A sarki róka az egyetlen Izlandon őshonos szárazföldi állat. A szigeten túlélték az utolsó jégkorszakot, és a vastag jégréteg visszahúzódása után is megmaradtak. Ez a meglehetősen kedves állat - más néven fehér, sarki vagy hóróka - Izland szomszédos országaiban őshonos. Mivel a sarkvidéki tundrán él, Grönlandon, Észak-Norvégiában és Lappföldön is találkozhatunk vele.

Érdekesség, hogy a fehér sarki róka álcázás céljából változtatja a bundája színét. Télen fehér, nyáron viszont barna. Izlandon a sarki róka legnagyobb populációjával ott találkozhatunk, ahol a madárvilág a leggazdagabb, a Westfjordokban. A rókákat ebben a régióban a Hornstrandir Természetvédelmi Terület védi a vadászattól, így ennek eredményeként virágzik a populáció. Látogassunk el a Súðavíkban található Sarki Róka Központba, ahol többet megtudhatunk erről a különleges fajról.

Bár nem endemikus faj, a rénszarvas az egyik olyan vadon élő állat, amellyel az izlandi vidéken találkozhatunk. Ezeket az emlősöket a XVIII. században hozták át Norvégiából pásztorkodás céljából, de a rénszarvastartás soha nem indult be igazán. Ennek eredményeképpen ma már szabadon kóborolnak Izlandon. Az egyetlen régió, ahol rénszarvasokkal találkozhatunk, Izland keleti része. Ha nyáron látogatunk el ide, nagyobb eséllyel láthatjuk őket a Snæfell-hegy, Vesturöræfi és Brúaröræfi környékén, télen inkább a partvidékhez közelednek.

Izland egyik legikonikusabb háziállata az izlandi póni, mely a sziget őshonos fajtája. Magassága 121-131 centiméter között alakul, testfelépítése zömök, nyaka izmos, lábai kemények. A fajta jellegzetessége az úgynevezett tölt mozgás, mely az ügetés és a vágta közötti átmenet, a világon egyetlen másik lófajta sem tudja ezt a járásmódot. Izland elszigeteltségből adódóan tisztán megőrizte ezt az ősi fajtát. Az izlandi tenyésztőegyesületet 1904-ben alapították, és az egyedeket 1923 óta törzskönyvezik.

Izlandot Európa bálnafigyelő fővárosának tartják, ami nem véletlen, hiszen számos bálnafaj él a távoli északi szigetet körülvevő vizekben. A leggyakrabban megfigyelt bálnafajok a hosszúszárnyú bálna, a közönséges barázdás bálna, grönlandi bálna, nagy ámbráscet, a beluga és – Földünk legnagyobb állata – a kék bálna.

A „gyilkos bálnák” néven is ismert orkák - bár valójában a delfinfélék családjába tartoznak - télen érkeznek Izland tengereire. Ha a nyugat-izlandi Snæfellsnes-félszigetre utazunk egy kis szerencsével lencsevégre kaphatunk néhányat a partról vagy egy csónaktúra során. Az orkák ezeken a területen jól érzik magukat, mivel heringek lakomája várja őket ebben az időszakban. Ha télen látogatunk el erre a területre, akkor jó eséllyel lehetőségünk nyílik az északi fény megfigyelésére is.

Egy másik tengeri állatfaj, amelyet Izlandon látni lehet, a fóka. Különböző kolóniák vannak, elsősorban kúpos és a borjúfókák. Néhányuk a Reykjavík melletti tengerben él, ezért érdemes nyitva tartani a szemünket, ha a kikötő melletti sétányon járunk. A dél-izlandi Jökulsárlón gleccserlagúna jeges vizében is láthatjuk őket játszani. Ez az ország egyik legnépszerűbb látnivalója, egy éteri szépségű hely, ahol a Vatnajökull gleccserről a lagúnába belefolyik a jégdarabokkal vegyített olvadékvíz.

Fehércsőrös delfinekkel általában akár 100 fős csapatokban találkozhatunk, az oldalukon és a hasukon lévő fehér csíkokról ismerhetők fel. A disznódelfinek a legkisebb cetfélék Izlandon, rövid orrúak és ovális alakúak. A partról is kiszúrhatjuk őket, mivel a delfinekhez és a bálnákhoz képest általában közelebb maradnak a parthoz.

A leggyakoribb tengeri madárfajok, melyet évszaktól függetlenül megfigyelhetünk a szulák, az alkák, kormoránok, sirályok, csüllők. Azonban van pár olyan különleges madárfaj, melyet csak ebben az országban fedezhetünk fel, némelyiket csak az év bizonyos évszakában. Összegyűjtöttük melyek is ezek.

Ha atlanti lundákat szeretnénk látni tavasszal vagy nyáron érdemes jönni. Ekkor fészkel a globális populációjuk mintegy 60%-a Izlandon, ami évente körülbelül 8-10 millió lundának felel meg. A viccesen ügyetlen kis madarakat igazi élmény meglesni repülés közben, vagy amikor megpróbálnak leszállni a vízre. A tengeren való landolásuk a legtöbbször csobbanással és a víz felszínén való bukdácsolással végződik. A bájos kis madarakat Reykjavík kikötőjéből, a Westman-szigeteken és a Látrabjarg madárszirteknél, az ország nyugat-fjordjaiban figyelhetjük leggyakrabban. A lundák populációi világszerte fogyatkoznak, ezért ügyeljünk arra, hogy tisztes távolságban maradjunk, ha a területükön járunk, nehogy megijesszük őket.

Gyönyörű látványt nyújtanak a csigaforgatók, melyek Izland part menti területei és rétjeit népesítik be. Ezek a különleges madarak lenyűgöző fekete-fehér színűek, hosszú, tűszerű, narancssárga csőrrel és élénkvörös szemekkel. Bár a legtöbb csigaforgató ősszel délre, Nyugat-Európába vándorol, néhányuk Izlandon marad. Ez azt jelenti, hogy télen-nyáron láthatjuk őket.

A tavasz közeledtét Izlandon az aranylilék élénk hangja jelzi. Sok más izlandi madárhoz hasonlóan az aranylilék tavaszra és nyárra érkeznek erre a területre, majd az őszt és a telet délebbre vészelik át. A különleges madár a XIX. századi költőt Páll Ólafsson-t is megihlette, aki arról írt, hogy az aranylile érkezése elűzi a telet. A versből egy népdal született melyet országszerte ismernek a helyiek.

A sarki csérek hírhedtek arról, hogy a fészküket hevesen védik, fészkelési időszakban így óvatosan kell megközelíteni őket. Reykjavíkban a tavak körül is megfigyelhetjük őket egy-egy városi séta során.

Tekintsünk fel az égre és figyeljük meg a sólyomfélék legnagyobbikát, az északi sólymot. Szárnyfesztávolsága az 1.2 métert is elérheti, az erős és gyors madár Izland nemzeti állata. Az észak-izlandi Mývatn-tó környékén gyakran felbukkannak, így érdemes az eget kémlelni, ha a környéken járunk.