Az empanadákat leginkább úgy lehet leírni, mint kis, zseb formájú, forró töltelékkel teli süteményeket; az empanadák félhold alakú, pelyhes tésztájú piték, amelyek egész latin világban közkedveltek. Könnyen elkészíthetők, olcsók és finomak. Az étel neve a spanyol empanar szóból ered, ami szó szerint annyit jelent, hogy kenyérrel borított vagy panírozott. Az empanadák valószínűleg a spanyolországi Galíciából származnak, ahol a földeken dolgozó emberek számára könnyen szállítható és laktató ételként készítették. Kellő energiát és tápanyagokat biztosítottak a kemény munkával töltött napokon. Aranyszínűre sütik és a regionális preferenciáktól függően különféle fűszeres húsokkal és zöldségekkel töltik meg. A córdobaiak állítják, az övék a legjobb!

A pisto egy La Manchából származó hagyományos spanyol étel, amely különféle főtt és sült zöldségekből, paradicsomból, hagymából, paprikából és cukkiniből áll. Nagyon hasonlít a híres ratatouille-ra. Az ételt hidegen előételként vagy melegen köretként is kínálják. Úgy tartják, hogy a pisto a mórok által került Spanyolországba, akik alboroniának hívták. Ma a pistonak córdoba-szerte is számos változata létezik, olyan hozzávalókkal, mint a burgonya, a sütőtök vagy a sonka.

A forró nyári napok tökéletes eledele a gazpacho nevű hideg leves, amely zúzott paradicsomból, apróra vágott uborkából, hagymából, paprikából, ecettel és olívaolajjal készül. Az étel a történelmi pályafutását könnyű ebédként kezdte, amelyet a feleségek vittek a mezőn dolgozó férjeiknek. Később a nagy lakomák végén kezdték tálalni, ma már inkább népszerű előétel. Spanyolország-szerte számos gazpacho változat létezik, például a gazpacho blanco (fehér gazpacho) vagy az ajo blanco, ami egy málagai specialitás.

Az 1817-ben megszületett tortilla de patata a néphagyomány szerint Tomás de Zumalacárregui tábornok nevéhez kötődik, aki, hogy a szűkös készletek ellenére jóllakassa a seregét megalkotta ezt a fogást. Az étel fő összetevője a vékonyra szeletelt burgonya és a tojás, így alapvetően egy nagyon vastag burgonyás omlettről van szó, amely készre sütve egy frittatára hasonlít. Vannak olyan regionális változatok, amelyek chorizo kolbászt, cukkinit, zöldpaprikát vagy gombát is tartalmaznak. A variációktól függetlenül Córdobaban is szeletelve vagy apró kockákra vágva tálalják.

Ez az córdobai hideg mandulaleves a gazpacho elődjeként ismert; a mór középkorban keletkezett, több évszázaddal megelőzve a paradicsom és a paprika megjelenését. Az ajoblanco hagyományosan ecettel és vízzel megnedvesített szikkadt kenyér, bőséges mennyiségű friss fokhagyma és mandula pürésített keverékéből állt. A modern receptek gyakran tartalmaznak olyan összetevőket is, mint a tej és a zöld szőlő. Az ajoblanco tökéletes előétel egy nyári ebédhez, a legjobb, ha jól behűtve, olívaolajjal meglocsolva, pirított mandulával körítve fogyasztjuk.

A rabo de toro egy hagyományos andalúzi étel, talán éppen Córdobaból, amelyet ma már Spanyolország-szerte fogyasztanak. Minden régiónak, sőt minden étteremnek megvan a saját receptje, de általában ökörfark, olívaolaj, hagyma, fokhagyma, sárgarépa, zeller, paprika, paradicsom, vörösbor, száraz sherry, babérlevél és petrezselyem kombinációjával készül. A lassan párolt pörköltet általában sült burgonyával tálalják. Úgy tartják, hogy a rabo de toro a római időkből származik: amikor bikaviadalon megölt bika farkát ünnepélyesen elfogyasztották.

A salmorejo egy frissítő, hidegen tálalt córdobai leves. Különösen népszerű a meleg, nyári napokon, amelyből Córdobaban akad bőven. Pürésített paradicsomból, kenyérből, fokhagymából, olajból és ecetből áll. A sűrű és krémes salmorejót gyakran díszítik olyan összetevőkkel, mint a keményre főtt tojás vagy a spanyol sonka. Olykor pirítóssal vagy omlettekhez adott mártásként is tálalható.