Már évtizedekkel korábban felmerült egy híd építésének gondolata, de számos nehézség nehezítette a munkálatok elkezdését. Először is a korabeli mérnökök sokáig úgy vélték ilyen hosszúságú függőhidat, ilyen szeszélyes vízjárású terepen képtelenség felépíteni. A tenger mellett a folytonos szél is aggodalommal töltötte el őket. A költségek is csillagászatinak ígérkeztek, akkori áron 100 millió dollárra kóstálták. A technika fejlődése és ügyes mérnöknek sikerült egy olyan tervvel előállnia, amely kivitelezhetőnek tűnt és az ára is elfogadható volt.

Joseph Strauss korábban csak felvonóhidak építésével foglalkozott, de a diplomamunkája egy, a Bering-szoroson átívelő 89 m-es vasúti híd volt, ami ugyan nem épült meg soha, de jó alapot jelentett a Golden Gate tervezésénél.

A munkákba később több mérnök is bekapcsolódott mire megszületett a végső koncepció. Ilyen volt a projekt fő felelőse, Charles Alton Ellis is, aki eredetileg görög-matematika szakos egyetemi tanárként csatlakozott a Golden Gate mérnöki csapatához. A szerkezeti biztonság megteremtése volt a fő feladata. Strauss ugyan közvetlenül az építkezés megkezdése előtt kirúgta a csapatból, ő tovább dolgozott a tervek tökéletesítésén. A híd megszállottja lett és a nagy gazdasági világválság miatt nem talált munkát, így fizetés nélkül dolgozott tovább 9 hónapon át heti 70 órában. Számításai végül tíz kötetet töltöttek meg. A sors különös fintora, hogy 1949-es haláláig senki nem ismerte el a munkáját.

Az első tervektől számítva 9 évbe telt mire minden engedély és a szükséges pénz (35 millió dollár) is rendelkezésre állt.

Strauss a déli hídfő alapozásánál egy téglát helyezett el, amely egykori iskolájából, a Cincinnati Egyetem épületéből származott.

Újdonság volt, hogy az építkezés ideje alatt egy mozgatható védőháló védte az elhaladó hajókat, illetve az építkezésen dolgozó embereket. Számos munkás életét mentette meg ez a szerkezet.

Strauss számos szigorú védelmi intézkedést vezetett be, munkásainak speciális szemüveget és napvédő krémet kellett használniuk, sőt egy speciális diétát is követniük kellett, hogy megelőzzék az ájulásokat és a szédüléseket.

A híd 160 km/óra sebességű szelet is kibír, déli pillére 30 m mélyen áll a tengerfenéken. A pillérek mindegyike egy-egy 44 000 tonnás acéltornyot tart.

A Golden Gate a világ harmadik leghosszabb egynyílású hídja (2700 méter). 27,43 méter széles, hat sávban közlekedhetnek rajta az autók, és van egy sáv biciklistáknak és gyalogosoknak is.

Sikeres vállalkozásnak bizonyult: már 1971-re megtérült az építkezés végül 75 millió dolláros költsége, pedig csak a dél felé tartó utasok fizetnek rajta díjat (5-8 dollárt).

Az elmúlt hét évtizedben számtalan földmozgást kibírt, köztük az 1989-es 7,1-es fokozatú rengést is. Fennállása óta csak háromszor kellett lezárni, akkor is az erős szél miatt.

Eredetileg feketére akarták festeni sárga csíkokkal, de végül ezt a nemzetközi narancssárga a színt választották, mert jobban illett a tájhoz.

Naponta 100-120 000 jármű kel át rajta, ami évente összesen közel 40 milliós forgalmat jelent.

A Golden Gate híd 50. születésnapján rendezett eseményen, 1987-ben 50 000 látogatóra számítottak, ehhez képest végül 800 000 ember gyűlt össze a jeles napra.

A híd átadása óta az öngyilkosok kedvelt helye is lett: becslések szerint eddig több mint 1600-an ugrottak róla a mélybe. Az öngyilkosok elriasztására már több terv is született az utóbbi évtizedekben, de egyik sem valósult még meg.