Rövidebb izlandi utazás esetén célszerű bázisnak a fővárost választani, és innen indulni egynapos csillagtúrákra. Reykjavík gyalog is könnyűszerrel bejárható és felfedezhető. A dombtetőre épült, betonból készült Hallgrímskirkja a város szimbóluma; az evangélikus templom egyszerre idézi meg a bazaltoszlopokat és Izland egyik leglátványosabb hegycsúcsát, a Hraundrangit is. Ne hagyjuk ki a kikötőt, a bolhapiacot, a sétálóutcát és a tengerparti sétányt sem! Európai léptékű építészethez szokott szemünknek furcsa lehet, hogy az országgyűlés egy kicsi, modern irodaépületben működik, a kormány pedig egy apró és szinte jellegtelen épületben székel, keressük fel! A viking történelem irányt fogékonyak válasszák a Nemzeti Múzeumot, a Perlanban található, panoptikumszerű kiállítást. A városszéli Perlant könnyű felismerni nagy félgömb alakú kupolájáról; funkcióját tekintve egy kulturális komplexum. Érdemes megnézni az egykori víztározóból kialakított épületet, s körbejárni a kilátót, mert így az egész város szemünk elé tárul a hegyekkel és a tengerrel együtt.
Ha van egy péntek vagy szombat esténk Reykjavíkban, nem szabad kihagyni az izlandiak nagy alkoholgőzös kocsmatúráját, az úgynevezett rúnturt. Talán a sok éves lemaradásukat akarják behozni, hiszen a sörfogyasztás és forgalmazás egészen 1989-ig tilos volt. Az alkohol forgalmazása állami monopólium, forgalmi dugóval is csak péntek esténként találkozhatunk, az állami italmérések előtt. Az esti Reykjavíkban hatalmas élet van, sörrel vagy a nélküle is élmény elvegyülni a forgatagban.
A fővárost magunk mögött hagyva egy napot mindenképp érdemes az úgynevezett arany körútra vagy arany háromszögre szánni, ez minden izlandi utazás „kötelező” programja. Ennek első állomása a Pingvellir nemzeti park. A park területén az eurázsiai és amerikai törésvonalak által létrehozott hasadékok között vezet az út, csodálatos vidék patakokkal, hegyekkel, békésen megbúvó házikókkal, templomokkal. Nem is lenne izlandi nevezetesség, ha nem lenne vízesése.
Történelemkönyvekből is ismerős lehet a hely, az őslakos vikingek itt hozták létre az ország első parlamentjét 930-ban. A nemzeti park ezzel fel is került az UNESCO világörökségi listájára. Egy-egy parlamenti ülésszak mindössze két hétig tartott, s ezen rövid idő alatt kellett minden államügyet megvitatni.
A háromszög második csúcsa a Gullfoss-vízesés, a Hvitá folyó kanyonjában: a folyó a vízeséstől mintegy egy kilométernyire kezd megérkezni a három lépcsőfokból álló mederszakaszra, majd hirtelen két lépcsőfoknyit zuhanva előbb 11, majd 21 méterről szakad a völgybe. A zuhatag mögé is benézhetünk, ha nekiindulunk a vizes ösvénynek, vagy teljes egészében is megcsodálhatjuk a vízesést a képződmény tetejéről. A látogatóközpont étteremében pedig a hihetetlenül finom és gazdag levesekből a repeta ingyenes, izlandi viszonylatban kevés pénzért is jól lakhatunk.
A harmadik csúcspont a minden gejzírek névadója a Geyser. A szúrós, kénes szagú terület fő attrakciója a Strokkur, az ügybuzgó gejzír, amely hatpercenként tör ki, akár harminc méter magasba, így csak készenlétben kell állni a fényképezőgéppel.
Izlandon azonban nem csak az szökőforrások ilyen aktívak, a vulkánok sem maradnak le a képzeletbeli versenyben. Az Utazás a Föld középpontja felé Jules Verne egyik leghíresebb regénye.
A szövegben Saknussemm azt állítja, hogy felfedezett egy utat a Föld középpontja felé a Snæfell vulkánon keresztül. Ennek mi magunk is utána járhatunk, ehhez nem is kell mást tennünk, mint túrafelszerelésben nekivágni az 1446 méteres vulkánnak. A kiadós túra után a csúcsról visszatérve, -cáfolva vagy igazolva Vernét- biztos megéhezünk. A félsziget északi részén lévő Bjarnahöfn-ben a cápamúzeum meglátogatása után érdemes kipróbálni a helyi specialitást, a hákarlt, ami nem más, mint rothasztott cápahús. A cápát felszeletelik, a húst elássák, s hagyják pihenni, gyakran hónapokig. Miután a méreganyag távozott, előszedik, letisztogatják, majd a csendesen bomló, továbbra is orrfacsaró szagú darabokat felakasztják száradni, további hetekre. Miután a szakértők úgy döntenek, hogy a folyamat bevégeztetett, a porhanyós, nagyjából szalonnaállagúvá vált húst apró darabokra vágják, s az ily módon készen áll a fogyasztásra. Előételként, pálinkakorcsolyaként, de főételként is tálalják. Kevésbé bevállalósok válasszák az étlapról a harðfiskurt, ami szárított hal vajjal. Miközben ezt falatozzák jusson eszükbe, hogy a szárított hal egész 1413-ig hivatalos fizetőeszköz volt a szigeten.
Mondjuk a bálnákat érdemesebb inkább meglesni (még mielőtt elvermelnék őket), erre kitűnő lehetőség nyílik május és szeptember között. A speciális túra során találkozhatunk hosszúszárnyú bálnával (ez a faj szeret látványosan kiugrálni a vízből), valamint a nála kisebb közönséges barázdásbálnával és két gyakoribb fajjal, a csuka- bálnával és tőkebálnával. Ha szerencsések vagyunk, akkor fehércsőrű delfint is lencsevégre kaphatunk a kirándulás során. Természetesen Izlandon működik bálna múzeum is, ehhez Húsavíkbe kell ellátogatni.
De Izlandon nem csak a Föld középponjába, hanem az északi sarkköre is eljuthat. Grímsey egy kis sziget 40 km-re északra Izland főszigetétől,közigazgatásilag Izland része. Több madár lakja, mint ahány ember,területe mindössze 5,3km²,ám a szigetnek repülőtere is van, és rendszeres járat közlekedik Grímsey és Akureyri között. A főszigettel egy kompjárat is összeköttetést teremt, ami a sziget és Dalvík között jár.
A szigeten áthalad az északi sarkkör. Sőt! A legenda szerint Grímsey papjának ágyán halad át az északi sarkkör.
Ha Grímseyre nem is repülővel utaztunk, Mývatn felett mindenképp érdemes egy sétarepülésre benevezni. Egy 20 perces panorámarepülés 120€-ba kerül, csodálatos élményt nyújt. A Mývatn egy sekély tó Izland északi részén, ám e név alatt néha nem csak a tavat értik, hanem a környező lakott területeket is a Krafla tűzhányó közelében. A Laxá folyó, a Mývatn és a környező vizenyős tájegység természetvédelmi területek. A túra zárásaként különös wellness élményben lehet részünk, ha felkeressük a Mývatn Termálfürdőt, Izland egyik legkellemesebb fürdőjét. Kedvünkre lazíthatunk a jótékony hatású, kellemesen meleg vulkanikus termálvízben.
Az ország déli részét se hagyjuk ki: romantikus vízesések, lenyűgöző gleccserek, különös sziklák szegélyezik utunkat. A Seljalandsfoss az egyik legismertebb vízesés, már messziről látszik (és hallatszik), amint a meredek, sziklás dombról, 60 méteres magasságból lezuhan a víz.
A romantikus élmény után a mesebeli következik, ha ellátogatunk Hvítserkurba. Kővé dermedt óriás álldogál magányosan az óceánban, olyan, mint egy tengerből ivó dinoszaurusz. Az izlandi mitológia szerint egy hatalmas troll, amely nem tért vissza barlangjába napkeltéig, és a napsugarak kővé változtatták. A természet csodája, és az emberi képzelőerő játéka, hogy mit látunk bele ebbe az alakzatba. Izlandon a lakosság közel kétharmada lehetségesnek tartja, hogy a mitológiai lények valóban léteznek. A reykjavíki Elfiskolában a diákok az ország hagyományairól tanulhatnak. A tananyagban szerepel az ún. „rejtett nép” és a 13 különböző féle elf (manó), amelyek hitük szerint az országot lakják. A „rejtett nép” tagjai épp akkorák, mint mi, és pont úgy néznek ki, mint az emberi lények, az egyetlen különbség, hogy láthatatlanok számunkra, míg az elfek nem teljesen emberek és kb. 8 cm magasak. Egyes kurzusok akár fél nap alatt is elvégezhetőek és képesítést lehet szerezni turistáknak is.
A magányos dinoszaurusztól (?) kicsit távolabb a lenyűgöző táj hirtelen rideg nyugalmat sugároz. De a szívünket biztos felmelegíti a jeges látvány, de az a minimum, hogy eláll a szavunk. A Vatnajökull Izland és Európa legnagyobb összefüggő jégmezője, egyes helyeken 1000 méteres vastagságot is eléri a 8100km²-es jégborítás. A jégmező területe néhány éve csökkenőben van, feltehetőleg az éghajlatváltozás és az utóbbi idők vulkáni aktivitása miatt. A Vatnajökullt meglátogatók kivétel nélkül szembesülnek az itteni jég különlegességével: hatalmas kiterjedésű tóban fehéren csillogó jéghegyek úsznak, melyeket fekete csíkok tagolnak. A vulkáni hamu ugyanis belefagy a jégbe és akár évezredekig is megőrződik. Egy speciális kétéltű járművel tehetünk egy hajókirándulást a jégtömbök között.
Egilsstadirban, Izland keleti partvidéken a kisvárosias jelleg, a vidék izoláltsága valamint a táj kimeríthetetlen természeti látnivalói adják utazásunk érdekességét. Seydisfjördur talán a leghangulatosabb kelet-izlandi kisváros, amely leginkább arról nevezetes, hogy itt köt ki az Európából hetente egyszer érkező komphajó. Az apró település ilyenkor izgatottá válik, egy nyüzsgő nagyvárosra emlékeztet. Érdemes egy nagy sétát tenni a színes faházak között, majd megpihenni valamelyik remek kávézóban.
S ha utunk véget ér….Búcsúzzunk stílusosan a szigetországtól! Izlandi utazásunk méltó befejezése lehet egy mártózás a Kék Lagúnában. A hatalmas lávamező közepén elterülő Kék Lagúna mindössze 13 kilométerre van a reykjavíki nemzetközi repülőtértől, így könnyen útba ejthető. A kirándulóbuszt üzemeltető cég megoldja, hogy a szállásról reggel indulva az utast a fantasztikus fürdőbe szállítja, majd délután kiviszi a reptérre. A Kék Lagúna opálos kék vize fekete lávakeretbe foglalva nagyon különleges látványt nyújt, nem véletlenül ez az egyik legkedveltebb termálfürdő Izlandon. A medence 38 fokos, kovával, algával és ásványi anyagokkal dúsított vizében az édesvíz és a tengervíz szélsőséges hőmérsékleten elegyedik egymással.
Kapcsolódó ajánlatok:
