Ahhoz, hogy az országba bejussunk még mindig át kell esni pár procedúrán, de ez talán még az út kalandos oldalához is hozzáad egy keveset. Már az is felér egy Indiana Jones mutatvánnyal, hogy a központtól körülbelül 25 kilométerre található óriási Beijing Capital International Airport-ról kikeveredjünk a taxikhoz. Olyan hatalmas és steril repülőtérről beszélünk, mint amit egy nagy költségvetésű sci-fi film díszleteként építettek, valahol a Holdon. Egy szó, mint száz, aki egyszer itt végigsétál, az biztos nem felejti el a hangulatát.
A reptéri andalgás után azonban ideje a nyakunkba venni a lábunkat, mert bár a kínai idegenvezetők előszeretettel mondják, hogy minden látványosság csupán fél órára van egymástól, ez valahogy soha nem igazolódott be a pekingi forgalom közepette.
Pekinget körüljárni egy igazi körutazás, úgy is, hogy el sem hagytuk a városhatárt – a Nagy Fal, a Tiltott város, a Tienanmen tér, a Nyári palota, nem beszélve az ősi hutong sikátorokról vagy a fenséges császári parkokról. A világ egyik legnagyobb és folyamatosan fejlődő országának fővárosa éppen annyira összetett, mint amennyire lenyűgöző. Ha az ételek vonzanak minket, az olcsó sör és az asztali etikett hiánya, vagy a parkokban – tajcsicsuan gyakorló, táncoló és tollaslabdázó helyiek szomszédságában – elfogyasztott minőségi teák, esetleg a még mozgó, nyársra tűzött bogarak íze, akkor Peking a nekünk való hely. Kevés olyan város van a világon, mely felvehetné a versenyt Peking történelmi panorámájával.
Talán csak Sanghaj az, ami vonzó ellentétpárként kiállhat vele szemben. Itt már nem a tradíciók és a keleties hangulat a lényeg, hanem mindezek és a nyugatias életérzés keveredése. Hogy egyensúlyban van-e a kettő, azt csak az döntheti el, aki járt már itt. De az biztos, hogy építészetileg egy olvasztótégely, ugyanis a híres és csillogó Pudong városrészben álló üveg-acél felhőkarcolók mögött ott húzódnak az 1920-as 1930-as évek art deco épületei, a jezsuita katedrálisok, a zsinagógák és a buddhista szentélyek is, melyek mindent túléltek; még a 20. század város-átmodellezést is.
De az utazók, főleg a magyarok nem pont érdekes építészete miatt érkeznek Sanghajba. Első és legfontosabb jellemzője a többi kínai várossal szemben, hogy viszonylag olcsó. Bár nem a telkek és az autók, de az étkezés, az elektronikai cikkek és az ajándékok igen. A második pozitívum, hogy a sanghajiak segítőkészek; van pár furcsa szokásuk, de ha tanácstalanok vagyunk és nem tudjuk merre tovább a városban, készséggel segítenek. A legtöbben már angolul is tudnak, ha pedig nem akkor előkapják a telefont és fordító applikációt.
Szintén rendkívül fontos tudni, hogy Sanghaj nemcsak Kína, de a világ egyik legfontosabb gasztronómiai központja is. Ha végigsétálunk az utcákon találunk szecsuani, kantoni és ujgur különlegességeket, valamint thai, japán, vietnami, indiai és nyugati éttermeket is. Minden illatos, színes és finom. Van itt minden az utcai kifőzdétől kezdve a fine diningig.
Sokan talán még nem is hallottak róla, de a két kínai nagyvárosnak van egy kevésbé ismert vetélytársa is, ahol ugyan olyan szívesen pihentek meg az uralkodók, mint a költők, szerzetesek, kereskedők, kurtizánok, szélhámosok és harcosok. Bár az az időszak, mikor Xī’ān a virágkorát élte és kultúrák, valamint vallások találkozási pontja volt, a 10. század elején befejeződött, attól még ősi hangulatát elég látványosan megtartotta. Talán pont azért csábít át annyi látogatót a zajos, modern nagyvárosokból. Itt még tényleg a Ming korabeli falakon sétálhatunk végig, melyeket vörös-arany lampionok és zászlók díszítenek, itt láthatjuk a híres agyaghadsereg katonáinak eredetijeit, és az éjszakai piacokon úgy sisteregnek a frissen készülő ételek, mint sehol másutt.
Ha mindezt a kínai varázslatot első kézből szeretnék megtapasztalni, akkor a 8 napos Kínai császárvárosok – körutazás magyar idegenvezetővel lehet a legmegfelelőbb választás. Kevesebb időt felesleges rászánni egy ekkora utazásra.
Szerző: Gerencsér Dóra
