A dajaj mashwi egy szaúd-arábiai barbecue specialitás, amely vékonyra vágott, pácolt és grillezett csirkemellből készül. A hús pácolásához jellemzően fűszerporokat és szárított fűszernövényeket, például paprikát vagy piros chiliport, gyömbért, fokhagymát, hagymát, fekete borsot, sót, olajat és lime-levet használnak. A fűszeres és zamatos csirkét általában fokhagymás mártogatósal és vegyes salátával kísérik, de kuszkusz, arab piláf és levesek is fogyaszthatók hozzá.

A Hejazból származó saleeg egy hagyományos szaúd-arábiai rizsétel, amely krémes, kása-szerű, rövid szemű rizsből és sült húsból áll. A leggyakrabban csirkehúst választanak, amelyet a sütés előtt általában fűszerekkel ízesített vízben főznek. A főtt rizst tejjel és ghível vagy vajjal keverik össze, és addig főzik, amíg eléri a kívánt állagot. A saleeg tálalásához hagyományosan egy nagy tálalótálat – tabasit - használnak, és a sült húst általában a rizs tetejére helyezik.

A martabak egy töltött és sült palacsinta, amelyet gyakran szolgálnak fel népszerű utcai ételként olyan országokban, mint Szaúd-Arábia, Jemen, Indonézia és Malajzia. Bár a töltelékek változhatnak, a legnépszerűbbek közé tartozik a darált hús, tojás, fokhagyma, hagyma, paprika, curry és ghí. Az ízesítéshez gyakran használnak friss fűszernövényeket, például koriandert és mentát. A lapos kenyér tésztájának rendkívül vékonynak kell lennie, elkészítése nagy szakértelmet igényel. Az étel másik neve mutabbaq, ami arabul hajtogatottat jelent, és arra utal, ahogyan a rugalmas tésztát a sütés során a töltelék köré hajtogatják.

A ma'amoul egy nagyon régi receptúrára visszavezethető, gyümölcsökkel és diófélékkel, például datolyával, dióval és pisztáciával töltött süti. A süteményt hagyományosan húsvétra, fesztiválokra és ünnepségekre készítik, és jellemzően golyó vagy kupola alakú. A sütemények megkülönböztetése érdekében a diós változatot általában kerek kupolává, a datolyás ma'amoult lapos kupolává, a pisztáciás ma'amoult pedig hosszúkás, ovális formájúvá alakítják. Nem ritka, hogy a süteményt porcukorral szórják meg, hogy még édesebb legyen, és sok közel-keleti háztartásban gyakran szolgálják fel kávéval vagy teával a nap folyamán.

Ezt a hagyományos arab ételt leggyakrabban árpakenyérrel sűrített, fűszeres báránypörköltként jellemzik, bár a tharid szó egy nagy cseréptálat is jelöl. A legenda szerint a tharid Mohamed próféta egyik kedvenc étele volt, bár az eredete állítólag az iszlám előtti időkre nyúlik vissza. Manapság ezt a laktató ételt különféle „halal” húsokból készítik, amelyeket zöldségekkel párolnak, és vékony, kovásztalan kenyérre kanalazzák. Az iszlám országokban a tharidot jellemzően az al'iiftarhoz, azaz a napnyugtakor felszolgált esti étkezéshez fogyasztják, amikor a muszlimok befejezik a napi ramadáni böjtöt.

A hininy egy hagyományos szaúd-arábiai étel, amely datolyából, vajból és barna kenyérből áll. Fűszerekkel, például sáfránnyal és kardamommal ízesítik. Az étel Najd egyik specialitása, ahol általában télen készítik.

A gursan az egyik szaúd-arábiai nemzeti étel, amelyet úgy készítenek, hogy száraz, papírvékony kenyérlapokat tesznek a húsok és zöldségek tetejére egy húslevesbe, amíg a kenyérdarabok fel nem szívják az összes ízes szaftot. A végeredmény nem leveses, hanem sűrű, tápláló és kiadós, ezért is szeretik ezt az ételt az egész országban.

A ramadán hónap egyik alapétele számos közel-keleti országban egy tányér harees, egy olyan laktató étel, amely a durva búzát és a húst kombinálja. Ez az évszázados étel valószínűleg Szaúd-Arábiából származik, de azóta elterjedt az egész Közel-Keleten és Indiában. A térség számos országa megalkotta a maga egyedi változatát, autentikus alapanyagokat használva és helyi neveket adva az ételnek. A közel-keleti országokban a harees általában durvára őrölt búzából készül, amelyet vízzel, vajjal és hússal kevernek össze, majd egy éjszakán át áztatják.

A kabsa egy rizsétel, amelyet az Arab-félsziget öböl menti államaiban fogyasztanak. A perzsa és az indiai biryanik által erősen befolyásolt kabsa a hal vagy hús főzéséhez használt vizet használja fel, és a fűszeres, hosszú szemű rizst főzi meg benne, mely így az összes aromát átveszi. Az étel készülhet csirkehússal, bárányhússal, tevehússal, hallal vagy akár garnélarákkal is. A húst vagy halat általában a rizs tetejére helyezik, és az egész ételt egy nagy tálon tálalják, melyet hagyományosan kézzel fogyasztanak. Bár Jemenből származik, a rizs és a hús e hagyományos kombinációja hihetetlenül népszerű Szaúd-Arábiában, ahol nemzeti ételnek számít.

A pácolt és nyárson sült shawarma egy ízletes közel-keleti húsétel, amelynek eredete az Oszmán Birodalom korára vezethető vissza, neve pedig a török çevirme szó arab kiejtéséből származik, és arra a forgó nyársra utal, amelyen a húst sütik. A shawarmát bárány-, pulyka-, csirke- vagy marhahúsból, illetve különböző húsok keverékéből készítik, amelyeket órákon át lassan sütnek saját szaftjukban és zsírjukban, ezáltal páratlanul zamatosak lesznek. A tökéletes shawarma igazi titka leginkább a különleges pácban rejlik.