezervátum a világ hét csodája közé tartozik. A Ngorongoro kráter, mely a világ legnagyobb vulkanikus krátere 19,2 km átmérőjű, 610 m mély és 304 km²-en terül el. Hatalmas számú, több mint 25 000 emlősnek szolgál otthonául. Rengeteg zebra és antilop, elefánt, gnú, gazella, bivaly, oroszlán, leopárd, varacskos disznó, gepárd és hiéna is megtalálható itt. Vulkánok, hegyek, síkságok, tavak, erdők, és régészeti helyek teszik változatossá ezt a pompás tájat. A meredek kráterfal nem akadályozza az állatokat a mozgásban, de sokan maradnak a kráter aljában, ahol élelem és víz is bőségesen található. A kráter a védett fekete orrszarvúk otthonául szolgál.

Mi történik: A déli területek már nem nyújtanak elegendő vizet és táplálékot, így a vadon urai a Serengeti Nyugati Folyosója felé indulnak. Lassan vonulnak keresztül az erdős és magas füves területeken elhaladva a Moru Kopjes sziklái mellett, árnyékot keresve a Mbalageti folyó medrénél.
Hol táborozzunk: Moru Kopjes hegy Tanzánia egyik legismertebb látványossága, a közelében lévő Dunia kempingből pedig lélegzetelállító panoráma tárul a látogatók szeme elé. A Serengeti Serena Safari Lodge hasonlóan varázslatos látványt és barátságos szállást kínál. Arra azonban fel kell készülni, hogy heves esőzések idején az utak nehezen járhatóvá válnak, inkább nevezhetők ingoványnak, mint útnak ilyenkor. Kárpótlásul viszont kevés látogatóval számolhatunk.

Mi történik: Május vége felé a csordák elhagyják a Nyugati Folyosót és a Serengeti északi síkságai és erdőségei felé indulnak, érezve az északon, az emberi határ túlsó oldalán fekvő Masai Marán hulló esőket. Nagyobb rajok indulnak a Seronera régió felé is, de jellemzően a Dutwa-síkság és a Mbalageti folyó felé veszik az irányt. Májusban esőáztatta, nehezen járható utakat, de ezzel együtt kedvezőbb árú szállást találhat az utazó. A bónusz, hogy a magasra nőtt füves szavannát tarka virágok díszítik.
Hol táborozzunk: A Seronera régió biztos nem okoz csalódást, de ha sikerül a Nyugati Folyosóhoz közeli Mbalageti táborban foglalni, akkor valóban karnyújtásnyira lehet a szavanna királyaitól. A hónap végéhez közeledve a szakértők a Grumeti folyó vidékét ajánlják vadlesre.

Mi történik: A friss, zsenge és ásványi anyagokban gazdag legelők ellenállhatatlanul vonzzák az állatokat, amelyek végül június végén, július elején elözönlik a kenyai Masai Mara rezervátumot. A délről érkező csapatok itt találkoznak egy másik csordával, a Mara térségben honos gnútömeggel. Ez a megközelítőleg százezer állat a Loita síkságain és dombjain él, mígnem a száraz évszak nehéz napjaival elérkezik az idő, hogy felkeressék az örökzöld Mara folyó medencét.
Hol táborozzunk: A legkiválóbb hely a Grumeti folyó környéke; a Grumeti Serengeti sátortábor vagy a Kirawira tábor hibátlan választás ezen időszakban. A Faru Faru River Lodge, a Sabora sátortábor és a Sasakwa Lodge stílusos szálláshelyek közvetlen kapcsolattal a folyó északi szakaszával.

Mi történik: Az átkelés folytatódik, Kenya várja a vadakat. A Kenya dél–keleti csücskében fekvő Masai Mara Nemzeti Rezervátum van, hogy már júniusban, de előfordul, hogy csak augusztusban fogadja évről évre visszatérő vendégeit. A vándorlás egyik leglátványosabb része, mikor az állatok júliusban átkelnek a Mara folyón. Legtöbbször egy nyugodt vizű partszakaszt választanak, ahol a túlparton nincs ragadozókat rejtő növényzet, de még így is sok állat megsebesül, vagy belefullad a gyors folyású folyókba. A meredek partokon pedig hemzsegnek a krokodilok, amelyek éves lakomájukra várnak. Azok az állatok, melyek sikeresen átkeltek addig nem folytatják útjukat, amíg a csorda egésze át nem jutott a folyón.
Hol táborozzunk: A Lamai Wedge a Serengeti északi részén található csodás földdarab, a Mara folyó és a kenyai határ között. Tökéletes elhelyezkedésének köszönhetően könnyen elérhető a Sayari táborból és a Lamai Serengetiből is. A luxus szafarilánc, a Serengeti Bushtops is üzemeltet szállást a Mara közelében, akárcsak a számos szezonális táborhely, mint a Lemala Mara vagy az Olakira.

Mi történik: Az év legzsúfoltabb hónapja, nem meglepő, ha esetenként 50 terepjáró sorakozik a folyó partján, utasfülkéikben izgatott turistákkal. Folytatódik a folyón való átkelés. A sebes sodrású folyók ijesztő akadályt jelentenek, de a csorda nem fordulhat vissza. Az átkelés páratlan látvány, állatok ezrei vetik magukat a magas partról a vízbe. A legtöbben biztonságban megérkeznek a túlpartra, egyik-másik állatot viszont elviszi az ár, vagy elragadják a víz felszíne alatt várakozó krokodilok. A leopárdok, gepárdok, hiénakutyák és foltos hiénák sem kímélik azokat az állatokat, melyek lemaradnak vagy elkóborolnak a csordától. Az elejtett gnúk mellett megjelennek a keselyűk.
Hol táborozzunk: Kenyában zavarba ejtően gazdag a választék a legkülönbözőbb kategóriájú szálláshelyekből. Csúcsszuper táborok várják az ide érkezőket a nemzeti park területén: Mara Serena Lodge, Mara Intrepids, Rekero Camp és a Governors’ Camps – mind a Masai Mara Nemzeti Park nyugati felében találhatók, közel az átkelőponthoz.

Mi történik: Minden szem a Masai Marára szegeződik. Kisebb vadcsapatokat a Serengeti északi részén is láthatunk, de a fókuszban minden kétséget kizáróan Kenya áll. A gnúk már szinte mind átkeltek a vízen, oroszlánok, csimpánzok, hiénák népesítik be a friss, zöldellő területet. Bár a gnúk vonulása leginkább az őrzött vadvédelmi területeken belül zajlik, az orvvadászok illegálisan mégis több ezer állatot fognak be és gyilkolnak le. Dróthurkokkal, mérgezett nyilakkal és lőfegyverekkel felszerelkezve vadásznak az állatokra, a húst és a trófeát pedig eladják a lelkes vásárlóknak. Önkéntes és hivatásos erdőőrök csapata járőrözik a védett területeken, de a terület nagysága miatt szinte lehetetlen teljesen megóvni.
Hol táborozzunk: Több érv is szól a Mara mellett – a nyári tömeg ritkul, ám a vadak továbbra is nagy számban érkeznek e területre. Ha biztosra akarunk menni, akkor a Bateleur tábor, a Masai Mara alaptábor, a Fügefa tábor, a Kormányzó táborhelye, a Kicheche Mara, a Mara Bushtops, a Mara Porini és a Porini oroszlán tábor jó szívvel ajánlható. Olcsóbb szálláshelyből (ha kevés is, de van) az Oloolaimutiek közelében és a Talek kapunál lévőket javasoljuk.

Mi történik: Búcsú Kenyától. Októberben az esők és velük együtt a vadak újra délre, a Serengeti felé vonulnak. Ekkor megfordul a menetelés iránya, a csordák pedig elindulnak a déli legelők felé. A természet szavának engedelmeskedve az állatok újra átkelnek a folyókon. Október végére a vándorlók a Serengeti déli részének kiterjedt síkságaira érkeznek, ahol új generációk születnek, hogy újrakezdjék az élet körforgását.
Hol táborozzunk: Az év tizedik hónapjában a Kuka-hegy lábánál lévő magán szálláshelyet, a &Beyond’s Klein’s-t ajánljuk Loliondoban. Csodás kilátást és makulátlan vendéglátást kínál az ide betérőknek versenytársaival, a Nomad’s Serengeti Safari táborral és a Nduara Loliondo táborral egyetemben.

Mi történik: Úti cél: Tanzánia. A száraz vidék egykettőre átalakul ott, ahol esik az eső. Néhány napon belül zöld hajtások kandikálnak ki a talajból, majd az egész vidék fűruhába öltözik. A tápanyagban gazdag, lédús, zsenge fűszálaknak a gnúk nemigen tudnak ellenállni. Ezek az állatok meg tudják állapítani, hol esik az eső, és ebben még a rendkívüli távolságok sem akadályozzák őket. Senki sem tudja biztosan, honnan tudják, hogy a Serengeti másik végében esik. Lehet, hogy látják a távolban tornyosuló viharfelhőket, vagy érzik a nedvességet a száraz levegőben? Bármi legyen is a válasz, ahhoz, hogy a csordák életben maradjanak, újra útra kell kelniük Tanzánia felé.
Hol táborozzunk: November elején a Lobo Wildlife Lodge még jó választás, de a hónap második felétől érdemesebb délebbre fekvő helyet választani. Ilyen a Serena’s Mbuzi Mawe sátortábor vagy az előkelő Four Seasons Serengeti Safari Lodge. Mindkettő a fő vándorlási útvonal közelében található és remek kikapcsolódást ígér.

Mi történik: A kör bezárul, a mesés állatcsordák visszatérnek délre. A szavannák kizöldülve hatalmas állatmennyiségnek biztosítanak legelőt. Aki járt már a tömeges vonuló gnúk nyomában, vagy volt alkalma meglesni az épp nyújtózkodó oroszlánokat, biztos, hogy egy életen át nem felejti el ezt az élményt. Ahogyan a gnú sem felejti, hogy figyelmét egy pillanatra sem veheti le az esőfelhők helyzetéről.
Hol táborozzunk: A Seronera és Ndutu területek szezonális táborhelyei és egyéb szállásai felkészülten várják az újabb vonulást, a várakozás izgalmát pedig ismeretterjesztő túrákkal oldják.