A legpirosabb, legérettebb paradicsomokat, olívaolajat, fokhagymát, kenyeret, paprikát és uborkát selymesen simára turmixolnak, majd lehűtik, és tálakba vagy poharakba öntik. A dél-spanyolországi Andalúziában nyáron minden nap fogyasztják, és a tapasbárokban mindig van egy kancsó a pulton. Kóstolja meg a córdobai salmorejo-t is, ami egy sűrűbb változat, gyakran ibériai sonkadarabokkal a tetején tálalják.

A valenciai régióban azt állítják, hogy ha akarunk az év minden napján más-más ízesítéssel kóstolhatjuk, de most maradjunk a leghagyományosabb változatnál. A valenciai paella hozzávalói közé tartozik a csirke vagy nyúl, a sáfrány, a futóbab és a vajbab. A legfontosabb elem azonban a rizs, ideális esetben a Spanyolország keleti partvidékén termesztett Calasparra fajta, amely különösen jól magába szívja az összes ízt.

A fekete disznók a nyugat-spanyolországi magyaltölgyek között kóborolnak, hogy megtalálják a makkot, amely a márványos, magenta Ibérico sonka jellegzetes diós ízét adja. A vastag pirítósdarabokat fokhagymával és paradicsommal bedörzsölik, néhány csepp olívaolajjal megspriccelik, majd jön a fenséges jamón. Gyorsan kész és nagyon finom!

Cseréptálban sercegő garnélarák, csábító illattal. Olívaolajban megpirítanak egy kis fokhagymát és zöld chilit, amire hamarosan rákerül a garnélarák, néhány perces összeforgatás után jön a friss petrezselyem. És már tálalható is! Nem is lehetne egyszerűbb, nem is lehetne finomabb.

Tojás, burgonya, hagyma... ennyi. A spanyol omlett sokkal több, mint egy egyszerű rántotta. A burgonyát és a hagymát olívaolajban lassan megpirítják, majd összekeverik a felvert tojással, hogy az ízek összeérjenek. Ekkor következik a chorizó, a sonka, a spenót, a cukkini vagy bármit, ami éppen kéznél van, hogy szinte a semmiből is ízletes étel kerüljön az asztalra.

Talán a tapasok közül a legkedveltebb a patatas bravas. Az ország különböző régióiban számos változatban ismert, ami közös bennük, hogy sült krumplit tartalmaznak. Madridban a bravas szósz édes és fűszeres pimentónból (spanyol paprika), olívaolajból, lisztből és húslevesből készül - de soha nem paradicsomból. Van, aki fokhagymát is ad hozzá, mások egy csipetnyi fino sherryt.

Az utazók rendszerint azt állítják, hogy azért mennek Segoviába, hogy megcsodálják a bámulatos római kori vízvezetéket, a mesebeli várat vagy az elegáns katedrálist, de valójában mindez csak arra jó, hogy belekóstoljunk a város különleges konyhájába. Segoviában ez pedig vagy sült malacot vagy bárányt jelent. A húst hatalmas fatüzelésű kemencékben sütik, és olyan puha, hogy egy cseréptányér oldalával szeletelik. Mennyei!

A ratatouille spanyol változata az egész országban felbukkan különböző változatokban, de a legjellemzőbb a Madridtól délre fekvő La Mancha síkságának vidékén. A hagymát, fokhagymát, cukkinit, paprikát és paradicsomot olívaolajban lassan sütik meg; ez az étel nem szereti, ha sietünk vele - vallják a spanyolok. Általában előételként tálalják, olykor tükörtojással vagy chorizóval, de köretként is kiváló.

Minden spanyol azt állítja, hogy a legjobb fokhagymás csirkét a nagymamája készíti. A hámozatlan fokhagymagerezdeket olívaolajban megpirítják, hogy ízesítsék az olajat, majd kiveszik, mielőtt hozzáadnák a csirkedarabokat. Amikor az megpuhult, a fokhagyma visszakerül a csirke mellé némi rozmaringgal, kakukkfűvel és egy kis száraz sherryvel vagy fehérborral. De ahány ház, annyi szokás, mindenképpen ki kell próbálni!

A spanyolok karácsonykor hatalmas mennyiségű turrónt, azaz mandulás nugátot fogyasztanak. A legtöbbet az Alicante tartománybeli Jijona kisvárosban készítik, helyben termesztett mandulából, mézzel és tojásfehérjével keverve. Két alaptípus létezik: a Jijona nevű lágy, sima változat és a kemény, manduladarabokat tartalmazó Alicante turrón.