A spanyolok az 1880-as évekig afrikai rabszolgákat importáltak Kubába. Nem meglepő tehát, hogy a kubai zene mélyen gyökerezik az afrikai rituálékban és ritmusokban. Ezzel szemben a spanyol gyarmatosítással gyakorlatilag kiirtott, spanyolok előtti törzsek sajnos szinte semmilyen hatást nem gyakoroltak a zenére. Az 1840-es évekre a rabszolgák Kuba lakosságának felét tették ki. Különálló kulturális identitásukat a kultikus vallásokon keresztül érvényesítették. E kultuszok összetett ritmusai adják a kubai könnyűzene szívverését. A kubai zene fizikai és érzelmi intenzitása az afrikai rituális gyökerekből ered.

A rumba gyökerei az afro-kubai vallásban gyökereznek, de modern repertoárja világi eredetű. Három fő táncra oszlik: a guaguancó páros tánc, a yambú egy lassabb páros tánc és a columbia akrobatikus férfi szólótánc. A rumbának kulcsritmusai vannak, amelyeket clave-nek neveznek. A rumba alapmintája sok afro-kubai zenét befolyásol és általában spanyolul éneklik. Az egyik híres kubai rumbaegyüttes, a Los Muñequitos de Matanzas közel ötven éve lép fel töretlenül.

A danzón az európai vidéki táncokból fejlődött ki, és vált Kuba saját, eredeti tánczenéjévé. A táncok és a zenék fokozatosan afrikanizálódtak, és a habanera lett belőlük. Miguel Failde kubai zenekarvezetőnek tulajdonítják, hogy az 1880-as években létrehozta a habanera formáját. A danzón egy charanga nevű mellékágat is létrehozott, amely a rézfúvós hangszereket hegedűvel, fuvolával, nagybőgővel és zongorával helyettesítette. A charanga együttesek évtizedekig virágoztak, különösen az 1900-as évek közepén. A nagy charangák közé tartozott az Orquesta Aragón, az Orquesta Riverside és az Orquesta America. Az Orquesta America által létrehozott chachachá az 1950-es években végigsöpört Európán és Amerikán.

A Son a domináns zenei erő Kubában, és a sziget szimbóluma. Két részből áll, az improvizáló énekesre egy kórus válaszol. A sones középpontjában a clave ritmus áll. A bevándorlók új elemeket hoztak a kubai afrikai és spanyol keverékbe, és az 1880-as években ebből kovácsolódott a son zene. Sikerét a kubai rádió 1922-es megjelenésének és az élő zenekarok közvetítésének köszönheti. Az egyik legjelentősebb együttes, a Septeto Nacional 1927-ben indult. Az 1940-es évekre a kubai son Észak- és Dél-Amerikában, valamint a Karib-térségben a könnyűzene fontos részévé vált.

A mambo először az 1940-es évek elején került az Egyesült Államokba. Az első mambót Orestes Cachao Lopez írta 1938-ban. Öt évvel később Perez Prado mutatta be a táncot a havannai La Tropicana nevű éjszakai klubban. A mambót a son zene és a jazz elemei különböztették meg közvetlen elődjétől, a danzontól. 1947-re a mambó hatalmas népszerűségnek örvendett az Egyesült Államokban, de ez az őrület csupán néhány évig tartott.

A timba az 1990-es évek eleji megjelenése óta a legnépszerűbb tánczene lett Kubában, és csak az utóbbi időben vetekedett vele a reggaeton, a jamaicai reggae és dancehall zene kubai változata. Bár a timba rokona a salsának, mégis saját jellegzetességei és történelme van, és szorosan kötődik Kuba, különösen Havanna életéhez és kultúrájához. A timba olyan Havannának, mint a tangó Buenos Airesnek vagy a pagode Rio de Janeirónak.