Tortuguero a nyugat-karibi térség legfontosabb zöld tengeri teknős keltető helye. Mintegy 30 000 teknős jön ide tojást rakni június és október között. A teknősök fészekrakásának védelmére létrehozott, védett területet Archie Carr biológus-író kezdeményezésére 1963-ban hozta létre a kormány, és 1970-ben lett nemzeti park. Tortuguero egyéb teknősfajtáknak és ritka állatoknak is otthont ad, többek között lamantinoknak, krokodiloknak, kajmánoknak, több mint 300 madárfajnak és 60 emlősfajnak.

Costa Rica határainak 65%-a óceán és tenger, Nyugatról a Csendes-óceán, keletről a Karib-tenger határolja az országot, összesen több mint 1800 km-nyi tengerparttal. Csodálatos, változatos partjai között megtalálható arany, barna, fekete, sőt, rózsaszín homokú partszakasz is, szilaj, sziklákkal szabdalt részek és idilli, pálmafás területek egyaránt. A Csendes-óceáni partszakasz elegáns nyaralóhelyekkel, festői partokkal büszkélkedik, a legszebb strandok a Guanacaste-partszakaszon találhatók. A karibi part egy része a nemzeti parkok miatt védett terület, a rasta kultúra pezsgő hangulata és a dús növényzet egy merőben más élményt nyújt az itt pihenőknek.

Costa Rica területén 6 aktív és 61 alvó vulkán található. Az ország legaktívabb vulkánja, és egyben a világ 10 legaktívabb vulkánjainak egyike az Arenal, amely rendszeresen pöfékel forró gázokat és gőzöket. Tökéletes kúpja gyönyörű látvány, a környező Arenal Nemzeti Park izgalmas látnivalókat ígér. A legkönnyebben elérhető vulkán az egy aktív kráterrel rendelkező Pocas, amelyet május és október között ideális meglátogatni a tiszta idő miatt. Az egyik legszebb panoráma az Irazuról csodálható meg, ahonnan tiszta időben az Atlanti- és a Csendes-óceán part is jól látható.

A Monteverde Nemzeti Parkban találhatók a csodálatos felhőerdők. A vidék sajátosságát a különleges felhőerdők látványa mellett kávéültetvények, majmok zsivaja és a ködben úszó táj szépsége adja, amelyet a barátságos helyiek vendégszeretete és hangulatos éttermek tesznek teljessé. Az ország észak-nyugati részén, a mintegy 1440 méteres magasságban lévő területre elhelyezkedésének köszönhetően a partok felől folyamatosan áramlik a pára és köd, amelyet a magasabb fák ágai felfognak. Ez hozza létre a különleges felhőerdőket, és velük együtt olyan egyedülálló ökoszisztémát, amely több mint 100 emlősfajnak, 400 madárfajnak, rovarfajták tízezreinek, és 2500 féle növénynek – többek között 420 orchideafajtának ad otthont.

Az agyagszínű rigó (Turdus grayi) Costa Rica egyik legelterjedtebb madara, az ország majdnem minden részén előfordul. 1977-ben választották meg hivatalosan is az ország nemzeti madarává. Talán sokakat meglep, hogy annyi színes és pompás társa mellett miért e piciny madárka az ország szimbóluma. Egyrészt előfordulásának gyakorisága, másrészt amiatt, hogy emberek közelében is gyakran megtalálható, és számos történet és dal szereplője. Az április – június közötti párzási időszakban gyönyörű énekük egyben a zöld szezon – és a helyiek szerint az esőzések kezdetét is jelenti.

A nemzeti eledel a feketebabból és sült rizsből készült gallo pinto, amelyet fogyasztanak reggelire, ebédre és vacsorára egyaránt, különböző adalékokkal (kókusztej, káposzta, hús, paradicsom) kiegészítve. Nevének jelentése: pöttyös kakas. Érdekesség, hogy Nicaraguában is a gallo pinto a nemzeti eledel, ám ott fekete bab helyett az apróbb szemű, vörös babbal főzve.

A nemzeti fa a Guanacaste-fa (enterolobium ciclocarpum), amelyről az azonos nevű tartomány is nevét kapta. Robusztus jelensége, nagy, védelmet nyújtó, ernyőszerű lombja összetéveszthetetlen. A fát 1959-ben deklarálták hivatalosan az ország nemzeti fájává. Lombjának átmérője a 10 métert is elérheti. A fa neve bennszülött eredetű, jelentése: a fülek fája, mert termésének alakja leginkább az emberi fülre emlékeztet.

A Costa Rica-i lakosság beceneve a Tico, egymást is így nevezik a helyiek. A kb.100 éves becenév egyes vélemények szerint a spanyol kicsinyítőképző (ito) Costa Rica-i „használatából”, az itico-ból származik. Másik magyarázat, hogy a becenév a Hermanitico – kis testvér szóból ered, gyakran nevezik így szeretetből, barátságból egymást a helyiek. Akármelyik verzió is a megfelelő, a helyiek kedvességéről, melegszívűségéről a becenév is árulkodik.