A Loch Ness-i szörny modern legendája akkor született meg, amikor 1933. május 2-án egy megfigyelés bekerült a helyi hírekbe. Az Inverness Courier című újság számolt be egy helyi házaspárról, akik állításuk szerint "egy hatalmas állatot láttak a tó felszínén hemperegni és merülni". A "szörny" története médiamegjelenéssé vált a londoni újságok tudósítókat küldtek Skóciába, egy cirkusz pedig 20 000 font sterling jutalmat ajánlott fel a szörnyeteg elfogásáért. Az 1933. áprilisi észlelésről május 2-án az újságok beszámoltak, az érdeklődés folyamatosan nőtt, különösen miután egy másik pár azt állította, hogy a szárazföldön is látta az állatot.

Az amatőr kutatók évtizedeken át szinte állandóan éberen figyeltek, és az 1960-as években több brit egyetem szonár-expedíciót indított a tóhoz. Semmi meggyőzőt nem találtak, de minden egyes expedíció során a szonárral dolgozók valamilyen nagyméretű, mozgó víz alatti tárgyat észleltek. 1975-ben egy másik expedíció a szonárt és a víz alatti fényképezést kombinálta a Loch Nessben. Az eredmény egy olyan fotó lett, amely feljavítás után úgy tűnt, hogy egy vízi állat óriási uszonyára homályosan hasonlító valamit mutat.

Az 1980-as és 1990-es évek további szonár-expedíciói további eredménytelen eredményeket hoztak. Az 1994-es leleplezések, miszerint a híres 1934-es fotó teljes átverés volt, csak kissé csillapították a turisták és a kutatók lelkesedését a Loch Ness-i legendás fenevad iránt.

A modern kutatások során különböző mintákat vettek a tó vizéből, melyben a tóban élő angolnák DNS-t felfedezték, így a tudósok arra következtetnek, hogy talán óriás angolnáról lehet szó. A fiatal angolnák több ezer mérföldet vándorolnak a skót folyókba és tavakba - tavakba vagy tengeri öblökbe - a Bahamákhoz közeli vizekből. A tudósok szerint az élőlények életük nagy részét édesvízben töltik, mielőtt visszatérnek az óceánba ikrázni.

Urquhart várának romjai állítólag több mint 1000 évesek, és a XIII. századból származnak. A vár egy kora középkori erődítmény alapjaira épült. Egyes történészek úgy vélik, hogy Urquhart már a XII. században királyi várként működött, de más történészek vitatják, hogy ez valóban így volt-e, mondván, nincs elég bizonyíték az egyértelmű kép kialakításához.

Élvezzük a Loch Nessre nyíló lenyűgöző kilátást a Skót-felföld legnagyobb várának romjaiból. Másszunk fel a Grant-toronyra, mely az ikonikus tó fölött őrködik, fedezzük fel an börtöncellát, ahol állítólag a legendás bárdot, Domhnall Donnalt tartották fogva, és képzeljük el a nagyteremben rendezett pompás lakomákat. Urquhart történetét a lakói által hátrahagyott tárgyak figyelemre méltó gyűjteménye mutatja be.