Magellán, Kolumbusz Kristóf és Marco Polo felfedezte nekünk hova érdemes elutaznunk. Vannak azonban olyan emberek és történetek, melyek az utazás mikéntjét változtatták meg örökre. Íme az ő történetük.
Ma már befizetünk egy csoportos szafarira, begyömöszöljük a hálózsákot egy gurulós bőröndbe, kimegyünk a reptérre és majd érkezik a képeslap: „Üdvözletünket küldjük Zimbabwe-ből”. De ez nem mindig volt így, érdekes út vezetett eddig, különleges emberek alakították utazási szokásainkat.
Ma már befizetünk egy csoportos szafarira, begyömöszöljük a hálózsákot egy gurulós bőröndbe, kimegyünk a reptérre és majd érkezik a képeslap: „Üdvözletünket küldjük Zimbabwe-ből”. De ez nem mindig volt így, érdekes út vezetett eddig, különleges emberek alakították utazási szokásainkat.
Thomas Cook - Antialkoholista prédikációból új iparág
Elsőre furcsának tűnhet, hogy a szervezett utazás csak 175 esztendős múltra tekint vissza; és egy baptista lelkész, bizonyos Thomas Cook lett egy új iparág megalapítója és sikeres művelője. Prédikációiban elsősorban az alkoholizmust ostorozta, mint a gonosz egyik fő megtestesülését, emberek sokasága nyert hitet szolgálata által. 1840-ben járunk, amikor felavatták a vasút Derbyt Rugbyvel összekötő szakaszát, s ebben az angol úriember a józan élet propagálásának ragyogó lehetőségét látta meg. Kibérelt egy vonatot, hogy mindenki, aki csak akar, részt tudjon venni a Közép-angliai Antialkoholisták Laughborough-ban megrendezendő találkozóján. Ezután kemény szervezőmunkába kezdett, hogy az ellátástól a kulturális programokon át a reklámig és jegyeladásig minden elkészüljön. 1841. július 5-én 570 vállalkozó kedvű utas szállt vonatra, hogy a 10 mérföldes kiránduláson részt vegyen Leicesterből Loughborough-ba. A program ára egy shilling volt oda-vissza, s egy teljes napra kiterjedő programválasztékkal várták őket. Sikerének egyik kulcsa az volt, hogy személyesen ott volt minden egyes utazáson, sokan ugyanis életükben először ültek vonatra, meglehetősen vegyes érzelmekkel. Ő maga szervezte a szállást és az étkezési lehetőséget is, szerződést kötött a vasúti társaságokkal: a vonatozást reklámozva biztosította az utazóközönséget, ezért cserébe jelentős kedvezményeket kapott, melyek által a legszegényebb rétegek számára is hozzáférhetővé vált az új szórakozás.
1855-ben, a Párizsi Világkiállításra indította első külföldi útját, majd a rákövetkező évben megkezdte európai körútjainak is a szervezését. Az első párizsi utak sikerét jellemzi, hogy még III. Napóleon is kifejezte elismerését Cook tevékenysége iránt. Az 1860-as években további úti célok kerültek a repertoárra: Svájc, Olaszország, Egyiptom és az USA. Az amerikaiak pedig bejárhatták elődeik földjét. Az első lelkes kliensek között volt egyébként Mark Twain, a híres író is. Az arisztokrata családok szinte elhalmozták megrendeléseikkel, sőt nem kevesen jelentkeztek az uralkodók közül is. Így például a szerb király és több orosz herceg után a walesi herceg (a későbbi VII. Edward) is Thomas Cookra bízta egy szentföldi út során fiait, Albertet és Györgyöt (utóbbiból lett később VII. György király). 1892-ben bekövetkezett halála után egy sikeres életutat és virágzó üzletágat hagyott hátra.
Forrás: tumblr
Tony Jannus – Öveket kérjük becsatolni
1914. január elsején emelkedett a magasba a világ első kereskedelmi repülőjárata. A történelmi jelentőségű repülésnek magyar vonatkozása is akad, a gépet az apai ágon magyar származású 25 éves Tony Jannus vezette. Az eszközt Thomas Benoist repülőgépgyáros bocsátotta rendelkezésre. A St. Petersburg-Tampa Airboat Line légitársaság hidroplánja csupán egy utas szállítására volt alkalmas, és maximum 90 kg poggyászt vihetett magával. A légitársaság indulásától kezdve óriási népszerűségnek örvendett, ám a jegyárakból befolyt bevételek ellenére (elővételben több hónapra az összes jegy elkelt a járatokra) a vállalkozás hamar a tönk szélére jutott. A repülőgépek hetente hat napot repültek (naponta kétszer téve meg az utat oda és vissza), az út 23 percig tartott, a repülési magasság 15 méter volt. Tampa-t és St. Petersburg-t mindössze 35 kilométer választotta el, az Old Tampa Bayt megkerülve azonban az egész napja ráment annak, aki el akart jutni az egyik helyről a másikra. A jegyek irányonként öt dollárt kóstáltak szemben a vonatjegy egy dolláros árával, de az út így órákig tartott.
Az első utas St. Petersburg korábbi polgármestere, Abe Pheil volt, aki egy jótékonysági aukción 400 dollárt, csaknem egy autó árát fizette a jegyért. A rövid út során Jannusnak le kellett szállnia a vízre, hogy igazítson a propellereken, ám végül szerencsésen megérkeztek Tampába, ahol 3500 ember várta őket üdvrivalgás közepette.
A kereskedelmi járatok pionírjait később elhagyta a szerencse. Benoist 1917-ben ügyetlenül szállt le a villamosról, feje egy oszlopnak csapódott. Tony Jannus orosz pilóták kiképzése közben a Fekete-tengerbe zuhant, holttestét sosem találták meg.
Forrás Flickr / Public.Resource.Org
Dr. Emanuel Herrmann -Üdvözletünket küldjük…
Bár a klasszikus képeslapok és annak küldése leáldozóban van (az utazók kb. 6%-a küld még színes levelezőlapot), egykoron óriási divat volt. A képes levelezőlap egy-egy időszak kortörténeti dokumentuma, kultúrtörténeti értéket képvisel, jól tükrözi az adott kor ízlésvilágát. A régi utcaképek bemutatják a korabeli építkezési szokásokat, a települések életformáját, öltözködési, tárgyi kultúráját, a kereskedelmi, közlekedési viszonyokat.
Az első hivatalos levelezőlapot 1869. október 1-én készítette az Osztrák Posta, amivel egy bécsi zsidó közgazdászprofesszor, Emanuel Herrmann ötletét vitték át a gyakorlatba. Meglátása szerint a levelek többsége csak rövid üzeneteket, ill. jókívánságokat tartalmaz, melyekben semmiféle titok nincs, ezért olcsóbb, nyílt lapon is közölhető. Az öt krajcáros helyi és távolsági levél díjszabása helyett két krajcáros díjjegy került rájuk, így adva értelmet a nyílt lapoknak.
A levelezőlap nehezen kivívott diadala után a képes levelezőlap megszületése már sokkal könnyebben és gyorsabban történt. 1870 és 1875 között az újdonság végigsöpört egész Európán, és kialakultak a helyi igényeknek megfelelő változatok. Németországban 1870. június 25-én, Angliában ugyanezen év október 1-jén adták ki az első, így forgalomba hozható lapot. Az újításnak mindenhol hatalmas keletje volt: Magyarországon másfél hónap alatt egymillió, Németországban két hónap leforgása alatt a duplája fogyott, az USA 1873. május 1-jén kiadott, első lapjából az első hónap alatt a magyarországi mennyiség harmincegyszeresét vásárolták meg a lakosok.
Kezdetben a képes levelezőlapok hátoldalát csak a címzésre lehetett használni, és ide ragasztották a bélyeget is. A kép a másik oldal negyedét, harmadát vagy felét foglalta el, a fennmaradó részre lehetett írni az üdvözlő sorokat.
Richard Schirrmann- álom, álom, puha ágyon
A hostel egy olyan szállás, ahol a vendégek nem szobát, hanem ágyat bérelhetnek. Ezen kívül minden más – fürdőszoba, konyha, erkély, kerthelyiség – közös használatú. 1912-ben a németországi Altena Castle-ban Richard Schirrmann német tanár hozta létre az első “Youth Hostel”-t. Ezt a Német Ifjúsági Mozgalom szorgalmazta, annak érdekében, hogy a szegény városi fiatalok is ki tudjanak önállóan bontakozni. Schirrmann ötlete gyorsan elterjedt a tengerentúlon is, ami hamarosan a Hostelling International szervezet létrejöttét eredményezte. Ez a szervezet 90 különböző képviselő szövetségből állt, melynek több, mint 4500 szállása volt, 80 országban. Ebből a kezdeményezésből nőtte ki magát mára egy új jelenség, a poshtel. Hihetetlen népszerűségnek örvend, a szolgáltatás ugyanis nem más, mint az ifjúsági szállók luxus változata, kreatív kivitelezéssel, minőségi szolgáltatásokkal.
Bernard Sadow – Ki van minden kereke
Kereket a kofferre? Mára már kézenfekvő, hogy az utazáshoz szükséges tárgyainkat praktikus, gurulós bőröndbe csomagoljuk. De 1970-ben, Bernard Sadownak keményen meg kellett küzdenie, hogy kitűnő ötletét elfogadtassa és eladja. New York City összes áruházát, nagykereskedését felkereste, de mindenhol elutasították, mondván, megőrült, senki nem fogja kerekeken húzkodni a poggyászát. Mekkorát tévedtek!
Shadow Puerto Rico reptérén várakozott feleségével és gyermekeivel arubai utazásából hazafelé tartva. Hordár hiányában két hatalmas bőröndjével maga birkózott, mikor megpillantott egy embert, aki egy nehéz szerkezetet mozgatott könnyedén, valami kerékre szerelt alkalmatossággal. Ez az!!
4 kereket szerelt a koffer aljára, rugalmas pánttal is ellátta azt és így házalt az új termékkel. Hetekig ügynökölt, de mindenhol elutasították. Végül a világhírű Macy's látott benne fantáziát (bár korábban ők is elzárkóztak az ötlettől), megállapodtak és Sadow 1970-ben beadta az amerikai szabadalmi kérvényt. Ugyanezen év októberében el is adták az első darabot, magára a szabadalmi igazolásra azonban két évet kellett várnia. Újabb 2 évig monopolhelyzetben volt, mígnem versenytársak jelentkeztek és összefogva elég erősnek bizonyultak, jogot kaptak ők is hasonló termék gyártására.
Az első modellek még ormótlanok voltak, a csomagok billegtek, gyakran felborultak. Közel 20 évbe telt, hogy tökéletesítsék a terméket és valóban pillekönnyűvé tegyék a legnehezebb csomagot is.
Ez idő tájt, a 80-as évek végén született meg a kerekeken guruló, ma elsősorban fedélzeti poggyászként ismert kis bőrönd is. A Northwest Airlines pilótája, egy bizonyos Bob Plath alkotta meg a "Rollaboard" névre keresztelt táskát.
