Az európai kultúra évszázadok óta csodálja és próbálja megérteni azt a rendkívüli teljesítményt, amit Angkornak hívunk. Az Angkor név azt jelenti, a „város, ahol a király lakik”, „főváros”. A IX. és a XIV. század között a khmer uralkodók lenyűgöző adminisztratív és vallási központtá fejlesztették az ország északnyugati részén található Angkor körzetét. A birodalom legnagyobb kiterjedése idején magában foglalta Csenla államot, a mai Kambodzsa síkságait, valamint a jelenlegi Laosz és Thaiföld jelentős részét és a hajdani Kokinkínát, a Mekong deltáját. A főváros a birodalom vallási és közigazgatási központja volt, mindenkori urának isteni képességeit az általa megépíttetett földi mennyország bizonyítja a legékesebben. Az uralkodók által vagy nevükben indított hatalmas építkezések nyomán templompiramisok, körülöttük pompázatos paloták emelkedtek. Nemcsak a Nyugat, hanem a Kelet is alig leplezett csodálattal adózott Angkor pompája előtt.
A feltevések szerint a várost rejtélyes körülmények között a XV. században hagyták el. A közhit szerint a szomszédos thai törzsek 1431-ben fosztották ki Angkort, és a lakosság ez után menekült el, félve a további összecsapásoktól. Ám Angkor hirtelen elnéptelenedésének rejtélye máig megfejtetlen maradt. Annyi bizonyos, hogy sokan lakták, de semmi sem utal arra, hogy hová tűntek ezek az emberek. Valami történt, de csak hipotézisek vannak, hogy mi volt az. Nem tudjuk, hogyan éltek a közemberek, nem ismerjük az irodalmukat, a kereskedelmi rendszerüket. Nem tudjuk, hogy az építészeik hol tanultak, honnan merítettek ihletet. Ehhez képest nagyon alaposan ismerjük ugyanebből az időszakból a középkori Európa életét. Az egész hely egy hatalmas rejtvény. Csak néhány kőbe vésett felirat, egy látogató feljegyzései, és rengeteg feltételezés áll rendelkezésünkre. Választ kapunk valaha Kambodzsa rejtélyére?
Henri Mouhot francia természettudós 1860-ban azért indult útnak, hogy bizonyítékot keressen azokra a szóbeszédekre, melyek szerint egy romváros lapul az erdő zöld, zsarnoki markában. Már őt megelőzően is járt itt európai, egy portugál szerzetes, Antonio da Madalena már 1586-ban ellátogatott e misztikus vidékre. A nyugati világ figyelme akkor irányult Angkorra, amikor a francia 1863 körül felfedezte. Az európai tudósok inkább az uralkodói udvar tökéletes felépítése és kultúrája, mint lakói szempontjából méltatták az angkori civilizáció csodás elemeit.
Gyakran összekeverik a civilizáció nevét- Angkor- leghíresebb templomának – Angkorvat- elnevezésével. Angkorvat a világ legnagyobb vallási épülete, 3,6 kilométeres városfalával, vizesárkával és magas tornyaival a hindu mitológiában az isteneknek otthont adó Meru-hegyet mintázza. Angkorvat soha, Kambodzsa történetében egy pillanatra sem szűnt meg létezni. Angkorvatot elhagyták. Igaz, a birodalom központja védhetetlenné vált, a királyi székhely a XV. században délre költözött, a palotákat felégették, az öntözőrendszerek eliszaposodtak vagy kiszáradtak, a templomokat kifosztották, a művészeket idegen udvarokba hajtották vagy egyszerűen megölték. A dzsungel valóban visszahódította a terület 99%-át, de nem az egészet. A közel ezer templomrom között a leghatalmasabb, Angkorvat mindig ellenállt. Megváltozott a funkciója, hiszen a templomváros először Visnu-hívők szertartásainak vált színterévé, majd a csöndes buddhisták vették át az elcsöndesedett galériákat, tisztították a szentélyeket, állították százával a Buddha-szobrokat a folyosókon és a szentélyekben.
A kambodzsai isteni uralkodók, azaz istenkirályok, fáradhatatlanul igyekeztek felülmúlni elődjeiket az építmények nagyságában, kiterjeszkedésében és szimmetriájában. Angkorvat a XII. század első felében épült 30 év alatt, több tízezer munkás bevonásával. II. Szurjavarman király építette a templomot, hogy halála után megtérhessen Visnu istenhez. Történészek örök vitájának tárgya a nyugati tájolás, amelyre számos magyarázat született, kezdve a vallási, ideológiai okfejtésektől az egyszerű topográfiai indoklásokig. Tény, hogy míg a legtöbb templom bejárata keleti irányú, addig Angkorvat egész szerkezetében ennek ellentettje. A nyugati fő irányt a Visnu-kultusznak és a mauzóleumjellegnek tudhatjuk be, hiszen hátat fordítani a Keletnek az eltávolodást szimbolizálja.
Az angkori építészet egyik sajátossága, hogy kevés számú alapelemmel operál, ám ezeket változó méretekben és ismétlésekkel kombinálja bonyolult, gyakran vallási és világnézeti szabályoknak alárendelve. Míg épületeik az egyes elemek ismétléseire alapultak, egyszerű építészeti megoldásokkal, addig azok egyedülálló finomsággal kimunkált dekorációja óriási hozzáértést tükröz. Az építményeken alkalmazott díszítés a khmer művészet igazi ékköve. Azon kívül, hogy az építmények részletgazdagok, gyönyörű faragásokkal díszítettek, a hatalmas területen különböző méretű, négyzetes, illetve egymásba fonódó négyzet alakú terek és piramis jellegű felépítmények hoznak létre misztikus arányrendszert. Angkorvat megrázóan impozáns és térarányaiban lenyűgöző. Angkorvat templomának lótuszrügyeket mintázó tornyai, több mint nyolcszáz év elmúltával is pazar szépségben emelkednek ki a kambodzsai dzsungel szövevényéből. A templomok tökéletesen tükrözik az építők nagyravágyását és lelki odaadását. A templom az ihlet és a nemzeti büszkeség erőforrása. Érdekesség, hogy az ország zászlaján és a bankjegyeken is szerepel Angkorvat képe.
Mi, magyarok különösen büszkén lépkedhetünk a feltárt maradványok között. Az 1980-as évek elején-közepén a szocialista országok közötti szolidaritás jegyében Magyarország segített rendbe hozni egy árvaházat, amelynek fenntartását is segítettük még egy ideig. És itt még nincs vége…
Magyar régészek és építőművészek is részt vettek Angkor romjainak állagmegóvásában és a térség korabeli történelmének kutatásában. A magyar, khmer, angol és argentin szakemberek az angkori ásatási terület egyik legrégebbi templománál, a Roulos csoporthoz tartozó Pra Kó – a Szent Tehén – hindu templom restaurálásán dolgoztak, 1993-96 között. Az UNESCO-támogatásával magyar fotóművész készítette hosszú idő után az első fényképalbumot, amely jelentősen hozzájárult az Angkor és általában a Kambodzsa iránti nemzetközi érdeklődés felkeltéséhez.
Ám a dzsungel kíméletlenül hódítja vissza a sok százéves romokat. Ennek a drámaisága a hátsó részeken érhető tetten igazán, ahova kevés látogató merészkedik. Ta Phrom és Preah Khan igen fotogén, mivel ezeket a templomokat szándékosan nem állították helyre: az épületeket benőtte a dzsungel, a fák gyökerükkel szétfeszítik a köveket, a folyondárok benőtték a faragásokat. Nem csoda hát, hogy a Paramount Pictures Ta Prohm-nál forgatta 2001-es szuperprodukcióját, a Lara Croft: Tomb Raider című filmet. A főszereplő Angelina Jolie volt (ekkor döntött fia, Maddox örökbefogadása mellett), a helyszínért pedig napi 10000 amerikai dollárt kellett fizetnie a mozióriásnak.
Angkor korábban is csábító volt a hírességek számára is, megfordult itt Charlie Chaplin és Jackie Kennedy is. Az egykori First Lady 1967-ben, a Vietnámi háború idején látogatott el Kambodzsába, régi álma volt Angkorvat megtekintése. A látogatáskor készült fényképek ritkán láthatók, bár egy-egy ritka tárlat idejére kiállítják őket.
Apropó, fényképek! A turisták biztonsága és a műemlékek védelme érdekében kitiltották a távirányított, légi felvételeket készítő drónokat a régészeti parkból.
A Vatikánnál nagyobb területet elfoglaló Angkorvat a világ legnagyobb, leggyönyörűbb, legbonyolultabb és legrejtélyesebb templomegyüttese 1992 óta az UNESCO Világörökség része. De úgy tűnik nem a méret a lényeg. A modern világ hét új csodája közé nem fért be, de a 21 finalista közé igen. A világcsodákat mintegy 100 millió, interneten és mobiltelefonon leadott szavazat alapján választották ki, ez némi hátrányt jelenthetett az ázsiai helyszínnek.
Az emberiség kevés ehhez mérhető teljesítményt hozott össze. Angkorvat kegyetlenség és báj, nyers erőszak és csipke-finomságú művészi alkotóerő több száz négyzetméteren. A páratlan építőművészeti alkotás romjaiban is lenyűgöző. A nagyobb templomokban órákig lehet bolyongani, de pár kisebbnek is olyan elképesztő domborművei vannak, hogy egy fél délutánt el lehet azzal tölteni, hogy elveszünk a részleteikben. Vissza-visszatérve a romokhoz, mindig azt fogjuk érezni, bármennyiszer is megjártuk, hogy épp csak elkezdtük megismerését.
A kiemelt helyszínek felsorolásával korántsem jártunk Angkor titkainak végére, de hagynunk kell valamit a felfedezőnek is, aki fölkerekedik, megnézi, megérti amennyi számunkra felfogható és belátható abból, amit Angkor jelent.
Kapcsolódó ajánlatok
